161829. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés impulzus kicsatolásra magsugárzási méréstechnikában alkalmazott detektoroknál

3 161829 4 A detektornak és vezetékeinek nagy elektro­mágneses sugárzása megakadályozza a magsu­gárzási méréstechnikában hagyományos és köz­vetlenül a detektor közelében levő elektroni­kus áramkörök szabályos (működését. A detek­tort gyakran helyezik el elektronikus áramkör­rel együtt, rádióaktív sugárzás elleni árnyéko­láson belül; ezzel szemben nem ismert eddig olyan elrendezés, amelynél elektromágneses ár­nyékolást alkalmaztak volna a detektor és a vele közvetlenül szomszédos elektronikus áram­kör között. Ismeretesek többkamrás számlálócsövek, ame­lyeknél az egyes kamrák működés szempontjá­ból nincsenek teljesen elválasztva egymástól és ennek következtében a szomszédos kamrákban nem teljes gázelválasztás következtében. Ha például valamely ismert többkamrás számláló­nem kívánatos keresztirányú gyújtások követ­kezhetnek be elektromágneses úton és/vagy a cső mindegyik kamrája saját munkaellenállás­sal rendelkezik, mint azt a megfelelő adatla­pok közlik, akkor az ionizáló részecske által el­talált kamrában kiváltott gázkisülés közel ugyanakkora amplitúdójú utólagos kisülést vált ki valamennyi többi kamrában is. Ez megfelelő feloldási képesség esetén a követő készülékben téves méréseket okoz. A találmány tárgyával megoldandó feladat abban áll, hogy különösen elektromágnesesen erős sugárzó detektoroknál a magsugárzási mé­réstechnikában ismert, közvetlenül a detektor közelében levő és külön árnyékolás nélkül nem kifogástalanul dolgozó elektronikus áramkörö­ket egyszerű és eddig csak a nagyfrekvenciás területen alkalmazott eljárással és megfelelő elrendezéssel helyettesítsük és olyan kapcsolá­si elrendezést alakítsunk ki, amely csak a be­csapódó ionizáló részecskéktől függő impulzu­soknak kicsatolását teszi lehetővé többkamrás nagyamplitudójú számlálócsövekből még akkor is, ha a kamerák nincsenek működés szempont­jából teljesen elválasztva egymástól. Ezáltal a részben költséges elektronikát el lehet hagyni a megfelelő detektoroknál és nagy gazdasági hasznot, valamint a méréstechnika lényeges ja­vítását lehet biztosítani. A találmány szerint a kitűzött célokat azál­tal érjük el, ha úgy járunk el, hogy az impul­zus kicsatolást a megfelelő folyamatok által a plazmában és a detektorvezetékekben előidé­zett elektromágneses sugárzási tér segítségével végezzük és hogy a többkamrás számlálócsőn veknél, amelyek nem rendelkeznek működés szempontjából teljesen elválasztott kamrákkal, az egyes kamerákhoz szokásosan hozzárendelt munkaellenállások helyett .nagy számlálócső amplitúdó mellett csak egyetlen közös munka­ellenállást alkalmaz. Itt döntő jelentőségű, hogy a keletkező elektromágneses sugárzást egy ve­vőantenna, vagy vevőantennaként ható egyéb szerkezeti elem segítségével csatoljuk ki. Ebben az esetben az adóantennát maga a plazma ké­pezi. Különös előnye van annak is, ha a vevő­antenna szerepét konstrukciós és elektronikus szempontból szükséges olyan szerkezeti elemek veszik át, amelyek már más feladatokat is be­töltenek. Tetszőlegesen kiképzett, például árnyékolás­sal is ellátott számlálócsöveknél úgy kell el­járni, hogy az impulzusszerű elektromágneses sugárzási teret (nagyfrekvenciás impulzust) az árnyékolásban levő nyílások vagy áttörések se­gítségével csatoljuk ki, vagy pedig vevőanten­naként ható szondákat, csapokat, rekeszeket és/vagy hasonlókat alkalmazunk erre a célra a számlálócsövükön kívül vagy bélül. Különleges célokra jelentősége van annak, ha a detektorról és/vagy vezetékeiről közvetlenül kisugárzott vagy erősített nagyfrekvenciás im­pulzusokat egyszerű vagy hangolt adóantenná­ra vezetjük, amely .kapcsolásteohnikailag egy egységet képezhet a detektor vezetékekkel vagy erősítő vezetékekkel és innen vezetéknél­küli módon szokványos vagy kommerciális ve­vőkre sugározzuk. A hangolt adóantenna hosszát a nagyfrek­venciás technikából ismert képletek állapítják meg és a detektorimpulzus felfutási idő hatá­rozza meg. Az eljárás előnyös megvalósítására a vevő­antennaként működő szerkezeti elem az utána következő elektronikus fokozattal — például erősítővel, formálóval és hasonlóval — vezeték útján összeköthető, vagy pedig az elektronikus fokozat a vevőantennaként működő meofaani­kus vagy elektronikus szerkezeti elemhez csat­lakoztatható minden vezeték nélkül, az elekt­romágneses sugárzási tér útján, vagy közvet­lenül. Az említett elektronikus fokozatok és a teljes elektronikus berendezés képezik együt­tesen a „csatlakozó elektronikus áramkö­rök"-et Hogy a többkamrás, nagy amplitúdójú szám­lálócsöveknél, amelyeknek kamrái működés szempontjából nincsenek teljesen elválasztva egymástól,, kifogástalan működést tegyünk le­hetővé, egyetlen munkaellenállást alkalmazunk, amely a számlálókamrák közvetlenül párhuza­mosan kapcsolt számlálóhuzalaival sorba van kapcsolva és ezáltal az egyik kamrában tör­tént impulzuskiváltásnál keletkező áramlökés ebben a közös munkaellenállásban olyan nagy feszültségesést kelt, hogy valamennyi kamra feszültsége a kamrák megszólalási értéke alá csökken és az utólgos kisülések lehetősége ki van zárva. A villamos impulzusok feszültsége ugyanis az újabb szokványos számlálócsöveknél értékben eléri közelítően a munkafeszültséget (400—500 V). Az említett intézkedés valameny­nyi többkamrás számlálócsőnél lehetséges, amelyeknek elég nagy impulzusamplitudójuk van. Itt ügyelni kell arra, hogy a találmány ezen része nem téveszthető össze egy nem ön­kioltó számlálócső teljes töltésének egy nagy munkaellenállás útján való kioltásával. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom