161927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többrétegű gyöngyházfényű pigment előállítására

161927 6 letes legyen. Emiatt célszerűnek bizonyult, ha a hasítás és őrlés után. a csillám fajtázásra kerül. A csillámpikkelyek felülete lehetőség szerint sima és egyenletes legyen. A találmány szerinti új gyöngyház pigmen- 5 tekben jelenlevő további fémoxidok előnyösen s,zínező fémoxidok lehetnek, ezek adott esetben színtelen oxidokkal elkeverve is alkalmazhatók. A színező fémoxidok olyan fémek oxidjainak felelnek meg, amelyek különböző vegyértékben 10 fordulnak elő, ionrádiuszuk a titán és a cirkó­nium ionrádiuszát megközelíti, vagyis kb. 0,4— 0,9 Angstrom határértékek közé esik. Ezek a további „fémoxidok, izzításáriál beépíthetők a titándioxid, illetve cirkóniumdioxid-rácsba. Cél- 15 szerűen a vas, króm, nikkel és/vagy kobalt, főként pedig a vas-III-oxid, króm-III-oxid, nik- .:-• kel-II-oxid és a kobalt-II-oxid került felhasz­nálásra önmagában vagy egymással képzett ke­verékben. A színező fémoxidok részaránya a 20 teljes pigmentben 8 súly% alatt, előnyösen 2 és 3% között legyen. A színező fémoxidokat színtelen fémoxidok­kal együtt is felhasználhatjuk, ezáltal gyakran 25 különleges hatások érhetők el. Ilyen színtelen oxidok pl. az antimonoxid,'' alumíniumoxid, szi­liciumdioxid, óndioxid és/(vagy a Bi2 0 3 . Az utóbbiak részaránya a teljes pigmentben álta­lában legfeljebb 10 súly% lehet. Különleges 30 előnyök adódnak, ha antimonsókat együttesen csapunk ki nevezett színező fémek, pl. nikkel, kobalt és króm sóival. A kicsapott rétegek teljes rétegvastagsága a 35 kívánt színtónustól függően 30 és 180 nm között ingadozhat. Növekvő rétegvastasággal a szín ismeretes módon folyamatosan halványszürké­ből ezüst, arany, narancssárga, vörös, ibolya és kék színeken keresztül zöldbe csap át. Végül 40 magasabb rendű interferencia színeket kapunk. Előnyösnek tartjuk a 30 és 180 nm közötti ré­tegvastagságot, mivel ezáltal elsőrendű inter­ferencia színek alakíthatók ki. Az új pigmenteket új készítjük, hogy az alsó 45 réteg rétegvastagsága, amely a további fém­oxidok keverékét tartalmazza, mindenkor az összrétegvastagságnak kb. 1/3-át tegye ki, míg a kizárólag Ti- és/vagy Zr-oxidokat tartalmazó felső réteg mindenkor a teljes rétegvastagság- 50 nak kb. 2/3-át képezze. A jelen találmány szerint szép aranypigmen­tek állíthatók elő 60—80 nm teljes rétegvastag­ság között, amelyből kb. 20—27 nm esik a ke- 55 vert oxidrétegre és kb. 40—54 nm a felső ré­tegre. A találmány szerinti előnyös bíborvörös színű pigment teljes rétegvastagsága izzítás után kb. 90—100 nm, amelyből kb. 30—33 nm esik £ kevert rétegre, míg ennek megfelelően 60—66 60 nm a legkülső oxidrétegre. Az előállított pigmentek fényérzékenyek, emiatt ezeket kb. 700—1100, előnyösen kb. 900— 1000 °C közötti hőmérsékleten önmagában, is­mert módon kalcinálással stabilizáljuk, ezzel a 65 pigmentek hőmérsékleti behatásokkal szemben is stabilizálhatók. A pigmentek előállítása pontosan betartandó körülmények mellett történhet. A lecsapandó fémoxidok képzésére alkalmazott fémsók hidro­lízisét konstans hőmérsékleten, konstans pH-ér­téken a fémsók konstans beadagolási sebessége mellett végezzük. A bevonandó csillámpikkelyeket vizes szusz­penzióban készítjük elő, ennek koncentrációja célszerűen kb. 5—40 súly%. Előnyösnek bizo­nyult, ha ezt a szuszpenziót titán- és/vagy cii*­kóniumsó oldattal a hidrolízis megkezdése előtt 1,0 és 7,0, célszerűen 1,5 és 4,0 közötti pH-érté­kekre állítjuk be. A szuszpenziót végül 50—100 °C, előnyösen kb. 70—75 °C közötti hőmérsék­letre felmelegítjük. Ezáltal általában ismét ma­gasabb pH-érték alakul ki, amelyet sav ismé­telt hozzáadásával 1,0 és 7,0, előnyösen 1,5 és 4,0 közé állítunk be. Az előmelegített oldatba ezután élénk keverés mellett beadagoljuk a titán- és/vagy cirkóniumsót, valamint a további fémsókat tartalmazó 0,01—5 mólos sóoldatokat. A titán- és/vagy cirkóniumsók 0,01 és 4 mól/ /liter, míg a további fémsók kb. 0,02—1, elő­nyösen kb. 0,2 mól/liter koncentrációjúak. Á teljes sókoncentráció előnyösen 0,2 és 2 mól közötti érték. A sóoldat szabad sav koncent­rációja 0,002—3 mol/pter. A kevert sóoldatot egyenletes tempóban a szuszpenzióhoz adagoljuk, célszerűen egy vagy több ponton a folyadék felszín alá. A hozzá­adagolást sebesség megválasztása a keverő ha­tásosságától függ. A hozzáadagolási sebességet úgy szabályozzuk, hogy az percenként és a be­vonandó felület 1 m2 -ére számítva kb. 0,01— 25,10-5 mól fémion legyen. A kevert fémsó ol­datokkal egyidejűleg 0,025—10 mólos alkálifém, illetve vizes ammóniumhidroxid oldatot vagy ezzel ekvivalens mennyiségű ammóniagázt ada­galunk. Alkálifém-hidroxidként elsősorban a nátriumhidroxid és káliumhidroxid jön számí­tásba. A bázisok hozzáadását úgy szabályozzuk, hogy mindenkor lehetőleg konstans pH-értéket tartsunk fenn, amely a rétegezés kezdetén a már megadott 1—7 közötti pH-tartományban legyen. Bizonyos esetekben a konstans pH-érték fenn­tartása érdekében puf férvrendszereket, pl. fosz­fát-, acetát-, citrát- és glikokoll-puffert adago­lunk. A puffer-oldatokat vagy a csillámpikkely szuszpenzióhoz vagy előnyösebben az alkáli­fém- vagy ammóniumhidroxid oldathoz adjuk hozzá. Sok esetben azonban további idegen ionok hozzáadása kedvezőtlen, így előnyben ré­szesítünk olyan eljárásmódot, amelynél a kívánt pH-értéket pontos adagolással tartjuk konstans értéken. Amikor a kevert fémsó oldatokkal felvitt réteg a kívánt vastagságot elérte, a kevert fém­só oldat helyett titán- és/vagy cirkóniumsó ol­dat hozzáadásával kezdjük meg. Az utóbbi ol­datokat is kb. 0,01—4 mólosra állítjuk be, sza­bad sav tartalmúk 0,002—3 mólosnak felel meg. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom