162021. lajstromszámú szabadalom • Szikraköz, előnyösen túlfeszültséglevezetőhöz
1620: 3 E hátrány felismerését nehezíti, hogy a második csoportba tartozó újabb megoldások ismertetésénél sokszor csak az ív mozgási útjának leírása található, mely az új megoldásnak megkülönböztető sajátossága, míg az oltókamrával 5 kapcsolatos körülményekre ki sem térnek, feltételezve azok ismeretét. Végeredményben azonban valamennyi ilyen megoldásnál az oltókamra szükséges, és annak anyagát tekintve fennáll a fokozott minőségi igény. Az önmagában vissza 10 nem térő ívet ugyanis szükségszerűen meg kell állítani és a megállítás helyén — oltókamrában — oltani. A találmány szerinti kialakítás megtartja az első csoport megoldására jellemző — egyszerű 15 — szerkezeti kialakítást és mégis biztosítja a második csoport szerinti megoldásoknál elérhető megnövelt oltóképességet. A találmány alapja az a felismerés, hogy az önmagába visszatérő ívpályánál az oltóképesség 20 megnövelhető az ívhossznak a terelőpálya menti változtatásával, azaz az elektródák közötti távolság folyamatos változtatásával. Az oltóképesség ezen megnövekedése a sorbakötött szikraközök számával nő. 25 A terelőpálya találmány szerinti kialakítása biztosítja azt, hogy az oltási. folyamat a terelőpálya nagyobb ívhosszúságú szakaszaiban — statisztikus eloszlás szerint — sűrűsödik. 30 Találmányunk tárgya szikraköz, előnyösen túlifeszültséglevezetőkhöz, melynek imágnesterében szigetelőlapok között elektródaipár van elrendezve. A találmány abban van, hogy első elektróda- 35 ja körgyűrű, második elektródája a körgyűrű alkjában, az első elektróda által körülvett térben exoentricitással elrendezett körtáresa .és a két elektróda közötti legnagyobb és legkisebb távolság aránya legalább 2:1. 40 A megvalósított szikraközökkel szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a legkedvezőbb üzemi feltételek akikor ivoltak elérhetők, ha a két elektróda közötti legnagyobb és legkisebb 45 távolság ahánya legalább 4:1. Az ív okozta károsodás csökkentése érdekélben célszerű a szikraiközöket úgy kialakítani, hogy a szigetelőlapoknak az elektródákon fel- 50 fekvő oldallapjaiban a két elektróda közötti távolságot áthidaló, az egymással szemben fekvő elektródavégeken túlnyúló rés van kialakítva. Egyszerűen úgy alakítható ki a rés, hogy a 55 szigetelőlap megfelelő helyén körgyűrű alakú bemélyedést alakítunk ki. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábrán a találmány szerinti szikraköz 60 egy példaképpeni kivitelének vázlatos felülnézeti rajza látható. A i2. ábra a találmány szerinti szikraközzel kialakított túlfeszültséglevezető vázlatos metszeti rajzát mutatja. 65 11 4 A 2. ábrán látható, hogy — a 'példánál célszerűen báriiumferritből készült — állandó 1 mágnesek, között helyezkednek el a 2 szigetelőlapokkal határolt 3 és 4 elektródák. Az 1. ábrán látható, hogy a második 3 elektróda körtárcsa alakú, míg az első 4 elektróda körgyűrű alakú, s ezek egymáshoz képest — azonos síkban — centrikusán vannak elrendezve. Látható az előnyösen ajánlott rés is, -mely a 2 szigetelőlapoknak a 3 és 4 elektródákon felfekvő oldallapjaiban kialakított körgyűrű alakú 9 bemélyedésként van meg valósítva, mely nemcsak a 3 és 4 elektródák közötti távolságot hidalja át, de azon túlnyúlik, úgyhogy a szemben fekvő elektródavégek is a réssel állnak szemlben. A 2. ábrán négy szikraköz sorbatkapcsolása látható. A második 3 elektródák között az 5 csavarok, az első 4 elektródák között a fémes 6 összeköttetések biztosítják a sorbakapcsolást. A fémes 6 összeköttetéseket az ,1 mágnestől 7 szigetelőbetétek választják el. A szikraköz-oszlopot a rajzon nem ábrázolt rugók szorítják össze és az áramvezető összeköttetések a 8 zárólapokhoz csatlakoznak. A báriumifierritből készült állandó mágnesek helyett természetesen más állandó mágnesek vagy elektromágnesek is alkalmazhatók, úgyszintén állandó mágnesek és elektromágnesek kombinációja. Az ábrázolt elrendezés kapcsán követhető a működésmód. Ismert, hogy azonos hálózati feszültségen annak a szikraköznek nagyobb az oltóképessége, amelyiknek nagyob a megszólalási küszöbfeszültsége. i(Lásd: Elektrotechnika, 1965. 8—9. sz. 351—i3l5i6. oldal.) Az 1. ábrán látható szilkraközben az elektródatávolság folyamatosan változik. Az ív a legkisebb elektródatávolság helyén keletkezik. Ez a legkisebb távolság biztosítja a megszólalási küszöbfeszültség kielégítően alalcsony értékét. Az ívpálya többi szakaszán a légrés nagyobb. Az ív a körpályán többször végigfut, amíg az oltási folyamat lezárul. A fizikai háttérből eredő tetemes szórások folytán az ív kioltásának befejezése a pálya tetszőleges hely«: r.acnos valószínűséggel bekövetkezhet. Emmák Eoegfelelően — ha az ávpályát n egyenlő részre osztjuk és a sorbakötött szikraközök számát nine választjuk — annak az S valószínűsége, hogy az ívkioltás akkor következük be, amikar az ív a legkisebb elektródatávolság helyén tartózkodik : 1 S = nm Egy megvalósított kiviteli alaknál végzett részletes számítások szerint — itt nem részletezett paraméterek figyelembe vételével — az újragyújtás valószínűsége m = 4 esetében már kisebb, mint llO-2 , m = 7 esetében pedig már kisebb, mint 10~3 . A számításokat a kísérleti mérések teljes mértékben (igazolták. 8
