161790. lajstromszámú szabadalom • Berendezés horgok készítésére alátéten elhelyzett hurkok vágása útján

161790 9 10 ábrán bemutatott szalagtípussal, s ez annyit jelent, hogy ezen a szalagon a huroksorok a szalag tengelyére merőleges irányban vannak elhelyezve, és egymástól azonos távolságban vannak kialakítva. A 49 szalagot az 50 hajtószerkezet viszi előre, mely utóbbit részletekben a 13. ábra mutatja be. Itt, az 50 hajtószerkezetben a 49 szalag egy forgóhengeres adagolóból érkezik — ezt a rajzon nem ábrázoltuk — majd áthalad az 51 csúcson és itt éri el azt a pontot, ahol az ernyőn keresztül haladó 52 lézersugár az egymásután következő huroksorokat levágja, majd továbbhalad az 53—54— és 55 hármas hengersoron, hogy végül a rajzon ugyancsak nem látható tárolódobra kerüljön. Az 50 hajtószerkezetben van egy 56 ellenző, amely arra szolgál, hogy az 52 lézersugarat felfogja. Az ernyő rá van erősítve az 57 tartóra. A 14. ábrán látható a 49 szalag perspektivikus ábrázolásban, amint az 51 csúcson áthalad. Ugyanúgy, amint az előző kiviteli példában már láttuk, miután a huroksor eljut az 51 csúcsra, metszi a detektáló rendszer 58 fénysugarát, amely detektáló rendszer nem egyéb, mint egy kisteljesítményű 59 lézer és egy 60 fényelektromos cella. Amint a 12. ábrán láttuk, a. 61 kisteljesítményű (gyengehatású) lézersugár kilépve az 59 lézerberendezésből a 62 tükörről visszaverődik a 60 fényelektromos cella irányába. Miután az 59 lézersugarat egy huroksor megszakította, — amint a 14. ábrán láthatjuk, — a megszakított gyenge lézersugár egy elektronikus áramköri elrendezés segítségével — melyet még alább ismertetünk •— vezérli a nagyhatású lézert és ennek következtében az utóbbi a hurkokat levágja és a horgok kialakítása végbemegy. A 40 és 41 lézer-csövek egymással felváltva működnek és lehetnek széngáz-kisüléses, neongáz-kisüléses, hélium-kisüléses lézercsövek, míg a detektáló szerkezet 59 lézer csöve neongázkisüléses lézercső. A 12., 14. ábrák révén bemutatott és leírt berendezés működése hasonló ahhoz a berendezéshez, amelyet a 7—9. ábrák révén már bemutattunk és leírtunk. Az energia betáplálását végző áramköri elrendezés és a berendezés vezérlése sematikusan a 15. ábrán van feltüntetve. A 40 és 41 kisüléses csöveket egy 63 preionizáló tápegység látja el energiával, mely utóbbi áll egy 64 feszültségszabályozóból, melynek hálózati csatlakozásait a 65 és 66 hivatkozási számokkal jelöltük meg és a 64 feszültségszabályozón keresztül érkező energia először egy 67 első transzformátorhoz jut, amely az energiát igen nagy feszültségűre transzformálja, majd e nagyfeszültségű energia egy második 68 transzformátorba kerül, mielőtt a 69 szűrőn át áz egyenirányítóba jutna. Az igen nagy pozitív feszültség, amelyet a 69 egyenirányító kimenetén nyerünk, a 40, ill. 41 lézercső 70, 71, ill. 72, 73 kapcsaira jut a 74, 75, ill. 76, 77 ellenállásokon keresztül. A 40 és 41 lézercső 70, 73 kapcsából le van ágaztatva egy-egy 78— 81 kondenzátor, melyeket a 82 töltőárammal táplálunk. A töltőáramot előállító 82 tápegységben van egy 83 illesztőtranszformátor — melynek hálózati kapcsait a 84 és 85 hivatkozási számokkal jelöltünk meg — van benne egy 86 nagyfeszültségű transzformátor, egy 87 egyenirányító, amelynek kimenetéhez szűrő és 88 tyratron van csatlakoztatva. A 88 tyratront a 89 transzformátor vezérli a 90 impulzusgenerátor segítségével, mely utóbbi a 60 fényelektromos-cellához van csatlakoztatva a 91 relé útján. Amint korábban már kifejtettük, miután a szalagon elrendezett huroksorokhoz az 59 lézerből érkező kisteljesítményű (gyengehatású) lézersugár eljutott, a 60 fényelektromos-cella kapcsain a feszültség leesik, a 91 relé a 90 generátort működteti, amelj vezetővé teszi a 88 tyratront és ennek következtében a 78—81 kondenzátorok feltöltődnek. Avégből, hogy a 78—81 kondenzátorok töltése bekövetkezzék, mindenegyes kondenzátor és a 40—41 lézeroső központi kapcsa között a 92—95 diódákat helyeztük el, melyek le vannak testelve. A 90 impulzusgenerátor úgy van konstruálva, hogy egyfelől a 88 tyratront gyújtó impulzusokat kelt, hogy ezáltal a 78—81 kondenzátorok töltését vezérelje és ezt csak akkor hajtja végre, amikor a 91 relé révén működésbe lépett, ami annyit jelent, hogy csak akkor működik, amikor egy huroksor megszakítja a lézersugarat, ami a 60 fényelektromos-cellára esik, másfelől pedig a 90 generátor egy második impulzust kelt, amely előre meghatározott késleltetésű ahhoz az impulzushoz képest, amely a 78—81 kondenzátorok töltését idézi elő, s e két impulzus közötti időintervallum megfelel az említett kondenzátorok feltöltési idejének. A második impulzus eljut a 97 második tyratron 96 vezérlő elektródájához a 98 transzformátor közvetítésével. Ez a második tyratron arra szolgál, hogy a 78—81 kondenzátorokat kisüsse, mely kisülés a 40 és 41 nagyhatású lézercsövek működtetését végzi. Mivel pedig a két impulzus között bizonyos időköz van — mely időköz konstans és előre meg van határozva — elegendő, ha az 59 kisteljesítményű lézert és a 60 fényelektromos cellát úgy helyezzük el, hogy a detektáló sugarat a huroksor akkor szakítsa meg, mielőtt még az 51 csúcsot elérné. (L. a 14. ábrát), vagyis a huroksor azt a helyzetet érné el, amely helyzetben a nagyhatású lézersugár útján a vágási műveletnek végbe kell mennie, mégpedig oly módon, hogy az az idő, mely alatt a hurkoknak az 51 csúcsot el kellene érni, azonos legyen azzal az idővel, amely a 90 generátor által kibocsátott két impulzus között eltelik. Ha ez a feltétel teljesítve van, a 40 és 41 nagyhatású lézerek üzembe lépnek, valahányszor egy-*gy huroksor az 51 csúcsra eljut. Magától értetődik, hogy a három végrehajtási mód — melyeket csupán példaképpen soroltunk fel és a rajzok is csak kiviteli példákat mutatnak be — nem tekinthetők e példákra korlátozottaknak és a találmányi gondolat körén belül bármilyen szerkezeti változtatás elképzelhető. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 §