161788. lajstromszámú szabadalom • Merevkapcsolóként kiképzett középütköző-kapcsoló vasúti jáművekhez

161788 5 6 nak egymással, ami által a kölcsönös beirányítódás megnehezül és a kapcsolódás elmaradhat. Különösen nagyobbfokú eltömődés, ill. ékelődés esetén — melyhez még egy vízszintes eltolódás, vagy a kapcsolók egymáshoz képesti szögben való állása is csatlakozik — fennáll annak a veszélye, hogy kölcsönösen az alacsonyabb ráfutási sebességeknél a rányomóerő már nem kielégítő nagyságú ahhoz, hogy a kapcsolódáshoz kedvezőtlen helyzetben összetalálkozó középütköző-kapcsolók beirányítása mellett a kapcsolódási folyamatot az egymással való alakzáró összekötés útján befejezze, ami azonban nem kívánatos. Ha az egymásnak tolódó középütköző-kapcsolók kapcsolófejei a kapcsolódási folyamat egyes szakaszaiban nem a meghatározott, és a záródó összekötés számára kedvező szakaszban irányítódnak egymáshoz, akkor ebből nagy erőnyomatékok, valamint dörzsölődési és kopási helyek adódnak, amelyek ennek megfelelő ráfordítást tesznek szükségessé. A találmány célja, hogy az előzőekben említett hátrányokat kiküszöböljük. A találmány feladata abban áll, hogy létrehozzunk egy olyan, merevkapcsolóként kialakított középütköző-kapcsolót, amely két különböző nagyságú és alakú, továbbá egy ellenkapcsolófejjel összekapaszkodó vezető-elemmel van ellátva, melynek vezetőfelülete elrendezésében és kialakításában a kapcsolódási folyamat során egymással összetalálkozó kapcsolófejeket egymással szemben összevezetődő módon irányítja és azokat mindenkor egy meghatározott, a kölcsönös alakzáró kapcsolófej-összekötés számára kedvező szakaszban, ill. metszetben vezeti össze, úgy, hogy a rányomóerők kis mértékűek legyenek, továbbá amelyek lehetővé teszik azt is, hogy egy ezen vezetőelemmel kialakított kapcsolófejnek egy nem merev rendszerű, tehát ezen vezetőelem nélküli középütköző-kapcsolóval való kapcsolódása is létrejöhessen. A feladatot a találmány értelmében a vasúti járművekhez szolgáló, merevkapcsolóként kialakított, s bevezetésben ismertetett kialakítású középütköző-kapcsoló útján oldjuk meg, éspedig úgy, hogy az önmagában ismert vezetőszarv elülső felső részén levő felület egy, a kapcsolófej felé hajló, az ütközőköröm elülső homlokfelülete felett előreálló homlokoldali vezetőfelületből és egy, az ütközőkörmön levő oldalsó homlokfelületnek mintegy a közepéig terjedő oldalsó vezetőrészből; egy, az oldalsó vezetőrészhez csatlakozó, egyenlőszárú háromszög-alakban felfelé a kapcsolófej irányában haladó központosító felületből; egy oldalra es előrefelé csatlakozó, hasonlóképpen egyenlőszárú háromszög-alakú, a kapcsolófej felé emelkedő kiegyenlítőfelületből; egy ezen kiegyenlítőfelülettel határos, előre és oldalra elnyúló, lényegileg trapézalakúra kiképezett, a kapcsolófej felé laposan emelkedő fedőlapból és ezen egy, az ütközőfelületet leélező, a kapcsolófej felé emelkedő ütközőfelület — letörésből; egy homlokvezetőfelületből; egy, az oldalhatárolástól a kapcsolóközép felé emelkedő elülső oldal-leélezőfelületből, valamint egy ól-5 dalsó letörésből állóan van kialakítva, ami mellett az összetalálkozó, kölcsönösen csatlakozó felületek, éspedig a homlokoldali vezetőfelület, az oldalsó vezetőrész, a központosító felület, a kiegyenlítőfelület és fedőlap egymás-10 ra fekvő oldalai mindenkor egy-egy' hajlítási élt képeznek, amelyek a vezetőszerv ütközőfelülete közelében levő közös központosítópontban futnak össze és a lényegileg egyenlőszárú háromszög-alakúra kialakított központo-15 sító felület mindkét szár-oldala egy központosító pontban végződően van kialakítva, amely pont közelítőleg az ütközőkörmön levő oldalsó homlokfelület közepén van, továbbá hogy a vezetőszerv hátrafelé a kapcsolófej irányában 20 futó átmeneti felület, középső átmeneti rész, a vezetőszarvból kimunkált hátfelület, a kapcsolóközép felé emelkedő oldalsó ferde felület és a kapcsolófej felé emelkedő felfutófelületek, valamint az ezekhez csatlakozó vízszintes alá-25 támasztófeiulet útján, ismert módon folytatódik, ezen túlmenően a horogalakú vonóköröm alsó oldala önmagában ismert módon a kapcsolófejhez lefelé haladó felületekkel piramisszerűen le van élezve, s annak vége egy lénye-30 gileg vízszintes vonóköröm-alsófelületet képez, ami mellett az egymáshoz kölcsönösen csatlakozó felületek egymásra fekvő oldalai — éspedig részletezve: a vonóköröm-alsófelülethez lefelé haladó hátfelület, a kapcsolófej-oldalha-35 tároláshoz lefelé haladó belső megfogófelület, a középső vezetőrész és a hátsó oldalsó vezetőfelület — egy közös központosítópontban öszszefutva, ill. végződően vannak kialakítva, amely pont a kapcsolófej lökésirányában a vo-40 nóköröm — alsófelület elülső és külső oldalsó határát képezi. A találmány szerinti, merevkapcsolóként kialakított középütköző-kapcsoló egy célszerű kiviteli alakjánál a vonóköröm-alsófelületen ta-45 lálható közös központosítópont a kapcsolódási síktól közelítőleg 3x merőleges távolságnyira, a kapcsoló-hossztengelytől pedig közelítőleg 4x merőleges távolságnyira van elrendezve. Egy további célszerű kiviteli alaknál a vonó-50 körmön a homlokfelületet képező ütközőfelület, valamint a csatlakozó, a kapcsolófejhez lefelé haladó középső vezetőrész közötti törési él a vezetőszarv alátámasztófelületéhez képest kb egysíkban fekvő módon van kialakítva. 55 Egy másik előnyös kiviteli alakra az jellemző, hogy a kapcsolófej ütközésének irányában a vezetőszarvon elrendezett, a kapcsolóközép felé futóan kialakított ütközőfelület a kapcso-60 lófej kapcsoló-hossztengelye, valamint kapcsolási síkja vonatkozásában azonos szög alatt van elrendezve. A találmánynak egy példaképpen! kiviteli alakját a rajzokon vázlatosan ábrázoltuk. A 95 merevkapesolőként kialakított középütköző-3