161979. lajstromszámú szabadalom • Folyadékhűtésű szerelési csoport tárcsacellákkal

3 161979 4 A 10. ábra a 9. ábra szerinti elosztódarab X—X vonal mentén vett metszete. A 11. ábra egy tömítőtárcsa felülnézete. A 12. ábra a 11. ábra szerinti tömítőtárcsa keresztmetszete. „Tárcsacella" alatt a továbbiakban tárcsa alakú félvezető elemet (egyenirányítót, vagy tirisztort) értünk, ahol a félvezető test egy tárcsa alakú házban van elhelyezve, amely kívül két egymással párhuzamos érintkező felülettel rendelkezik. Ezek a tárcsacellák az ábrákon 3-sal vannak jelölve. A 2. ábra szerinti metszetből látható, hogy a kiviteli példánál alkalmazott tárcsacellák mindkét oldalukon központi mélyedéssel rendelkeznek, amelyekben az érintkező felületek fekszenek. Ezekbe a bemélyedésekbe mindenkor egy 1 hűtőfazék nyúlik be. A szerelési csoport hat sorbakapcsolt 3 tárcsacellát tartalmaz, melyek mindegyike két hozzájuk tartozó 1 hűtőfazék és két 2 vezetődarab között fekszik és együttesen, két 7 tömítőtárcsa, két 6 szigetelődarab és egy 40 nyomódarab révén egy állványba vannak befeszítve, amely lényegében két 45, 46 csapból és ket 43, 44 feszítőlapból áll. Az egyik 6 szigetelődarab a 43 feszítőlap 41 felületéhez illeszkedik és egy csavar révén van azzal összekötve, a másik a 40 nyomódarabra fekszik fel, amely másik oldalán egy homorú bemélyedéssel rendelkezik. Ezen bemélyedésbe egy 9 ütköző megfelelően kialakított 93 végdarabja támaszkodik. Ez a 9 ütköző 91 szárral van ellátva, amely egy külső menettel ellátott és a 44 feszítőlapra becsavart 42 csapágy 423 furatában van vezetve, Továbbá a 42 csapágy egy 422 furattal rendelkezik, amely nagyobb mint a 423 furat, továbbá 424 gyűrűshoronnyal, amelyben egy ütközőként szolgáló 100 feszítőgyűrű ül. A 9 ütköző mozgás korlátozására szolgáló 92 vállal van ellátva. Ez és egy 425 váll közé, a 42 csapágyon, tányérrugókból álló 5 erőtároló van befeszítve, amely oly módon van mérettzve, hogy a 9 ütközőnek az 1. ábrán látható helyzetében jelentős mértékben elő van feszítve. A 42 csapágynak a 44 feszítőlaphoz képesti relatív elfordításával a tárcsacellák érintkező felületein, fellépő érintkező nyomás állandóan és befolyásmentesen, menetsúrlódással pontosan beállítható. A 44 feszítőlapon az érintkezőnyomásnak megfelelő skála és a 42 csapágyon egy megfelelő jel lehet felvive úgy, hogy a 42 csapágy meghatározott helyzetének megfelelő felületi nyomás leolvasható. Az 1. és 2. ábrából továbbá 8 központosító darabok ismerhetők meg, amelyek lényegében arra szolgálnak, hogy a tárcsacellák, valamint a yezetődarabok és hűtőfazekak a 45 és 46 csapokhoz képesti relatív helyzetüket megtartsák. A találmány szerinti szerelési csoportnál az 1 hűtőfazék és 2 vezetődarab együttesen hűtőtestet képez és ez hűtőfolyadékkal keresztüláramoltatott. Az 1 hűtőfazekak felépítése részletesen a 3. és 4. ábrákból látható. Mindegyik fazék 14 fenékkel, 15 oldalfallal és 17 karimával, 18 gyűrűshoronnyal és két központosító 16 furattal 5 rendelkezik. A 11 belső térbe egy 12 elosztódarab van helyezve amelynek felépítése a 8., 9. és 10. ábrákból látható. Az lényegében egy központi 13 furattal és ezen 13 furatból oldalt kifelé vezető négy 131 horonnyal rendelkező csőből áll. Ez az elosztódarab úgy van méretezve és az 1 hűtőfazékban rögzítve, hogy felső 19 felülete ugyanabban a síkban fekszik mint az 1 hűtőfazék 17 karimájának felülete. A 2 vezetődarab felépítése az 5., 6. és 7. ábrákból ismerhető meg. Két párhuzamos 20 oldalból álló fémlapon két egymás mellett fekvő, a 20 oldalakra merőleges 21 és 22 keresztfurat hatol át. A 21 keresztfuratból egy 25 hosszfurat fut a lapon belül a lap 26 keskeny oldalához (lásd 7. ábra). A 22 keresztfuratból 24 hosszfurat fut a lapon belül a 27 keskeny oldalhoz. A 24 és 25 hosszfuratokba egy-egy 241 ill. 251 tömlőcsonk van beforrasztva, amelyei re azután szigetelőanyagból levő tömlők vannak ráhúzva a hűtőközeg be- és elvezetésére. A hosszfuratok egymással 70°-os szöget zárnak 'he A 2 vezetődarabnak központosító eszközként két 23 furata van. Ha ezen furatok segítségével és az 1 hűtőfazék megfelelő 16 furatainak segítségével egy hűtőfazekat és egy vezetődarabot egymással összekötünk, akkor- a 3. és 5. ábrán látható elrendezés adódik. A 3. ábrán a 2 vezetődarab ilyen szempontból érdekes része pont-vonalkázottan van metszetben jelölve, míg az 5. ábrán az 1 hűtőfazék érdekes része van pont-vonalkázottan jelölve. Ezen ábrákból látható módon központosító eszközzel van biztosítva, hogy a 2 vezetődarabban a 21 keresztfurat pontosan a 12 elosztódarab 13 furatába torkollik. Ha tehát a 2 vezetődarab 25 hosszúfuratán keresztül folyékony hűtőközeget vezetünk, akkor az a 21 keresztfuraton és a 12 elosztódarab li3 furatán keresztül az 1 hűtőfazék 14 fenekéhez folyik és onnan a 12 elosztódarab 131 hornyain keresztül (lásd 8., 9., 10. ábrákat), valamint az 1 hűtőfazék 15 oldalfala és a 12 elosztódarab Közötti 11 belső téren keresztül a 22 keresztfuratba és onnan a 24 hosszfuratba. Ez az eset akkor áll fenn, ha a 21 és 22 kerésztfuratok második (felső) nyílását lezártnak képzeljük. Nyilvánvaló tehát — mint ahogy az az 1. és 2. ábrákból látható is — hogy mindenkor két 1 hűtőfazekat lehet egyetlen 2 vezetődarab széles 20 oldalára mindkét oldalon felhelyezni. A 25 hosszfuraton keresztül beömlő hűtőközeg kettéoszlik és a megadott úton áramlik, párhuzamosan kapcsolva mindkét hűtőfazekat. Ilyen lehetőség azonban csak akkor áll fenn, ha a két szomszédos tárcsacella elektromosán sorba vagy párhuzamosan kapcsolható. Amennyiben azonban szigetelés szükséges, akkor a 2 vezetődarab egyik széles oldalát a 11. és 12. ábra szerinti tömítőtárcsával kell lefedni, hogy ez-15 20 25 30 35 40 45 50 56 60 2