161775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonátos és oxidos vas- és mangánércek feldolgozására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. VIII. 26. (TA—1081) Közzététel napja: 1972. IV. 28. Megjelent: 1974. II. 28. 161775 Nemzetközi osztályozás: C 21 b 11/08; C 22 b 47/00 Ä? ' t V Feltalálók: Entzmann Kari villamosmérnök, 25%, Wien, Dr. Fabricius Ottó bányamérnök, 25%, Wien, Dr. Kapolyi László bányamérnök, 12%, Budapest, Dr. Péntek István kohómérnök, 12%, Miskolc, Kaszanitzky Ferenc geológus, 12%, Tatabánya, Szentgyörgyi Géza vegyészmérnök, 8%, Budapest, Hédai Lajos kohómérnök, 6%, Tatabánya Tulajdonos: Tatabányai Szénbányák 50%-ban, mint Kari Entzmann és Dr. Ottó Fabricius jogutóda, Tatabánya Eljárás karbonátos és oxidos vas- és mangánércek feldolgozására A találmány tárgya eljárás karbonátos és oxidos vas- és mangánércek komplex feldolgozására. A gyenge minőségű ércek nagy tömegben való gazdaságos feldolgozása általában attól függ, hogy az ércből kinyerhető fémmel fedezhető-e az ércelőkészítés és a kohósítás költsége. Az ércfeldolgozás gazdaságosságát az ipari gyakorlatban az ércből kinyerhető egy vagy több fémre számolják és ezzel egyben a technológiai célt is meghatározzák. Jelentős műszaki problémát jelent a feltárt vasérc- és mangánércvagyon jelentős részét kitevő karbonátos vas- és mangánércek közvetlen kohósítása, amely jelenleg gazdaságosan nem oldható meg. 10 15 A gyengébb ércek feldolgozására irányuló különböző pörkölési és dúsítási eljárások nagy költséget igénylő előkészítő üzemek felállítását teszik szükségessé. A hosszadalmas és költse- 20 ges előkészítési és tömörítési műveletek ellenére az előállított ércpörkölék gyakran szétaprózódik és a nagyolvasztóban való feldolgozáskor tapadvány-képződést és adagfennakadást okoz. A porlódó érctartalom jelentős része ko- 25 hósításnál a szállóporba kerül. A gyengébb minőségű karbonátos vasércek feldolgozása a szokásos nagykohókban ezért csak jobb minőségű ércekkel való elkeverés és tömörítés után lehetséges. 30 A morzsolódó, nem zsugorítható (szinterezhető) ércek feldolgozására az ún. alacsony-aknás kemencéket (Lubatti-kemence, Ongrée— Mariheye-kemencék) használják, ezek azonban jelentős áram- és oxigén-igényük miatt nem bizonyultak gazdaságosnak. Másfelől számos kísérlet történt az ércfeldolgozásnál szükséges fajlagos kokszfelhasználás csökkentésére is. A kokszfelhasználás részben csökkenthető szénportüzeléssel és kevert, szénpor-olaj tüzeléssel dolgozó eljárásokkal, amelyeknél az ércelőkészítés és kohósítás forgókemencében történik. [Ilyen pl. a Bureau of Mines eljárása US Bur. Mines Rep. Invest No 2578 (1924)], Basset eljárás (DRP 43912), a Krupp—Renn-eljárás [Stahl u. Eisen 59, 1041— 46 (1939)]. A forgókemencés eljárások magas beruhzási és üzemeltetési költségeik miatt nem bizonyultak versenyképesnek. A forgókemencében tüzelőanyagként ugyan szénpor is felhasználható, és a vaskinyeréshez szükséges redukáló gázösszetétel miatt a szén kéntartalma részben átkerül a termékbe és annak minőségét rontja. A ciklonkamrában való ércolvasztást a kohászatban is kipróbálták. A ciklonkamrában az égéstér magas hőmérséklete miatt a kén túlnyomó része kéndioxid alakjában a füstgázokkal távozik, így lehetségessé válik koksz helyett magas kéntartalmú szenek felhasználása is. A 161775