162040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ureidofeniltiokarbamidok előállítására, valamint az azokat tartalmazó fungicidek

162040 atomokként oxigén- vagy kénatomot tartalmazhat — erős fungicid tulajdonságokkal rendelkeznek. 5 Azt találtuk továbbá, ihogy az I általános képletű ureidofeniltiokartbamidokat kapjuk, ha II általános képletű 2-ureido-anilin-származéko­kat — ahol X, n, R', R" és R'" a fentiekben megadott jelentésűek — III általános képletű u mustárolajokkal — ahol R a fenti jelentésű — reagáltatunk valamely hígítószer jelenlétében. Kifejezetten meglepő, 'hogy a találmány sze­rinti eljárással előállítható ureidofeniltiokarb­araidok nagyobb fungicid aktivitással rendel- 15 kéznek, mint a fentiekben megnevezett, általá­nosan ismert cink-etilénil,!2^biszj ditiokarbamát. A találmány szerinti hatóanyagok tehát értéke­sen gazdagítják a technikát. Ha kiindulási anyagokként N-2-aminofenil- 20 -N'-metil-karbamidot és etoxikarfoonilmustár­olajat alkalmazunk, a reakció lejátszódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szem­lélteti. A kiindulási anyagként alkalmazott 2-ureido- 25 -anilin-származékokat a II általános képlet ha­tározza meg. Ebben a képletben X előnyösen klór-, bróm-, fluoratomot, metil-, etil-, izopro­pil-, n-butil-, me toxi-, etoxi- vagy izopropoxi­csoportot jelent, n értéke előnyösen 0 vagy 1, 30 R' és R" előnyösen hidrogénatomot, metil­vagy etilcsoportot jelentenek és R'" előnyösen hidrogénatomot, legfeljebb 1.2 szénatomos alkil­csoportot, továbbá előnyösen benzil-, fenil-, p­-tolil-, p-metoxifenil-, metoxietil-, etoxipropil-, 35 ciánpentil-, acetil-, benzoil-, metánsaulfonil-, p­-toluolszulfonilosqportot, továbbá még előnyö­sen dimetilaminoosoportot képvisel. Ezenkívül R" és R'" együttesen előnyösen tetrametilén­vagy pentametiléncsoportot jelent. 40 A 2-iureido-nanilin-származékok példáiként megnevezzük az alábbiakat: 2-amino-fenilkarb­amid, N^2-.amLnofenil-iN'-metilkanbamid, N-2-^aminofenil-N',N'-dimetilkai1bamid, N-2-amino- 45 fenil-N '-cü-ciánpentiUcainbamid, N->2-aminofenil­-N'-,2Hmetoxi^etilkarbamid, N-S-aminofenil-'N'­-benzilkaribamid, iN-i2^aminofeniHN'-fenilkarb­amid, N-2-aminofenil-N',N'-tetraimetilénka:rb­amid, N-i2HamÍ!nofenil-iN%alcetilkanbamid, N-2- 50 -ammofenil-N'-benzoilkarbamid, N-i2-aminof e­nil^N'-p-toluoIszullfonilkarbamid, 4-i(2-aminofe­nil)Hl,ií-dimetilszemikarbazid. A kiindulási anyagként alkalmazott 2^ureido­-anilinek nagyrészt ismertek [Beilsteins Hand- 55 buch der organischen Ghemie, li3. kötet, 20— 32. oldal, Berlin {ili930); 13. kötet 1. kiegészítő­kötet, 8—10. oldal, Berlin (1033); ,13. kötet 2. ki­egészítőkötet, 14—i28. oldal, Berlin—Göttingen— HeideLberg (I960)]. Ezek a vegyületek általa- 60 ban a megfelelő 2-nitro-fenilkarbamidok reduk­ciójával vagy katalitikus hidrogénezésével állít­hatók elő. A kiindulási anyagként alkalmazott mustár­olajokat a 111 általános képlet egyértelműen 65 meghatározza. Ebben a képletben R előnyösen metil-, etil- vagy propilesoportot jelent. A mus­tárolajok részben ismertek [J. dhem. Soc. 93, 696 (1908)], általában alkáliizotiocianátokból és halogénszénsaivészterekből állíthatók elő. A mus­tárolajok példáiként megnevezzük a metoxi­karbonilmustárolajat, etoxikarbonilmustárolajat, propoxikarbonilmustárolajat, A találmány szerinti eljárás megvalósításakor hígiítószerként az összes közömbös szerves oldó­szer szóba jön. Idetartoznak például a szén­hidrogének, így benzin, ligroin, hexán, benzol, toluol; klórozott szénhidrogének, így metilén­klorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol; éterek. így dietiléter, dilbutiléter, tetrahidrofu­rán, dioxán; ketonok, így aceton, metilizopro­pilketon. acetofenon. eiklohexanon és hasonló, továbbá a fenti oldószerek tetszőleges elegyei. A reakctáhőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk. Általában —10 °C és 60 "C közötti, előnyösen 0 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárás megvalósítása­kor 1 mól 2-ureido-anilin-j származékra 1 mól mustárolajat- adagolunk. Ha ezt a mennyiséget legfeljebb 20%-kal túllépjük, vagy legfeljebb 20%-kal kevesebbet adagolunk, a kitermelés nem romlik lényegesen, A végtermékek a re­akcióelegy lehűlése során kristályosan kivál­nak és szűréssel elválaszthatók és adott eset­ben átoldással, illetve átkristályosítással tisz­títhatók. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja abban áll, hogy az alkalmazandó mustár­olajat valamely közömbös oldószerben állítj>uk elő és további elkülönítés nélkül közvetlenül reakcióba hozzuk az o-tfeniléndiamin-származé­kokkal. A találmány szerinti hatóanyagok erős fungi­toxikus hatással rendelkeznek. A kultúrnövé­nyeket a gombák irtásához szükséges koncent­rációkban nem károsítják és a melegvérű álla­tokra nézve csak kismértékben mérgezőek. Ezért növényvédőszerekként alkalmazhatók gombák irtására. A fungitoxikus szereket a növény­védelemben Ardhimyceták, Phycomyeeták, Aseo­mytceták, Basidioinyiceták és Fungi imperfeeti irtására alkalmazzuk. A találmány szerinti hatóanyagok nagyon széles hatásspektrummal rendelkeznek és olyan parazitagombák irtására alkalmazhatók, ame­lyek a talaj feletti növényrészeket támadják meg vagy a növényeket a talajból fertőzik, va­lamint a magvakkal átvihető kórokozók irtá­sára. Különösen hatásosak az olyan gombák ese­tében, amelyek a lisztharmaifcfertőzéseket okoz­zák. Ehhez a gombacsoporthoz tartoznak az Erysiphacease család képviselői, így az Erysiphe, Unciniula (Oidium), Sphaerothaca, Podosphaera fajták. Fontos gombákként egyenként megne­vezzük az alábbiakat: Erysiphe cichoracearum, Podosiphaera leucotricha és Uneinula necator. A találmány szerinti hatóanyagok továbbá rizsmegbetegedések kezelésére használhatók. Így 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom