162025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 11-piperazinil-dibenz- [b,f][1,4]oxazepinek előállítására
21 29. példa: 2-Trifluonnetiltio-ll^(l-piperaziml)-dibenz [b,f] [l,4]oxazepin 5 a) 2-Izotiocianáto-4'-triflluormetiltiodifeniloxid '6,0 g tiofoszgén, li5 ml metilénklorid és 60 ml víz szobahőmérsékletein kevert keveréké- 10 hez 1 óra alatt hozzácsepegtetjük 11,4 g 2-amino^4'-trifluormetiltáo-idifeniloxidinak 40 ml metilénkloriddal készült oldatát. További 2 órai keverés után a metUénkloridot réteget elválasztjuk, egyszer vízzel mossuk, miátriiumszul- 13 fáton szárítjuk, és foepároljuk. A maradékot ledesztülalva a tiofoszgén maradékából álló előpárlat utáni 0,08 torr nyomáson 122—125 °C-om forró olajszerű izotioeianétot kapunk. 20 b) 2-((l-<Piperaziml-tiotoarbonil-a!mino)-4'-trifluormetiltio-difeniloxid 12 g a) szakaszban kapott izotiocianátnak 150 ml benzollal 'készült oldatába részletekben 25 13 ml piperazint ládunk. Az exoterm reakció lezajlása után a reakciókeveréket még 15 percig visszafolyatás közben forraljuk. Vízzel való többszöri mosás után a benzolos oldatot náíriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban bepá- 30 roljuk. Gyantás, jkristályosodásra hajlamos maradékot kapunk. c) 2-Tri(fluoirme1iltk)nl|lH(l-p%>ear|azinil)-dibenz Jb,f] [Mloxazepin 3ö ;li5,6 g ib) «zakartban kapott" tiokarbamWot 40 ml metanolban oldunk, az oldatot hJdrogénklorid fázza! telítjtóc, majd vákuumban teljéit« bepároljuik, ©sután 160 ml foszfor- 40 oxikloridot és 15 g foszforpentoxidot adunk hozzá, és a keveréket I2I5 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután vákuumban teljesen ibepároljuk, és a maradékhoz jeget és vizet adunk, märe az nagyrészt feloldódik. 45 Éterrel való kirázás után a vizes fázist aktívszénnel derítjük, tömény nátriumhidroxid oldattal és jéggel meglúgosítijuk, a kicsapódott bázist éterben oldjuk, az éteres fázist vízzel mossuk, és niátriumszulfátcöi szárítjuk. A ma- 50 radékot éter és petroléter elegyéből átkristályosítva a cím szerinti vegyületet kapjuk. Olvadáspontja 1(05—107 °C. 30. példa: 55 2-TrifluormetUszulfonil-ll-i(4-^-imetoxietil-l-piperazinil)-dibenz[b,f] [l,4]oxazepin a) 2-Amino-(2, -|(4'-^-mei»xietil-|l''-piperazirál- 60 -tiokarbonil)-4'-1rifki)ormetilszultfonil-difeniloxid 7 g 2^amino-2'-i(4"-i 5-imetoxietil-l''-piperazinil-karibonilj^'-trifluormetilszulfoinü-difenil- 65 22 oxidot 4,5 g foszforpentaszulfiddal 45 ml piridinben visszafolyatás 'közben 4 óra hosszat forralunk. A reakciókeveréket vákuumbain bepároljuk, és a száraz maradékot 100 ml 2 n vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal felvesszük. A keveréket állni hagyjuk, mire előbb «gy gyantás, majd kristályos csapadék válik kj, A csapadékot szívással elkülönítjük, vízzel mossuk, majd híg ecetsavat adunk hozzá, mire nagyobbrészt feloldódik. Az oldatot aktívszénnel kezeljük, és a bázist tömény ammónia oldattal felszabadítjuk. A szabad bázist éterben oldjuk, az éteres oldatot inátriumszulfáton szárítjuk, és alumíniumoxidon derítjük. Az oldószer elpárologtatása után visszamaradó cím szerinti vegyületet nyers állapotban felhasználjuk a következő reakciólépésben. b) 2-Trifluoatnetilszu]ífonilHll-|(4-yS-metoxietil-l-piperaziinil)-dibena[b^] [l,4]oxazepin Az a) szakaszban kapott nyers tiokarbonil vegyületet 50 ml foszforoxikloriddal és 0,5 ml N,N-dimetilanilinnal 3 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, a száraz maradékot xilollal utánszárítjuk, majd benzol és 2 n sósav között megosztjuk. A sósavas kivonatból a bázist tömény ammónia oldattal felszabadítjuk, és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és foepároljuk. A maradékot éterben oldjuk, és alumíniumoxidon szűrjük. Az oldószer eltávolítása után visszamaradt terméket petröJéterből átkristályosítva tiszta dm szerinti vegyületet kapunk, Olvadáspontja 81-^84 e C. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az I általános képletű új szubsztituált ll-piperazin£-dá,bena[b,f] [l,4]oxazepinek és savaddiciós sóik előállítására — ebben a képletben A kénatomot vagy szulfonilcsoportot és Rí hidrogénatomot, 1—,3 szénatomos alkilcsoportot, adott esetben acetilezett 1—3 szénatomos hidroxialkilcsoportot vagy az alkoxi- és az alkilicsoportban legfeljebb 4— 4, összesen legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó alkoxialMlcsoportot jelent — azzal jellemezve, hogy a) II általános képletű vegyületeket — ebben a képletben A a fenti jelentésű, és X egy III általános képletű amin hidrogénjével lehasadó csoportot jelent — iIH általános képletű vegyületekkel reagáltatunk — ebben a képletben Rí a fenti jelentésű —, vagy b) IV általános képletű vegyületeket — ebben a képletben A a fenti jelentésű, Y oxi-11
