161968. lajstromszámú szabadalom • Folyadékenergiával működtetett univerzális folyadékemelő berendezés

161968 15 16 zérlőtengellyel történhet. E 16 vézérlőtengely segítségével a 8 ütőszelep lezárható, és ezzel a kosütés megszüntethető vagy létrehozható, vagy fordított esetben, a 8 ütőszelep kinyitható, és nyitott helyzetében rögzíthető, miáltal az L lendítőcsövön át érkező víz „kosütés" nélkül túlfolyik ä 26 túlfolyótér felé. Amennyiben egyetlen 1 nagylégüst kiszolgá­lása több L lendítőcsővel illetve azokhoz kap­csolódó több 2 ütőfejjel történik, úgy — a 3. ábrán látható módon — egyetlen 16 vezérlő­tengely segítségével az 1 nagylégüsthöz tartozó valamennyi 8 ütőszelep zárható és nyitható. A 16 vezérlő tengelyhez kapcsolódik legalább egy 17 indítókar, amely a 16 vezérlőtengely kezelé­sének megkönnyítésére szolgál. Annak érdekében, hogy a kosok és ezzel együtt a berendezés egy vagy több lépcsőrend­szere távolabbi pontról is üzembehelyezhető il­letve leállítható legyen, nincs akadálya annak sem, hogy a 17 indítókarhoz valamilyen, pl. mechanikus távvezérlő szerkezet kapcsolódjék. Ez lehet például olyan vékony acélkábel, amely a vasúti jelző- és biztosítóberendezések távolból való működtetésére régóta használatos. Termé­szetesen lehetséges az indítás és megállítás bár­milyen automatikával vagy elektromos vezér­léssel is. Közvetlen kezelés esetén a 8 ütősze­lepnek a 16 vezérlőtengelyek útján való nyitása és zárása egyszerűen a 17 indítókar, egyik, illet­ve imásik irányba történő meghúzásával tör­ténhet. Meg kell jegyezni, hogy a kos üzemelése so­rán amiatt, hogy a kosütés jelensége időben fluktuáló periodicitással játszódik le, és emiatt a 8 ütőszelep váltakozva van nyitott és zárt helyzetében, ezért a 8 ütöszelepekkel összekap­csolt 16 vezérlőtengely saját hossztengelye kö­rül váltakozó értelmű periodikus elfordulásokat _ végez. Vele együtt természetesen a 16 vezérlő­tengelyhez mereven kapcsolódó 17 indítókarok is lengőmozgást végeznek. E lengőmozgás meg­figyelésével egyébként bármikor egyszerű rá­tekintéssel meg lehet győződni arról, hogy a kos működik. nyomótárolója élő vízfolyás, abban az esetben mindig érdemes elhelyezni a vízfolyásban egy vagy több 22 hidrorótor turbinát. E 22 hidro­rótor turbinának egyszerűen és könnyen hasz-5 nosítható módon szolgáltatnak energiát ahhoz is, hogy a berendezésbe beépíthető esetleges víz­sugárszivattyúkat működtessük, vagy adott esetben segítségével kompresszort hajtsunk, amely légsugárszivattyú üzemeltetéséhez szük-10 séges sűrített levegőt tud előállítani. Mind a vízsugárszivattyúk, mind pedig a lég­sugár szivattyúk alkalmazása azért célszerű, mert segítségükkel az egyes lépcsők vízemelési 15 teljesítőképessége jelentős mértékben fokozható. Ily módon végsősoron külső energiaforrás hasz­nálata nélkül a vízemelő berendezés teljesítő­képessége — tehát a szállított folyadék meny­nyisége és/vagy a szállítási magasság — egy-20 szerűen növelhető. Mind egylépcsős, mind pedig többlépcsős rendszer esetében a legmagasabb helyzetébe eljuttatott folyadék számára valamilyen ún. 25 „fölső tározót" célszerű kialakítani, amely me­dence, víztorony (pl. hidroglóbus) vagy más hasonló alakban készülhet, és alkalmas arra, hogy vízellátáshoz, öntözéshez vagy energia^ termeléshez megfelelő nyomásviszonyokat biz-30 tosítson. Az energiatermelésnek például egyik igen egyszerű módja az, ha a fölső tározóhoz vala­milyen ejtőcsövet csatlakoztatunk, amelyen ke­resztül nagy magasságból a folyadékot turbi-35 nára vezetjük rá. E turbina segítségével például villamos áramot termelő generátor hajtható meg. A fentiekben vázolt berendezés segítségével a kosütés jelenségének hasznosításával olyan fo-40 lyadékemelő berendezést sikerült kifejleszteni, amely külső energia felhasználása nélkül és üzemeltetése során gyakorlatilag munkabért is álig igénylő módon tetszőleges mennyiségű fo­lyadéknak tetszőleges magasságba való eljut-45 tatására alkalmas. A 16 vezérlőtengely ezen váltakozó értelmű elfordulása fölhasználható arra is, hogy a shozzá kapcsolódó 24 fogasléc alternáló mozgása segít­ségével az 1 nagylégüst mellett vagy annak bel- 50 sejében elhelyezett 25 kilincsművet meg le­hessen hajtani. E 25 kilincsműre, illetve annak (meghajtására természetesen csak olyankor van szükség, ha a 7. és 8. ábrán látható módon az 1 nagyíégüstben elhelyezzük a 14 propellerszár- 55 nyas terelőlapátokat. A 14 propellerszárnyas te­relőlapát meghajtása ugyanis a 25 kilincsműről valamilyen áttétel segítségével könnyűszerrel végrehajtható. Hasonlóképpen meghajtható a 14 propellerszárnyas terelőlapát valamilyen 22 60 hidrorótor energiájával is. Amennyiben ugyanis a főlépcső nyomótáro­lója, vagy több egymás fölött elhelyezkedő lépcsőrendszer esetében a legalsó I főlépcső Ai 65 Természetesen a „tetszőleges" magasság el­érése csak olyan áron lehetséges, hogy egymás fölött több lépcsőrendszert alkalmazunk, és szá­mot vetünk azzal, hogy a legfölső lépcsőrend­szer által a fölső tározóba emelt folyadékmeny­nyiség annál kisebb hányada a legalsó lépcső­rendszer nyomótárolójából kivett folyadékmeny­nyiségnek, minél magasabban helyezkedik el e fölső tároló a legalsó lépcsőrendszer nyomótá­rolójához képest. Másszóval ez annyit jelent, hogy az emelési magasság fokozásával fordított arányban, egyre csökken a berendezés hatás­foka. Nyilvánvalóan, amikor a legalsó lépcsőrend­szer Ai nyomótárolója nagy vízhozamú élő víz­folyás, akkor nincs jelentősége annak, hogy a belőle kivett vízmennyiségnek hány P/o-a, az ami effektív hasznosításra kerül. Számos eset­ben előfordul ugyanis, hogy nagy vízhozamú 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom