161769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikailag aktív bicikloalkán-származékok előállítására

3 161769 4 amelyek körülményes rezolválási módszerekkel bonthatók az optikai antipodokra (vö. Z. G. Ha­jos, D. R. Parrish és E. P. Oliveto, Tetrahedron Letters 24, 2039 (1968)]. Minthogy az ilyen racemát-rezolválási mód­szerek körülményesek és költségesek és még a legjobb esetben sem adnak az elméleti termelési hányad 50%-ánál nagyobb hozamokat, az emlí­tett ismert eljárások meni alkalmasak az (I) ál­talános képletű optikailag aktív bicikloalkán­származékok ipari előállításéra. Azt találtuk, hogy iái (II) általános képletű cik­loalkán-l,3-dion^szár!miazékok meglepő módon, egyetlen reakciólépésben, közvetlenül az opti­kailag aktív (I) általános képletű bicikloalkán­származékokká ciklizálíhatók, ha a ciklizálási reakciót poláros oldószerben vagy oldószerelegy­ben, valamely optikailag aktív aiminovegyület és H+-io-nok jelenlétében folytaltjuk le. A találmány szerinti eljárásban optikailag ak­tív amino-vegyületként pl. alkiliaminok, cikloal­kálaminok, arilalkilaminok, amino aíkoholok, aminosavak, aminosavészterek vagy aminosav­amidok optikai lantipódjait alkalmazhatjuk. Az ilyen célra alkalmas optikailag aktív aminove­gyületek példáiként a következők említhetők: mentilamin, amfetamin, továbbá a 2-amiriobu­tán, 2-aminiohexán, 2-amino-3-metílbután:, alfa­fenileitilamin, N-alfa-dimeitill-benzilamiin, alfa-(l­-naftil)-etilamin, alanin, leucin, izoleucin, valin, fenilalanin, prolin, prolin-m-etilészter stb. D-viagy L-alakja, A (találmány szerinti -eljárás mágiától értető­dően alkalmas az (I) általános képletű bicikloal­kán-iszármazékok D- és L-alakj-ának előállítására egyaránt; az, hogy a két optikai aintipod közül melyik képződik, attól függ, hogy az optikailag aktív amino vegyület melyik antipodját adjuk a reakcióelegyhez. A (II) általános képletű cikloa]fcán-l,3-dionok ciklizálásá-ra a találmány szerinti eljárásiban H+­ionok-niak, vagyis savnak a. jelenlétére van szük­ség. Savként pl, rövidsaénláncú szerves karbon­savak, mint hangyasav vagy ecetsav, szerves szulfionsavak, mint metánszulfonsav vagy p-to­luolszulfonsav, vagy pedig híg ásványi savak, mint sósav, kénsav, parklőrsav stb. alkalmazha­tók. A reakció lefolytatása céljából a reakcióelegy­hez annyi savat adunk, hogy a H+-i-onok kon­centrációja meghaladja az a-min-koncentrációt. A találmány szerinti eljárásban oldószerként illetve oldószerelegyként oly oldószerek alkal­mazhatók, amelyekben az optikailag aktív ami­novegyületak vagy azok sói legalább részben oldódnak. Ilyen célra alkalmas oldószerek pl. a víz, rövidszénláncú karbonsavak, mint hangya­sav vagy ecetsav, rövidszénláncú alkoholok, mint metanol vagy etanol, vagy pedig poláros aprotonos oldószerek, mint dimetilfo-rmamid, N-metil-formamid, acetamid, dimetilacetamid, ace­tonitril, dimetilszulfoxid, dioxán, tetrahidrofu­rán stb. Alkalmazhatók továbbá csekélyebb po­laritású oldószerek, mint metilénklorid, kloro­form, etilénklorid, benzol, toluol stb. is, ha ezek­hez adott esetben a polárosság növelésére erő­sebben poláros oldószereket is adunk. Emellett az oldószerekhez vagy oldószerelegyhez még vi-5 zet is adhatunk, hogy a reakcióhoz szükséges sa­vak disszociálódását fokozzuk. A találmány szerinti eljárásiban oldószerelegy­ként különösen jól alkalmazhatók a víztartalmú poláros aprotonos oldószerek, mint a dimetílfor-10 mamid vagy aoetonitril. A találmány szerinti eljárás során a reakció­feltétellek széles határok között változtathatók. Így pl. lefolytatható a reakció szobahőmérsék­leten, ennél magasabb hőmérsékleten, vagy az 15 alkalmazott oldószer vagy oldószerelegy forrás­pontjának megfelelő hőmérsékleten is. A reak­ció lefolyása független attól, hogy milyen molá­ris arány áll fenn a reakcióelegyben az optikai­lag aktív -amin és a (II) általános képletű ciklo-20 alkán-l,3-dion között. Így lefolytatható a kon­denzáció oly imódon is, hogy 1 mól dklohexán­dion vegyületre számítva csupán 0,1 mól amin­komponens legyen jelen a reakcióelegyben, elő­nyösen azonban 1 mól cikloalkán-l,3-dionra 25 0,5—2,5 mól amint alkalmazunk. A reakcióalegy feldolgozása önmagában is­mert módon, pl. úgy történik, hogy a reakcióele­gyet vízbe vagy híg ásványi savba öntíjük, a vi­zes fázist valamely szerves oldószerrel, pl. meti-30 lénlkloriddal, kloroformmal, éterrel, benzollal vagy metil-izolbutilketonnal extraháljuk, a ka­pott szerves oldószeres kivonatot vákuumban bepároljuk és a kapott bepárlási maradékot kro­matográfiai módszerrel és/vagy átkristályosítás 35 útján tisztítjuk. A reakcióelegy feldolgozása nehézség nélkül lefolytatható oly imódon is, hogy az optikailag aktív aminovegyületek a vizes fázisban marad­janak vissza ós ebből önmagukban ismert mód-40 szerekkel visszanyerhetjük őket. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű optikailag aktív bioikloalkán­származékok éritékes kiindulóanyagok a preg­nán-, androsztán-, valamint íg-nor^&zteroid-sor-45 béli szteroidok totálszintézisében (vö. B. N. Gardner, B. A. Anderson és E. P. Oliveto; J. Org. Chem. 34, 107 (1969); G. Stork, S, Danis­hefisky és M. Ohashi; J. Amer. Chem. Soc. 89, 5459 (1967)]. 50 A (II) általános képletű kiindulóanyagok elő­állítása ismert módon, a miegfelélő vinilketonok­nak a cilkloalíkán-l,3-dionolkra történő Michael­addíciója útján folytatható le. A Michael-addíció 55 pl. az alábbi módon kivitelezhető-: 1,5 mól cikloalkán-l,3-diont 1 liter etanolban oldunk és az oldathoz 1 mól vinilketont adunk. Ezután 0,5 g nátriumhidroxidot adunk az elegy­hez és visszafolyató hűtő alkalmazásával forraL-60 juk. A reakció befejeződése után a reakcióele­gyat vákuumiban bepároljuk, a maradékhoz 0,1 n kénsav-oldatot adunk, az elegyet kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist elkülönítjük, vákuumban bepároljuk és a maradiékként kapott 65 nyers terméket nagyvákuumban desztilláljuk, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom