161749. lajstromszámú szabadalom • Axiális ventilátor

3 161749 4 megkívánt légcsere mértékét előnytelenül befo­lyásolja. Mindazon esetekben, amennyiben fennáll an­nak veszélye, hogy a ventillátor üzemelése fen­tiek szerint történhet, a ventillátor beszabályo­zása válik szükségessé. A beszabályozás azt a célt szolgálja, hogy a nyomásgörbe és az ellen­állásgörbe metszéspontja által meghatározott úgynevezett munkapont tartományban az ellen­állásváltozás következtében fellépő maximális és minimális légmennyiség közti különbség a lehe­tőségekhez képest a legkevesebb legyen és ezál­tal .az előírt légcseréhez szükséges légmennyiség kerüljön beállításra. Az ismert beszabályozási módszerek közül gyakran alkalmazzák a fojtás változtatását, amit a ventillátor elé épített csappantyúk állásának módosításával érnek el. Hatékony módszere a beszabályozásnak a for­dulatszám változtatása, ennek alkalmazása azon­ban bonyolult és költséges, mert mechanikus, vagy villamos elven működő további berendezés alkalmazását igényli, és ez túl <a költségeken, az axiális ventillátorok esetében nehézkes megol­dásának minősül. További beszabályozási módszer a terelőlapá­tos ventillátorok esetében a terelőlapátok állítá­sa, ez azonban a ventillátor kivitelét teszi bonyo­lulttá. Elérhető még a 'beszabályozás a járókerék la­pátszögének, vagy a lapátszám változtatásával, ez azonban ismét csak önmagában bonyolult gé­pet tételez fel. Bonyolítja továbbá a beszabályozást az is, hogy a változó ellenállások miatt fentieket a ventillátor üzemelés közben és automatikusan kell végrehajtani. Valamennyi beszabályozási módszernek fő hátránya, hogy mechanikus vagy villamos be­avatkozással kíván légtechnikai eredményt elér­ni, és ez rendszerint — a drágább kivitelen túl­menően — az üzembiztosság rovására éri el eredményeit. Hátránya továbbá e módszerek­nek az is, hogy sok esetben a gépek beépítési körülményei ezek alkalmazhatóságát eleve ki­zárják. A találmány elé kitűzött oél az, hogy légtech­nikai módszerekkel — tehát pusztán geometriai formák kialakításával — megmaradva a ventil­látor igen egyszerű kivitelénél — hozzunk létre olyan járókerékkel rendelkező axiális ventillá­tort, amelynek jellegörbéje kellően meredek ahhoz, hogy a rendszer ellenállasának megválto­zásakor a szállított levegő mennyiségében lé­nyeges változás ne következzék be. A kitűzött célt a találmány szerinti megoldás­sal úgy érjük el, hogy sugárirányban kifelé nö­vekvő, de legalább állandó „1" húrhosszúságú, nagy l/t rácssűrűségű — ahol t az osztás — la­pátozással rendelkező járókereket alkalmazunk. A járókerék lapátszáma z = 5, vagy ennél több. A lapátok az agynál erőteljesen lekerekí­tett kialakításúak. A lapátozás fentiek szerinti kialakítása lehetővé teszi a járókerék egyszerű öntészeti úton, bonyolultabb forma alkalmazása nélküli, vagy más egyszerű módon történő elő­állítását. A járókereket egy részben diffuzorként is fel-5 fogható házba beépítve olyan axiális ventillátort kapunk, amelynek jelleggörbéje az ismert axiá­lis ventillátorok jelleggörbéinél lényegesen me­redekebb és ezáltal eleget tesz az ellenállás vál­tozása esetében is gyakorlatilag állandó légszál­iO lítás követelményeinek. A ház kialakítása egyéb­ként lehetővé teszi, hogy a tengelyre erősített járókereket megfordítva a légszállítás irányát is megváltoztassuk anélkül, hogy a ventillátoron bármilyen egyéb átalakítást végezzünk. 15 A találmány szerinti berendezés jellemző vo­nása az, hogy a 3 járókeréknek legalább öt, su­gárirányban állandó, vagy kifelé növekvő húr­hosszúságú 4 lapátja van, s valamennyi lapát­nál a forgástengellyel azonos tengelyű, képze-20 letbeli henger metszetében mért húrhosszúság és a lapátozás hányadosa a 3 járókerék külső átmé­rőjénél mérve 0,5 vagy ennél nagyobb szám, az 5 agynál mérve viszont legfeljebb az előbbi szám kétszerese, de legalább 1. Ugyanakkor a gg találmány szerinti berendezésnél az 5 járókerék­agy és a 4 lapátok között a legkisebb húrhosszú­ságnak legalább 0,07-szeresével egyenlő sugarú lekerekítést alkalmazunk. A találmány szerinti készüléknél végül az ívelt tölcsérforma 1 ház 30 tölcséralakú 6 beszívónyílasának görbületi suga­ra legalább a 3 járókerék átmérőjének egytize­de, ugyanakkor a 8 kifúvónyílás görbületi su­gara célszerűen a 6 befúvónyílás görbületi su­garának háromnegyede. Célszerű találmány sze-35 rinti megoldásnak találtuk azt, ha a 3 járókerék — amely önmagában is több darabból lehet ösz­szeszerelve — oldható és az agy mindkét oldala felől helytállóan a tengelyre szerelhetően kivite­lezett. Célszerűnek találtuk a hegesztett kivite-40 lű ventillátort is. Maga a járókerék készülhet öntött kivitelezésben is. A járókerék, továbbá a berendezés tetszőleges egyéb részei is, készülhet­nek műanyagból is. 45 A találmányt egy kiviteli példán, s rajzmel­lékleten is ismertetjük. Az 1. ábra a ventillátor hosszmetszetét, a 2. ábra a járókerék elölnézetét, a 3. ábra pedig a járókerék lapátozásának sík-50 ban kiterített szerelvényét mutatja be. Az 1 ventillátorházhoz helytállóan rögzített 2 motor tengelyére 3 járókerék van szerelve. A 3 járókerék 5 agyból és z = 7 darabszámú 4 lapát­ból áll. A 4 lapát a kiviteli példán áramvonalas 55 profilmetszetű, és a 3 járókeréknek az 5 agy su­garával megegyező sugarú hengerrel való met­szetében mért húrhosszúság és a lapátosztás hányadosa: 1,06, a lapátprofilt a homorú oldalon érintő egyenesnek a forgásiránnyal bezárt ún. 60 beállítási szöge pedig 44,5°. A 3 járókerék kül­ső átmérőjén a húrhosszúság és lapátosztás há­nyadosa: 0,97, a beállítási szög 29,6°. A húrhosszúságnak az 5 agy sugarával meg­egyező sugarú hengeren — tehát lapáttőben — 65 és a járókerék külső átmérőjén mért értékének 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom