161949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg szívóssá tételére
5 A kereskedelmi forgalomban kapható olajokat alkalmazzuk az edzési óéira, és elsősorban olyan olajat választunk, melynek viszkozitása 38 °C-nál 3O0—ilOOO centistoke között van, lobbanáspontja pedig 220—310 °C. 5 Számos kiviteli példa esetében az olaj.lalacsony forrpontú folyadék-kieverék, alacsony forrpontú folyadékként széntetrakloriidot (CCI4) tartalmaz, a folyadék részaránya a ke- 10 vérekben 0,01—0,07 súly°/0l között van. Más kiviteli .példák esetében alacsony forrpontú folyadékként tokióit {C6H5CH3), benzolt <C6 IÍ6), acetont [(CH3 )2CO] vagy xilolt [CeHí(CH3)2] használunk széntetraklonid ,he- 15 lyett. Metanolt is előnyösen használunk, alacsony forrpontú folyadékként. A keverékben alkalmazott alacsony foirrpontú folyadék százalék-aránya az olaj jellé- 20 gétől, elsősoiríban anniak viszkozitásától, a szívóssá tett üveg vastagságától, annak törési szilárdságától, a belső húzófeszültségtől, továbbá a felületi nyomófeszültség és a belső húzófe- szültség arányától függ. Az edzési művelet 25 során az üveg az olaj/alacsony forrpontú folyadék keverékben először gyorsan lehűl, majd ezt követően az üveg fokozatosan hűl tovább az olaj/alacsony forrpontú folyadékkeverék hőmérsékletére és a lehűlés során az 30 üvegben kialakulnak a kívánt feszültségi jellemzők. Amikor az üveg a keverék hőmérsékletére lehűlt, kiemeljük a tartályból és mossuk. 35 Amennyiben szükséges, a szívóssá tett üveglap egy' vagy töibb más üveglappal összeilleszthető és ilymódon olyan rétegelt üveglapot kapunk, mely szuperszonikus repülőgépek építésénél is felhasználható. 40 A továbbiak során ismertetett táblázat számos példát tartalmaz a megfelelő olajban edzett üveg feszültségi jellemzőire vonatkozóan. A főleg olajból álló keverékhez különböző 45 alacsony forrpontú folyadékot adunk és a folyadék részarányét, az üveg vastagságát, az üveg kezdeti hőmérsékletét, továbbá az alkalmazott olaj/alacsony forrpontú folyadék keverék hőmérsékletét a már feltüntetett szélső 50 határok között széles skáláiban változtattuk., Az edző keverékben három különféle olajat használtunk, az alkalmazott olaj minőségét a megfelelő példánál a táblázaton minden 55 esetben feltüntettük. Az első olaj a Mobil Oil Company „Cylrex 200M" készítménye, egy nehéz olaj, melynek lobbanáspontja 305 °C, viszkozitása pedig 36 °C-fnál 974 centistoke. A következő olaj ugyancsak a Molbil Oil Company 160 gyártmánya, a „Cylrex FM-olaj", mely egy könnyebb készítmény, melynek lobbanáspontja 275 °C, viszkozitása pedig 38 °C-nál 640 centistoke. Végül a keverékben alkalmazott harmaduk olaj-fajta a Mobil Oil Company 65 6 „Vaouoline AA "-jelzésű készítménye, mely egy még könnyebb olaj-fajta, melynek lobbanáspontja 225 °C, viszkozitása pedig 33 °C-nál 310 és 342 centistoke között van. Az üveglap edzése (szívóssá tétele) után a törési szilárdságot, a belső húzótfeszültséget, valamint a felületi nyomótfeszültséget és a belső húzófeszültség viszonyát a következő módon határozzuk meg: A szívóssá tett, vizsgált üveglapot két él között helyezzük el és hasonló élek segítségével állandóan fokozódó nyomást gyakorolunk az üveglapra a középpont közelében. A hajlítószilárdséigot, mely gyakorlatilag az üveglap domború felületén jelentkező húzÓHigénybevételnek felel meg, abból az alkalmazott erőből számítjuk ki, melyet a törés pillanatában fejtettünk ki az üvegre, a számításnál figyelembe vesszük ugyanakkor az üveglap törési keresztmetszetét is. A szívóssá tett üveglap belső húzófeszültségét Triplex Safety Glass Company Limited által gyártott készülékkel mérjük, melynek segítségével polarizált fénynyalábot vezetünk az üveglap nagy felületére oly módon, hogy a fény-nyaláb az üveglap szélének középvonalában lép ki. Az üveglap szélső felületén kilépő fény-nyalábot Babmet-kompenzátor segítségével analizáljuk és a belső húzófeszültség értékét úgy határozzuk mag, hogy. megfigyeljük a fénynyalábban keletkező diffrakciót és azt egy korábbi értékkel hasonlítjuk össze. Végül az üveglap felületi nyamófeszültsé^ gét, a felületi nyomóíeszültségnek a belső hú* zófeszültséghez való viszonyának megállapítására úgy határozzuk mag, hogy Pittsburg Plate Glass Company cég által gyártott felületi diftfereniaiális refraktormétert használjuk erre a célra. A készülék segítségével .polarizált fénysugarat juttatunk az üveglap nagy felületére kritikus szögben, a fény beesési szögét a készülék relatív törésmutatójának és az üveglap törésmutatójának tényezőiből előre (meghatározzuk úgy, hogy a fénysugár szorosan az üveglap felülete mellett és azzal párhuzamosan halad végiig. Az üveglap felületi nyomófeszültsége a törésmutatók különbségével függ össze, annál a fénynél, melyet a beesési síkra merőlegesen és párhuzamosan polarizálunk. Ezt követően az üveg felületéről kilépő fényt analizáljuk és abból megállapítható az üveglap felületi nyomófeszültsége. Az előzőkben ismertetett példák szerint tehát olyan, üvegszívóssá tételére alkalmas előnyös eljárást alakítottunk ki, melynek segítségével az üveg törési szilárdsága elérheti az 5500 kg/cm2 értéket, a felületi nyomófeszültseg és a belső húzófieszültség viszonya 4:1 lehet anélkül, hogy befolyásolná az üveg optikai tulajdonságait. A találmány szerinti eljárással szívóssá tett üveg különösen előnyös 3
