161912. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó kényszeráramlású bepárlókészülék
161912 lineárisan csökken a Ibomlás. Miivel ezeknél a típusoknál meghatározott pályán csak egyszer megy keresztül a lé, ebből adódóan az átlagkonoemtrácáó is alacsonyabb i(nincs cirkuláció). Ezért a csőnek féoldali oldalán a viszkozitás ,is kiiseiblb és kedvezőbben alakul a falon belül a hártyaréteg, valamint a l(k) hőátboesátási tényező i(fccal/im%0 C) lis kedvezőbb. További kalorikus előnye ezeknek a kényszeráramlású típusoknak — különösen több fokozat esetén — hogy a rendelkezésre álló hőmérsékletkülönfoséget i(a fűtőgáz és á páraoldal között) kedvezőbben hasznosítják, mivel laz átlagkoncentráció kisebb és az oldatban levő forráspont törvényszerűen függ az oldatban levő molekuláktól. Ezért kisebb koncentráció miellett alacsonyabb hőmérsékleten következik ibe a forrás, és a rendelkezésre álló teljes hőmérsékletkülönbözetből a hasznos hőmérséfoletkülönbözet nagyoibb, mint a cirkulációs rendszeriben, azaz lényegesen jobb a hőátadás hatásfoka. A kényszeróramlású. Ibepárlók ugyan igényésebbek a kezelésre, autamaitikára és a folyamatingadozásra, azonban ezek a itípusok fejlettebbek és kétségen kívül eredményeselbben tudják a nagyobb igényeket a folyamatos üzemben, a korszerű gyártmányoknál kielégítem. A feladatok nagyrészét ugyan sok esetiben a cirkulációs rendszer is el tudja látni, azonban olyan nagymértékű hatásfokcsökkenés jelenitikezik, hogy ennek káros hatása egyértelműen a kényszeráraimlású foepárlók alkalmazását kívánja. A találmány szerinti önszabályozó, kényszeráraimlású bepárlókészülék előnyösebb az eddig ismert Ibepárló megoldásoknál. A találmány szerint ugyanis, ha a vég-sűrítmény nein éri el az előirányzott sűrűséget, az egymástól elválasztott szekciókra osztott készülék önszabályozó módon szekciónként ívisszafelé haladva csak olyan szakaszon (annyi szekcióiban) keringteti vissza a levet, amennyi elegendő ahhoz, hogy a sűrített lé az előkiányzotrt sűrűséget elérje. A találmány nagymiértekben fokozza a besűrítés hatásfokát. Például a konzervgyári húskonzervekből származó húsleves szárazanyagtartaJma 1—2% között van, és ebből SO—00% szárazanyagtartalmú koncentrátuimot kell előállítaná. Nagyüzemi mérések igazolják, hogy ha ennek a húslevesnek bepáriását cirkulációs rendszeriben oldják meg — a mérések szerint — a hőátboesátási tényező 900-^1000 lkcal/m%°C fölé emelkedik. Igazolják továbbá a nagyüzemi mérések, hogy a cirkulációs rendszeriben a (találmány szerinti készülékhez viszonyítva a tartózkodási idő több, mint tízszeresére növekszik, a forráspont pedig a besűrítés végállapota felé 6 °C4cal emelkedik, míg a folyamatos kényszeráraimlású, találmány szerinti megoldással a forráspantamelkedés csupán 0,8 °C-ot itesz ki. A találmány az ismert ;Mnyszeráramlású bepárlófcnál is előnyösebb. A (találmány szerinti bepárlókészülék ugyanis minden olyan 'területen alkalmazható, ahol a többi ismert kényszeráramlású típusú készülék, a nagy eJipárlás miatt előnyösen nem használható fel, minit például az előző húsleves példa szerint, amikor a víznek 94—SS százalékát, szükséges az oldatból elpárologtatná. Ilyen esetekben kényszeráramlási ké-5 szüléket csak akkor lehetnie használni, ha minimálisan -1:0—ilö-szöri átbukást alkalmaznának, és (teljesen konstans lenne a belépő lé szárazanyagtantaima. Ha ezt nem tudják biztosítani, akkor a távozó levet vissza kell cirkuláltatni 10 mindaddig, iámig az egész rendszerben a távozó lé el nem éri a kívánt sűrűséget. E megoldás viszont a icirkulácdós rendszer ismert hátrányaival jár. Egy másik terület, 'ahol a ifcalálmány szerinti 15 készülék előnyösehben alkalmazható az ismert bepárlókészülékeknél az, amikor a kényszerláramlású ibepárló soriba van kapcsolva a cirkulációs (például Róbert-rendszerű) bepárlókkal, és a kényszeráraimlású készüléknek kell gőzzel 20 ellátnia az utána következő Róbert-rendszerű készüléket; A legérzékenyebb Róibert^sztatsza(bályozós ibepárlók is csak Ibizonyos ingadozás-határokon (belül tudják a levet az előző testiből elvenni, és amíg a második fokozatban levő 25 Róbert-lbepárló nem engedi be a levet, addig a folyamatos kényszeráraimlású 'bepárló kénytelen az egész rendszerre visszaairkulaltaitni a levet, így a káros következmények alól a foepárlás műveletét nem lehet meniteslitená. 30 A kényszeráraimlású rendszerek széles körben való elterjedését nagyiban gátolja, hogy az üzemekben a lé szárazanyagtartairnálban, vagy nagyüzemeknél a gőz nyomásaiban bizonyos határok 35 között ingadozásolk 'mutatkoznak (cukoripar, konzervipar). E jelenségeik ugyan drága automatikával elkerülhetők, de kiküszöbölésük nehéz és ennek következtében az iparban inkább a kényelmesebb, cirkulációs rendszert alkalmaz-40 zák. A találmány szerinti megoldás 'biztosítja az ismert kényszeriáiramlású Ibepárló típusok előnyeit, kiküszöbölve azok hátrányait, és bármilyen ingadozással szemben nagy aikalmaz-45 kodó kodó képességgel rendelkezik. A taláknány előnyösen alkalmazható a cukoriparban, ahol azonos fűtő- és párianyomáson dolgozó két készülék helyett a találmány szerinti készülék alkalmazásával a bepárlás egy készü-50 lékben, az eddigieknél Jolcsábban, kevesebb automatáikával, kisebb helyen oldható meg. így ha egy készüléken belül két különböző szárazanyagtaritalmú sűrítményt kell kinyerni, például a cukorgyári kristályosító részére, a fo-55 lyamatos behúzásra >6i5°/<rOS iszárazanyaigtartalmú levet, a kristályosító 'indítására pedig 75%os szárazanyagtartalmú levet, a találmány szerint ez a feladat egy készülékben, egy személy felügyelete ímeUett, teljes egyensúlyban, meg-60 csapolásos rendszeriben hajítható végre. A találmánynak kalorikus előnyei is vannak, például ha az utolsó járatban kényszeráramlás mellett a koncentráció nagysága miatt a forráspont .nagyon megemelkedik, akkor az utolsó 65 járatok magasabb nyomású gőz fűtésére kap-2
