162036. lajstromszámú szabadalom • Vasalási elrendezés felületszerű vasbeton épületelemekhez é
162036 vasalások lényegesen gyorsabban és biztosabban építhetők be. A hosszirányú és keresztirányú vasfoetétefcnek a kereszteződési pontokban levő hegesztett összekapcsolások által adódó merev kapcsolata emellett a vasalás és a 5 beton között rendkívül jó minőségű kötés létrejöttét teszi lehetővé. A hálóiból álló vasalás említett előnyei ezenkívül magának a vasalásnak bizonyos előnj'ös merevséget is kölcsönöznék. A hosszirányú és 10 keresztirányú vasibetétek keresztmetszetét azonban az előregyártás érdekében előre rneg kell határozni, mégpedig nem csak a hálót alkotó betétszálak egymástól való távolsága, hanem a beépítendő, illetve rendelkezésre álló betétát- 15 mérők szempontjából is. A vaslbetéteket előállító ipar által szolgáltatott betétátmérőik tekintetbevétele folytán az esztendők folyamán a hálóosztásdk tekinteté- 20 ben bizonyos szabványok, illetve szokványok keletkeztek, olymódon, hogy e hálók sűrűsége 50 mim vagy ennek többszöröse, valamint 75 mm és ennek többszöröse szokott lenni. A hálósűrűség megválasztását az is korlátozza, hogy 25 a teherhordó betétszálaknak •— szabályzati előírások értelmében egymástól való legnagyobb távolsága 200 mm, az elosztóvasak egymástól való legnagyobb távolsága pedig 333 mm-nél nagyobb nem lehet. 30 Ezen előfeltételek következtéiben például a 0,84 és a 7,54 cm2 közé eső keresztmetszeti tartomány tizennyolc különlböző hálótípussal állítható elő. A keresztmetszeti tartomány 35 megnövelése erdőkében a múltban két, szorosan egymás mellett elhelyezett aicélszálból álló kettős betétet alkalmaztak, 'amelynek segítségével a keresztmetszeti tartomány az előbbi fölső határérték kétszeresére, vagyis 15,8 cm2 - 40 re, a különlböző viaskeresztimet&zetiek, illetve keresztmietszet^típusdk száma pedig kétszeresére, vagyis 36-ira emelkedett. A hálótípusok sokfélesége, valamiint e hálók előállításához szükséges ibetétátmérők nagy 45 száma azonban a hálóvasalások előállítási költségeit nagymértékben növelték. Ezen túlmenően e sokféleségek nagymértékiben akadályozták a gyártástechnológia automatizálására irányuló törekvéseket. Kedvezőtlen az is, 50 hogy emiatt a teljes költségek tekintélyes részét képező raktározási, illetve készlettartási kiadások aránylag magasak. A fentiek ellenére az említett 36 különböző 55 hálótípus sem jelentett a legtöbb esetben gyakorlatban is gazdaságos vasalási megoldást. Ezért a rendelkezésire álló vaskeresztmetszetek, illetve hálótípusok megduplázfhatősága érdekében gyakran alkalmaztak egymás 60 fölött két rétegű hálót, és így a különböző típusok kombinációja útiján további keresztmetszet-finomítáisokat lehetett elérni, vagyis más szóval az egymást követő keresztmetszeti lépcsőik közötti különbségeket tovább lehetett 65 csökkenti. Ezen intézkedések azonban a hálók előállítási, illetve elhelyezési költségeit nagymértékben növelték. - A hátrányok kiküszöbölése érdekében azért, hogy például parabolitikus nyomatékeloszlású vasbetonlemezek esetében a mezőlközépen föllépő maximális hajiítónyomaték fölvételéhez szükséges aoélkeresztmetszet a lemez széleiig — ahol voltaképpen e keresztmetszetre már nincs szükség —, továhtovühető legyen, un. lépcsőzetes vasalásokat alkalmaztak. Ezeknél a hálóibetétek második" rétege a nyomatékváltozásnak megfelelő módon méretcsökkentéssel van elhelyezve. Ezen intézkedések folytán azonlhan a különlböző hálótípusok, illetve hálónagyságok száma még tovább növekszik, és így az építés helyszínén a miu'nlkaerőráfordí'tás, valamint a különböző hálók .irámti szükséglet még tovább növekszik. A hálóbetétekkél való vasalás további problémája abban mutatkozik meg, hogy a vasalásban ébredő erők átadódásának biztosítása érdekében a hálókat kölcsönös átfedéssel kell elhelyezni. Abban az esetben, ha az egyes hálóbetétek széleiken a többi hosszirányú betéttel azonos méretű hosszjbetéttel rendelkeznek, akkor ezen átfedési szakaszon a hosszirányú vasbetétekből adódó keresztmetszet kényszerű módon megkettőződik. Ez a körülmény természetesen bizonyos aoélfölösleget eredményez, amely — ezen szakaszok egymástól való nagy, és a mindenkori hálószélasséginék megfelelő távolsága miatt — a vasalás teljes szélessége mentén egyenletesen elosztónak nem tekinthető. Az átfedési szakaszokon ilyimódon adódó többlatkareszitmetszet elkerülése érdekében már több különlböző javaslat látott napvilágot. Ezen ismert javaslatok egyike azt tartalmazza, hogy a peremrészeken az átfedési zóna szélességi mérete mentén csupán olyan hosszirányú vaslbetéteket kell elhelyezni, melyek keresztmetszeti mérete csupán feleakkora, mint a háló belső részein lévő hosszirányú betétek keresztmetszete. Ezáltal a két —> ugyanazon átfedési zónában egymás fölött elhelyezkedő illesztésnél lévő — félkeiresztmetszetű hosszirányú vasbetét együttvéve egyetlen normál betétkeresztmötszetnek megfelelő méretű lesz, és ezáltal a vasalás teljes szélességében egyenletes vasaláskiiosztás érhető el. A találmány feladata azon . lehetőség megteremtése, hogy az előregyártott hálóvasalások előnyei az egyes betétszálakból álló vasalások sokirányú variálhatóságából származó előnyökkei összekapcsolhatók legyenek, és ugyanakkor ezeknek a vasalási formáknak sajátságos hátrányai kiküszöbölődjenek. A kitűzött feladat az ilyen jellegű vasalási elrendezések esetében a találmányi gondolat értelmében olymódon van megoldva, hogy zárt alapvasalást alkotó hálóbetéthez járulékosan keskeny, "legalább két keresztirányú hu-2
