161787. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az E2-prosztaglandin vagy F2alfa-prosztaglandin trisz-(hidroximetil)-aminometán-sójának kristályos alakban való előállítására

5 dődő zavarosodás alkalmával, és ezzel gyorsít­juk a kristályképződést; ilyenkor már nem kell üvegedényben dolgozni. Az elegy lehűtése után azt továbbra is szoba­hőmérsékleten (kb. 20—30 °C) tartjuk mind­addig, míg további kristályosodás már nem következik be. Ezután a kristályokat a szokásos módszerekkel, pl. szűréssel vagy centrifugálás­sal elkülönítjük és kevés acetonitrillel mossuk. Az acetonitril legnagyobb részét azután csök­kentett nyomáson vagy meleg nitrogén- vagy argon-gázáramban eltávolítjuk. A kristályokat ebben az állapotban kívánt esetben finomabb szemcsenagyságúra őrölhetjük, végül pedig a szárítást 50—75 C C hőmérsékletre való mele­gítéssel tesszük teljessé. Ha a PGE2 vagy PGF^a trisz-(hidroximetil)­-aminometán-sóját át kívánjuk kristályosítani, akkor ezt előnyösen oly módon végezzük, hogy a sót kismennyiségű vízben (1 g sóra számítva 1—3 ml vízben) oldjuk, az oldathoz élénk keve­rés közben meleg acetonitrilt (1 g sóra kb. 200 ml acetonitrilt, 65—85 °C hőmérsékleten) adunk és az így kapott elegyet szobahőmérsékletre (20—30 °C) hűtjük; a gyors kristályosodás biz­tosítása céljából előnyös, ha a zavarodási pon­ton néhány kristályt adunk az elegyhez. A ka­pott kristályokat azután elkülönítjük,, mossuk és szárítjuk, a fent leírthoz hasonló módon. Meglepő módon azt is tapasztaltuk, hogy a PGE2 trisz-(hidroximetil)-aminometán-sóját sza­badon ömleszthető kristályos alakban kapjuk oly módon is, ha 1., a PGE2 és a trisz-(hidr­oximetil)-aminometán valamely vízzel elegyedő poláros, rendes körülmények között folyékony szerves vegyülettel készített koncentrált oldatát, amely az említett két anyagot egyenértékű mennyiségekben tartalmazza, valamely kevés­bé poláros, rendes körülmények között folyé­kony és az előbb említett poláros szerves ve­gyülettel elegyedő szerves folyadékkal keverjük össze kb. 40 °C alatti hőmérsékleten, és így a PGE2 trisz-(hidroximetil)-aminometán-sóját —20 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten leg­alább részben kicsapjuk az előbb említett, polá­ros szerves folyadékkal készített oldatból, az­után 2., az így kapott elegyet —20 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten tartjuk a kristályképző­dés befejeződéséig, végül 3., a kapott kristá­lyokat elkülönítjük. Ez a módszer igen előnyösen alkalmazható a PGE2 trisz-(hidroximetil)-aminometán-sójának vízben jól oldódó, de össze nem tapadó, sza­badon ömleszthető kristályok alakjában való előállítására. Az imént ismertetett előnyös eljárás leírásá­ban a „rendes körülmények között folyékony" kifejezésen azt értjük, hogy a szóbanforgó ve­gyület 40 °C hőmérsékleten és 1 atm. (760 mm Hg-oszlop) nyomáson cseppfolyós halmazálla­potú. A vízzel elegyedő, poláros, rendes körül­mények között folyékony szerves vegyületek példáiként a dimetilszulfoxid, dimetilformamid, tetrametilkarbamid, szulfolán (tetrametilén-szul-6 fon vagy tetrahidrotiofén-l,l-dioxid) és metanol említhetők. Különösen előnyös az említett célra a dimetilszulfoxid alkalmazása. Az említett poláros szerves folyadékkal ele-5 gyedő, kevésbé poláros szerves folyadék, amely a fenti eljárásban jól alkalmazható, pl. aceto­nitril, propionitril, butironitril, diklórmetán, metilpropilketon, dietiléter vagy kloroform le­het. Ilyen kevésbé poláros vegyületként a ta-10 lálmány szerinti eljárásban különösen a nitri­lek, elsősorban pedig az acetonitril, alkalmaz­hatók előnyösen. Különösen előnyös, ha poláros folyadékként dimetilszulfoxidot, kevésbé poláros folyadék-15 ként pedig acetonitrilt alkalmazunk. Mind az előzőkben ismertetett találmány sze­rinti eljárásban általában, mind pedig az utóbb ismertetett előnyös foganatosítási mód esetében 20 is, kívánatos, hogy a PGE2 és a trisz-(hidroxi­metil)-aminometán egyenértékű mennyiségek­ben kerüljenek alkalmazásra. Az utóbb ismertetett új eljárás esetében a sóképzés már akkor végbemegy, amikor az E2 -25 -prosztaglandint és a trisz-(hidroximetil)-amino­metánt elegyítjük egymással, hogy oldatot ké­szítsünk belőlük a vízzel elegyedő, poláros, rendes körülmények között folyékony szerves vegyületben. Ezt a sót azután a kívánt nem 30 tapadó, szabadon ömleszthető kristályok alak­jában csapjuk ki, amikor az említett oldat­hoz hozzákeverjük a kevésbé poláros szerves vegyület e célra elegendő mennyiségét és az így kapott elegyet —20 °C és 40 C 'C közötti 35 hőmérsékleten tartjuk. Kívánatos, hogy a PGE2 és a trisz-(hidroximetil)-aminometán oldására és az említett sóképzésre a poláros szerves ve­gyület lehető legkisebb mennyiségét alkalmaz­zuk. Minthogy c-gyes esetekben az e célra szük-40 séges poláros szerves folyadék mennyisége elég­gé csekély, előnyös, ha ilyen esetekben már a kevésbé poláros szerves vegyület csekély meny­nyisége is jelen van, amikor az E2 -prosztag­landint és a trisz-(hidroximetil)-aminometánt 45 először elegyítjük egymással. Ezután adjuk hozzá a kevésbé poláros vegyület további oly mennyiségét, amely elegendő a képződött só kívánt módon történő kicsapására. Ugyanúgy, mint az előzőkben ismertetett el-50 járás esetében, az utóbb leírt előnyösebb eljárás során is célszerű, ha az eljárást első alkalom­mal üvegedényben folytatjuk le és ennek belső falát üvegpálcával élénken kaparjuk, amikor az eljárás 2. lépését lefolytatjuk. Ily módon 55 gyorsítjuk a kristályképződést. Az ezután kö­vetkező műveletekben már elegendő, ha az első alkalommal lefolytatott kristályosításból szár­mazó néhány oltókristályt adunk a zavarosé­dási ponton az elegyhez, hogy ezzel gyorsítsuk 60 a kristályképződést; üvegedény alkalmazása ilyenkor már itt sem szükséges. A képződött só össze nem tapadó, szabadon ömleszthető kristályos alakban való lecsapolá­sára alkalmazott, kevésbbé poláros szerves ve-65 gyület alkalmazandó mennyisége bizonyos mér-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom