161794. lajstromszámú szabadalom • Villamos forgókapcsolókészülék tengelykapcsolós gyorsító-rögzítő működtetőszerkezete

161794 6 jenek ki a 7 fészkekből, majd pedig ezután, mivel a rögzítőerő ezzel kiesett a maximálisan feszített 4 gyorsítórugó a hajtandó 3 rögzítőtárcsát lökésszerűen forgassa el. Természetesen azonban, hogy a találmány előnyeként ismer- s tetett alkalmazkodó nyomatékkifejtés a feltételezett maximális nyomatéknál kisebb értékeknél, amikor a 10 ütköző és 12 üregfal általi merev ütközés még nem jön létre, mindenkor igaz, mert a gyorsítórugó csakis a reakcióerő 10 nagyságához mérten feszül meg. Működtetéskor a 4 forgatórugó 8 és 9 rugószárainak terhelése mindig szimmetrikus és a hajtó. és hajtott kuplungfelek üregei, melyekben ezek a rugószárak lefekszenek, azonos szög- lä állásúak, következésképpen az egyik kuplungfél rögzített helyzetében a másikat nem forgathatják és így a működtető fogantyú kapcsolási helyzetben állása sem bizonytalan. 20 A 2. ábrán látható még a fogantyútengellyel forgásmereven szerelt 13 és 14 ütközőtárcsa, melyek a kapcsolási véghelyzetek ütköztetésére alkalmas, szokásos kiképzésűek. Láthatók továbbá a kapcsolótömböt összefogandó rudak 15 25 lyukhelyei, a készülék 16 felerősítőhelyei, továbbá a rögzítőtárcsa további tengelykapcsolásra alkalmas 17 fogazata. Az ismertetett konstrukció lehetővé teszi, hogy a működtetőszerkezet a kapcsolótömbhöz 30 tartozó olyan egységet képezzen, amely nem igényel külön egységként felszerelendő gyorsító szerkezetet. A 3. és 4. ábrán a találmány más példakénti 35 kivitelá alakja látható, mely az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaktól lényeg szerint abban különbözik, hogy csavart hengeres száras forgatórugó helyett egyenes, a hosszirányú tengelye körül csavarásra igénybevett rugószalagból 40 vagy szalagkötegből álló 4 gyorsítórugó létesíti a hajtó 2 fogantyútengely és a hajtott 3 rögzílőtárcsa közötti erőtárolós rugós forgáskapcsolatot. Az ábrán a 3 rögzítőtárcsa rögzítési funkciót ellátó rögzítő fészkei és az azokkal 45 kapcsolódó rögzítőelemek nincsenek feltüntetve. További lényeges különbség, hogy ez a gyorsítórugó a kapcsoló rögzített állásában előfeszítetten állapotban van. További különbség, hogy a hajtott 3 rögzítőtárcsába kapcsolódó 50 hajtó kuplungfél maga a 4 gyorsítórugó és a hajtó és hajtott részek között merev forgáskapcsolat nincs, továbbá a hajtó részben, mégpedig a 2 fogantyútengellyel egybefüggő 18 működtetőfogantyúban is vannak rögzítőele- 55 mek, mégpedig a 19 rögzítők és á 20 nyomórugók, melyek az előlapegység megfelelően kiképzett 21 zárótárcsájával kapcsolódnak és melyek egyúttal a 22 előlapot fedő 23 előlapborító szorítását is létesítik. 60 A 4 gyorsítórugó egyik vége a 2 fogantyútengelybe, vagy példánk szerint a 18 működtetőfogantyú 24 fémbetétjébe szorosan benyomható kivitelűvé van alakítva, úgy, hogy a működtető fogantyú és az előlapegység meghúzá- 65 sakor a gyorsítórugó könnyen ne jöjjön ki. A gyorsítórugó másik vége négyzetes keresztmetszetű tömbbé van kialakítva azáltal, hogy két darab 25 fémlap közé van szegecselve. Ez a végződés a 3 rögzítőtárcsának cső alakú végébe van bedugva úgy, hogy azzal forgásmerev kapcsolatot adjon. A kapcsolókészülék 26 felerősítőlapja, 22 előlapja, 23 előlapborítója, a 24 fémbetéttel ellátott 18 működtető fogantyúja, a 19 rögzítők és 20 nyomórugók, valamint a 13 és 14 ütközőtárcsák együttese a 27 rögzítőgyűrű által axiálisan szétválaszthatatlan egységet képeznek. Ez az egység a 4 gyorsító rugóval van a működtető szerkezetben levő 3 rögzítőtárcsával összekötve. A 3. és 4. ábrán bemutatott elrendezéssel ugyancsak meg van valósítva az a célul tűzött szempont, mely szerint a kapcsolókészülék gyorsítási funkciót ellátó részei nem lehetnek a rögzítőszerkezettől és az előlapegységtől független szerelési egységben. A 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alaknak az 1. és 2. ábra szerinti kiviteltől eltérő mechanizmusa a következő: Az említett 13 és 14 ütközőtárcsák a rögzítőszerkezet helyett azért vannak az előlapegységben, hogy végállásütköztetéskor további funkcióként a 4 gyorsítórugó kapcsolási helyzeten túli túlfeszítését akadályozza meg. A hajtott részben ütköztetett kapcsolási végállás esetén ugyanis a gyorsítórugó működtető fogantyú általi esetleges túlfeszítése elkerülhetetlen volna. További körülmény, hogy a 4 gyorsítórugó a kapcsolási helyzetekben előfeszítetten állapotban van. Ez a körülmény megigényli a meghajtó részek kapcsolási helyzetekben történő, a 19 rögzítőkkel és a 20 nyomórugókkal való rögzítését, mely rögzítő elemek nélkül a 18 működtető fogantyú helyzete határozatlan lenne, mert álláshelyzete függne a gyorsítórugó elkerülhetetlen minimális deformációjától. A 4 gyorsítórugó tengelyirányban elmozdítható kuplungkénti elrendezése lehetővé teszi a 26 felerősítőlap és a hajtott részeket magábafoglaló, az ábrán nem ábrázolt rögzítőszerkezet fala közötti lehető legnagyobb vastagságú szerelőtábla alkalmazását, továbbá különféle hosszúságú gyorsítórugó alkalmazását. Az előlapegység, melyhez a működtető fogantyú lehúzhatatlanul rögzítve van, feltételezi, hogy a rajzon nem ábrázolt felerősítőcsavarak, melyek felerősített állapotban a 22 előlap által takarva vannak, felerősítéskor hozzáférhetőkké váljanak. Ez a követelmény a példakénti ábra alapján a 20 nyomórugók ereje ellenében a 26 felerősítőlap szélén körbefutó 28 pereméből kiemelt 29 előlapborító elfordításával teljesül. A találmány szerinti készülék részlet ilyen elrendezésével a gyorsítórugó a legkisebb helyet igényli, a működtető fogantyú és az előlapegység tengelyirányú állíthatósága a lehető legnagyobb, a gyorsítórugók szalaghosszának, 3