161820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzel higítható polikondenzációs műgyanták oldatának előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. XII. 03. (BU—513) Közzététel napja: 1972. VI. 28. Megjelent: 1974. II. 28. 161820 Nemzetközi osztályozás: C 08 g 17/02 Feltalálók: Filipszki János igazgató, Dr. Kovács Lajos vegyészmérnök, Szabó Lajos vegyészmérnök, Bényi Győző vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Budalakk Festék-és Műgyantagyár, Budapest Eljárás vízzel hígítható polikondénzációs műgyanták oldatának előállítására Ismeretes, hogy a vízoldható, — helyesebben vízzel hígítható — műgyanták a lakkiparban egyre növekvő jelentőségűek. A vízzel hígítható műgyanták számos típusa ismeretes, így: akrilsavat, illetve metaikrilsavat tartalmazó kopolimerek; különleges fenol-formaldehid, karbamid-aldehid, melamin-aldehid kondenzációs gyanták; észter polikondénzációs műgyanták. A vízzel hígítható gyanták közös jellemzője, hogy 60—80%-os töménységű, nagy párolgási számú oldószerben — pl. glikoléterekben — képzett oldatuk vízzel nagy mértékben, mintegy tízszeresre—húszszoros"!!, hígítható. A gyanták ilyen tulajdonsága hl -jfil-csoportok beépítésével biztosítható. A vízzel hígítható észter polikondénzációs gyanták esetében a beépítésre kerülő hidrofil-csoport csaknem kizárólag karboxil. A karboxil-csoport beépülését a kondenzáció során karbonsav (ftálsav, maleinsav stb.) feleslegben való alkalmazásával, végcsoportok formájában biztosítják, majd ammóniával, illetve szerves aminnal — pl. trietilaminnal — a megfelelő amin-sót képezik. Dikarbonsavak alkalmazása esetén a karboxil-csoport szükséges mennyiségben való beépülése nehézségekbe ütközik, továbbá az így készült termékek vizes oldatainak stabilitása nem kielégítő. Sikeresen használható ilyen célra a trimellitsav anhidridje, amelynek anhidrid-csoportja a polikonden-10 15 záció során lereagál, míg harmadik karboxilcsoportja a reakcióba bevitt polialkohol arának kedvező ;*iegválasztása esetén megmarad, és az ebből képezhető amin-só a vízzel való jó hígíthatóságot biztosítja (Paint and Varnish Production, 1963. nov., 53—57. o.; Official Digest, 35, 129—143. o., 1963). Ujabb hidroxiksoportot tartalmazó dikarbonsavat — pl. dimetilolpropionsavat — is alkalmaznak ilyen célra, amelynek egyrészt hidroxi-osoportjai is reakcióba vihetők, másrészt a karboxil-csoportok egyenletesebb eloszlása a gyanta tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Az előbbiekben leírt gyantákat vízzel elegyedő, vagy vízzel korlátozott mértékben elegyedő oldószerben, illetve ilyenek keverékében oldják, pigmentálják, majd felhasználáskor a gyanta tömény oldatát vízzel hígítják. Az így 20 nyert bevonóanyag a megfelelően előkészített védendő felületre mártással, szórással, felkenéssel vagy elektroforézis útján egyaránt felvihető. A védőbevonat végleges kialakítása hőkezeléssel történik. Zsírsavak beépítésével olyan bevonó-25 anyag is készíthető, amely levegőn szárad. A hidrofil tulajdonság javítását — az előbbiek szerint — karboxil-csoport beépítésével lehet elérni. Alkalmas erre a hidroxil-csoport is, :<o de jóval csekélyebb mértékben. 161820