161889. lajstromszámú szabadalom • Szegélyén kiálló hurkokkal ellátott szalag, eljárás annak előállítására és tűs szövőgép az eljárás foganatosítására

9 így a fejrész 51 tompa végrész formájában lehet kiképezve (5., 6. és 7. ábráik), amely a iszalaggal eBentétes oldalon 52 konkáv külső vonallal van lezárva. Ez a tompa végrész el lehet látva egy, esetleg »két 53, 54 dudorral (3. 5 és 7. ábrák), amelyek megkönnyítik ennek a végrésznek az együttműködését a 33 támaszelemmel, amelyet a 2. és 3. ábrák ismertetése kapcsán már tárgyaltunk. Ebben az esetben a támaszelem járomszerűen lőhet kiképezve, amint io vázlatosan a 3. ábrán látható 55 szaggatott vonalakikai ábrázoltuk. A fejrészt az« 58 gömbszerű megvastagítás is alkothatja (8. és 9. ábrák), amely a szárhoz excentrikus helyzetben van rögzítve magához a szárhoz képest, tehát 15 a megvastagítás kinyúlásánalk az iránYa a szalaggal ellentétes; ez a gömbszerű megvastagí- [ tás együttműködik á támaszelemmel, amely -utóbbinak az alakja a mindenkori fejrész alakjának megfelelően választandó meg. 20 A fej továbbá az 58 szegfej formájában is ki lehet képezve, amelynek az 59 hivatkozási számmal jelölt része szomszédosán helyezkedik el az átvezetett szalaggal (8. és 9. ábrák). 25 Mindegyik leírt típusú szaibad tűnél az érintkező gerincek le vannak kerekítve, vagy teljesen le vannak munkálva; ily módon kiküszöböljük, hogy a szegélyfonial megrongálódjék, amikor a tűfejre ráhurikolódálk, és anniak szára men- 30 tén csúszik. Számos más szaibad tű-kiviteli változat képzelhető el, és nem célunk e helyen kimerítő felsorolásba bocsátkozni ebben a vonatkozásban. Mindezeiknek a lehetséges variánsoknak az ese- • 35 tében a fejnek kettős szerepe van: egyrészt megkönnyíti, hogy a szegélyfonal a szabad tűre burkolódjék, másrészt együttműködik a támaszeleimmel. Ez a fej minden esetben a tű egyik végén elhelyezkedő kiugrásként van kialakítva, 40 és a kiugrás kánya a szalag felőli oldallal ellentétes, és ezt a kiugrást egyvonalban kell elhelyezni a szádnyílással, mivel annak szám a szegélyrész széle mentén fekszik. 45 Bizonyos esetekben még az is elképzelhető, hogy a szaibad tűnek nincs is a szó tulajdonképpeni értelmében vett fejrésze: elegendő, ha a tűnek olyan a keresztmetszeti kialakítása, hogy az egyik vége felől a másik vége felé 50 csökken, és e csökkenést meghatározó törvényszerűséget úgy választjuk meg, hogy a feszültség, amely a szegélyfonalban fellép, elegendő nagyságú hosszirányú komponenssel rendelkezik ahhoz, hogy a tűt arra kényszerítse, hogy a 38 55 fésű minden egyes felütődő mozgásikor (1. a 2. ábrát) a szalagnak a haladó mozgással ellentétes irányában csússzék, mimellett a szaibad tű csúszó mozgása a hurkokhoz viszonyítva kielégítő mértékű ahhoz, hogy a szalag haladó mozgását kom- 60 penzálja, úgyhogy ennek a „reverzibilis ék"hatásnak az eredményeként a szabad tű végül változatlan helyzetben tér vissza a szövőgéphez viszonyítva. Ez az egyszerű elrendezés, mint amit á fentiekben leírtunk, ismely kiküszöböli, 65 10 hogy támasztószenkezetet kelljen használni annak érdekében, hogy a szabaa lűnek a szalag által történő elvitelét meggátoljuk, viszonylag kevés esetben alkalmazható; csak ott, ahol ezt a szegélyforualra kifejtett feszítés értéke, és a súrlódási tényező értéke a szegélyfonal anyaga és a tű anyaga között lehetővé teszi. A legtöbb esetben azonban nincs lehetőség arra, hogy ilyen támaszelem alkalmazását elkerüljük. Különleges esetben a fejrész kissé felfelé állhat a szárhoz viszonyítva, amint a 2. ábrán látható szaibad tű esetében a 34 orr-rész is kissé felfelé áll. Nincs különös jelentősége annak, hogy a szabad tű milyen anyagból készül, feltéve, ha fel tudja venni azt a feszültséget, amelyet a szegélyfonal feszítése gyakorol rá: a legáltalánosabb esetben fémből, fából, vagy valamilyen szintetikus anyagból készülhet. A 2. és 3. ábrákon feltüntetett kiviteli változatnál a támaszelem mozgatható, ós ide-oda mozgást végez abból a célból, hogy szabaddá tegye a fejet, legalább akkor, amikor a szegélyfonalnak arra rá kell hurkolódnia (a bevezetési mozgás végén, amelyet a segédtű végez), és hogy a tűt vissza juttassa a helyére azáltal, hogy hosszirányú csúszásra kényszeríti a már kialakult hurkokhoz viszonyítva, úgyhogy ily módon ki van küszöbölve az a veszély, hogy a tűt a szalag, amely folyamatos haladó mozgásban van, magával vigye. Tekintettel arra a tényre, hogy a szabad tű fejrésze súlypontjának a középponton kívüli helyzete miatt hajlamos lehet arra, hogy lefelé elmozduljon, ezáltal a tűt arra készteti, hogy hosszirányú tengelye körül forogjon; a támaszelem méginkább arra szolgál, hogy a fejet visszahelyezze függőleges értelmű megfelelő helyzetébe, és ezáltal a szaibad tűt arra kényszerítse, hogy az előbbivel ellentétes forgómozgásba jöjjön tengelye körül, aminek eredményeként áz elsőként említett forgómozgást kompenzálja. Emellett a támaszelem állandó helyzetű is lehet. Elegendő, ha olyan rugalmassággal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a szegélyfonal, amikor a szaibad tű fejére burkolódik, elmozgassa azt, miáltal a hurok, amelyet a szál alkot, a szabad tű szára felé csúszhat, és a támaszelem, rugalmassága következtében, visszatér kiindulási helyzetébe, úgyhogy az kifejtheti a szaibad tű fejére kettős, a magávail-vivéssel ellentétes, illetve az említett tűforgással ellentétes hatását. Megállapíthatjuk tehát, hogy a támaszelem, akár helyezkötött, akár mozgatható kialakítású, olyan tartószaríkezetet alkot, amely a szabad tűt a szegélyfonal-vetülékek minden ráhurkolódása előtt ugyanabban a helyzetben képes tartani. Amint a fentiekben már kifejtettük, a szár keresztmetszete annak hossziránya mentén változó lehet. Ez a változás akár a keresztmetszeti terület nagyságának, akár az alakjának a vo-5