161825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-fenilzsírsavszármazékok előállítására

31 tát adjuk óvatosan, hogy a hőmérséklet 60° fölé ne emelkedjen. Ezután még egy órán át reagáltatjuk, lehűtjük szobahőmérsékletre, majd a reakcióoldatat szárazjeget tartalmazó éterbe öntjük. A reakciókeveréket hagyjuk szobahőfokra melegedni, 4 n sósavval (megsavanyítjuk, majd a szerves fázist a vizes oldattól elválasztjuk. A szerves fázist háromszor 1 n nátriumhidrogénkarbonát-oldattal kirázzuk, a vizes lúgos oldatot elválasztjuk, majd 2 n sósavval történő savanyítás után éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradék éter-petroléter elegyből történő átkristályosítása után a-[p-(l-ciMohexenil)-fenil]-propionsavat kapunk, op. 106—108°, amely megegyezik a 6. példában nyert vegyülettel. Az ebben a példában kiindulási anyagként használt 1-bróm-l- [p-(lHciklohexenil)-fenil]-etánt a következőképpen állítjuk elő: 20,2 g l-hidroxi-l-{p-(l-ciklohexenil)-fenil]-etán 200 ml abszolút benzoics oldatához keverés közben 43 g foszforpentabromidot adunk. A reakcióelegyet 4 óra múlva forgóbepárlón bepároljuk, háromszor aduink hozzá abszolút toluolt, miközben minden alkalommal bepároljuk. Az így keletkezett bromidot közvetlenül felhasználhatjuk a fentiekben leírt Grignard-reakcióra. 30. példa: 360 ml 0,7 n éteres diazometán-oldatot csepegtetünk keverés közben 0°-on 21 g p-(l-cikiohexenil)-benzoesavklorid 100 ml abszolút éteres oldatához, és a reakcióelegyet 1 óra alatt hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. A diazometánfelesleget és az oldószereket vákuumban ledesztilláljuk, a nyers diazoketonhoz 70 ml benzilalkoholt és 70 ml N,N-dimetilanilint adunk, és másfél órán át 180—190°-on keverés közben melegítjük. A lehűtött reakcióelegyhez 300 ml vizet adunk, sósavval megsavanyítjuk és éterrel extraháljuk. A szerves extraktumot 2 n sósavval és vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékként kapott nyers benzilésztert 200 ml etanolban oldjuk, 100 ml 5 n nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá, és szobahőmérsékleten 48 órán át állni hagyjuk. Ezután az etanol nagyrészét vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot 5 n sósavval megsavanyítjuk, és éterrel extnaháljuk. Az éteres extraktuimokat , semlegesre mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A szilárd maradékot petroléterből átkristályosítva a tiszta p-(l-ciklohexenil)-fenil-ecetsavat kapjuk, op. 120—121°, amely megegyezik a 23. példában előállított vegyülettel. Az ebben a példában kiindulási anyagként alkalmazott p-{l-ciklohexenil)-benzoesavkloridot a következőképpen állítjuk elő: 15 g jóddal aktivált magnéziumforgács 300 ml abszolút tétr&hidrofürános szuszpenzió jához 120 32 g p-(l-ciklohexenil)-ibrómbenzol 300 ml abszolút tetrahidrofurános oldatát csepegtetjük. Ezután a reakcióelegyet másfél órán át visszacsepegő hűtő alkalmazásával forraljuk, —5°-ra 5 hűtjük, és a Grignard-oldaton 1 órán át száraz széndioxid-gázt áramoltatunk át. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, vizet adunk hozzá, és a szilárd anyagot leszűrjük. Etanolból átkristályosítva nyerjük a p^(l-ciklohexenil)-10 -benzoesavat, mely 190—193°-on olvad. 20 g ilyen karbonsav 200 ml etanolos oldatához 2,3 g nátrium 100 ml etanolos oldatát adjuk. Szárazra pároljuk, az így keletkezett nátriumsót 200 mi abszolút benzolban szuszpendál-15 juk, és 5°-on keverés közben 25 g oxalilkloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet 16 órán át állni hagyjuk, majd a keletkezett konyhasót leszűrjük, az oldatot szárazra pároljuk, és így kapjuk a nyers p-(l-ciklohexenil)-'benzoesavtklo-20 ridot, amely a fentiekben leírt diazometános reakcióban közvetlenül felhasználható. 31. példa: 25 5 g a-[3-klór-4-(l-ciklohexenil)-tfenil]-propionsavnitril és 5 g káliumhidroxid 200 ml metanol és 50 ml víz elegye vei készült oldatát 15 órán át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk. Az etanol 30 vákuumban történő ledesztillálása után a vizes maradékot éterrel extraháljuk. Ezután az éteres fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk, a szilárd maradékot éter-petroléter elegyből átkristályosítjuk, így XLII képletű 35 a-[3-klór-4-.(l-ciklohexenil)-fenil] -propionsavamidot kapjuk,-színtelen kristályos anyag alakjában, op. 125—126°. A vizes lúgos fázist diatomaföldön keresztül tisztára szűrjük, 2 n sósavval savanyítjuk és 40 éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot petroléterben oldjuk, az oldatot aktív szénnel kezeljük, a szenet kiszűrjük, majd a szűrletet 45 vákuumban bepároljuk. Állás közben kristályosodás indul meg. A kristályos anyagot szűrve a XLIII képletű a-[3-klőr-4-(l-ciklohexenil)-fenil]-propionsavat kapjuk, színtelen kristályos anyag alakjában, op. 97—99°. 50 A nátriumsót úgy kapjuk, hogy ezt a karbonsavat számított mennyiségű etanolos nátriumhidroxidban oldjuk és az oldatot vákuumban bepároljuk. 55 Az ebben a példában kiindulási anyagként alkalmazott a-[3-klór-4-(l-ciklohexenil)-fenil]-propionsavnitrilt a következőképpen állíthatjuk elő: 19,8 g 4-bróm-3-klór-acetofenon, 18,5 g eti-60 lénglikol, 500 ml toluol és 0,2 ml tömény kénsav keverékét egy vízelválasztóval ellátott készülékben két órán át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk és közben időközönként a képződő vizet elválasztjuk. A toluolos oldatot szobahő-65 mérsékletre történő lehűtés után telített mát-1»