161776. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földalatti, például bányabeli fúrt lyukak vizsgálatára

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. IX. 15. (TA—1088) Közzététel napja: 1972. IV. 28. Megjelent: 1974. II. 28. 161776 Nemzetközi osztályozás: G 01 v 5/00; E 21 b 49/00; E 21 c 19/00 -i«.,. Li >í«íf m Feltalálók: Németh" László osztályvezető, 20%, Tatabánya, Pálos Miklós főelőadó, 20%, Tatabánya, Rozsnyói Sándor osztályvezető, 10%, Budapest, Ádám László tud. osztályvezető, 10%, Budapest, Kenedi István tud. munkatárs, 20%, Budapest, Tari László tud. főmunkatárs, 20%, Budapest Tulajdonos: Tatabányai Szénbányák, 50%, Tatabánya, Bányászati Kutató Intézet, 50%, Budapest Berendezés földalatti, például bányabeli fúrt lyukak vizsgálatára A föld mélyének megismeréséhez közismer­ten nagy segítséget nyújtanak a különféle fú­rásos szelvényezési eljárások. A külszínről mélyített, szokványos méretű 5 kutatófúrások költségei általában igen nagyok, ezért a gazdaságossági megfontolások döntő mérétkben kihatnak a kutatás alá kerülő terü­leteken lemélyítendő kutatófúrások számára. E körülmény viszont azt is jelenti, hogy, — bár 10 az ásványi vagyon megbecsüléséhez és a bá­nyatelepítéshez elegendő adat birtokába jutnak, — nem ismerhetik meg kellő pontossággal a kutatási, illetve a későbbiekben leművelendő terület paramétereit. A részletekre is kiterjedő 15 geológiai struktúra ismeretének hiánya pedig, mind biztonsági, mind gazdasági szempontból érezteti hatását a leművelés során. E meggon­dolásokkal összhangban a gyakorlat is azt bizo­nyítja, hogy a megnyitott bányaüzemek, — a 20 nélkülözhetetlen információk biztosítása céljá­ból — művelés közben jelentős mennyiségű kutatófúrást kénytelenek végezni. A művelési, — általánosságban a kutatási — területről a leginkább exakt információkat két- 25 ségkívül a magfúrás szolgáltatja. A magfúrásos eljárás pozitívumai mellett azonban figyelembe kell vennünk azokat a technikai nehézségeket és gazdaságossági meggondolásokat is, amelyek különösen a földalatti munkahelyeken mélyí- 30 tendő magfúrásoknál szembeötlőek. A mag­fúrást biztosító fúróberendezések lényegesen na­gyobb helyigényűek, mint a porfúrásnál alkal­mazott berendezések, maga a fúrás pedig jóval idő és költségigényesebb, mint a porfúrás. A fúrási magminták laboratóriumi vizsgálatából kapott adatok a fúrólyuknak csupán azon sza­kaszára jellemzőek, ahonnan a magminta szár­mazik. Ismeretes azonban, hogy a magkihozatali százalék, — számos tényezőtől függően —, szé­les határok között változik: bányabeli viszo­nyok között a 70—80%-os magkihozatal már jó eredménynek számít. így a laboratóriumi vizsgálatokból származó exakt adatok csupán a fúrólyuk teljes hosszának, (mélységének) maxi­málisan 70—80%-ára vonatkoztathatók. Meg kell említenünk még azt a tényt is, hogy a fúrási magminták laboratóriumi vizsgálata idő­igényes: a szükséges információk csak bizonyos idő, — általában néhány nap, — eltelte után állnak rendelkezésre. A porfúrásból származó, — a fúrólyukból kihozott, esetenként vizes anyagminta szemre­vételezésén alapuló, — információk megbízha­tósága érthetően erősen korlátozott. A felsorolt körülmények indokolják azt, hogy az utóbbi években egyre növekvő igény mu­tatkozik olyan földalatti, például bányabeli munkahelyeken is alkalmazható radiokarottázs 161776

Next

/
Oldalképek
Tartalom