161724. lajstromszámú szabadalom • Villanófénylámpa
3 161724 4 fénylámpák párhuzamosan vannak kötve, akkor ennek az az eredménye, hogy ez a rövidzárlati vonal rövidre zárja a feszültségforrást, amikor a következő villanófénylámpát kellene gyújtani. Ilyen körülmények között a tárban elhelyezett még használatlan villanófénylámpák gyújtása lehetetlenné válik. Az említett holland szabadalmi bejelentés szerint a rövidzárlati út kialakítását azáltal lehet megakadályozni, hogy olyan eszközöket használnak a lámpában, amelyek a ballon falának egy részét védik az egyik, vagy mindkét áramvezető körül, az égéstermékek lerakódásával szemben. Az említett szabadalmi bejelentésben javasolt eszközöknek az a különös jellemzőjük, hogy az áramvezetők nincsenek összekötve a villamosan szigetelő anyagból levő kenyér alakú test útján. Mindkét áramvezető ellátható gyönggyel, vagy pedig csak az egyik áramvezetőn van gyöngy. Ilyen módon olyan villanófénylámpát kaphatnak, amelynél a gyújtás után a rövidzárlati út kialakulása meg van akadályozva. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a különleges konstrukció az ilyen villanófénylámpák gépesített gyártásánál komoly bonyodalmakat okoz. Járulékosan olyan villanófénylámpáknál, amelyeket tárakban, egymással párhuzamos elrendezésben használnak, kívánatos, hogy a gyújtó masszában levő végződések közötti távolság kicsiny legyen és kevéssé különbözzön egyik lámpában a másiktól és hogy a gyújtómassza mennyisége csekély legyen. Ezeket a követelményeket nehezen lehet összeegyeztetni az előbb javasolt eszközökkel, amelyek csökkentik a rövidzárlati út kialakításának lehetőségét a villamosfeszültség számára a villanófénylámpákban. A kihagyásoknak egy további oka lehet, hogy a még fel nem villantott lámpában van rövidzárlat. Ekkor a rövidzárlati útvonalon alkalmazott feszültség is lecsökkenhet olyan értékre, amely elégtelen ahhoz, hogy átütést hozzon létre a gyújtómasszában, amely az áramvezető végződései között van. Az ilyen fajta zárlatot az okozhatja, hogy a fotokémiai hatású éghető anyag részei érintkeznek a gyújtómasszával, vagy túl közel vannak hozzá, vagy pedig érintkeznek az egyik vagy mindkét áramvezetővel. A találmány szerint az említett hátrányokat égéssel működő villanófénylámpában azáltal kerüljük el, hogy villamosan szigetelő anyagból levő test körülveszi az áramvezetőknek a ballonban levő részeit a gyújtómasszával érintkező végek kivételével és hogy a testnek a lámpafejtől távolabbi végén egy üreg van kiképezve, amely a ballonban levő térhez csatlakozik és ebben az üregben végződnek az áramvezetők és ez az üreg tartalmazza a gyújtómasszát. Az égéssel működő találmány szerinti villanófénylámpában levő tartószár például üvegből vagy kerámiai anyagból lehet; kialakítható tömör alakban, vagy tartalmazhat üreges teret, amely össze lehet kötve, vagy nincs összekötve a ballonon belüli térrel. A tartószárnak lámpafej felé néző vége helyileg a búra falához lehet forrasztva. Ennek előnye, hogy tömör konstrukciót biztosít. A tartószárat úgy állíthatjuk elő, hogy elegendő hosszúságú és átmérőjű csövet hagyományos 5 gyöngyökre csúsztatjuk és a csövet a gyöngyökhöz forrasztjuk olyan módon, hogy egyidejűleg kialakítjuk a gyújtómassza elhelyezésére szolgáló üreget. Változatképpen a tartószárat üvegcsőből is ki-10 alakíthatjuk, amelyet az áramvezetők bevezetése után hosszának kisebb vagy nagyobb részén plasztikusan deformálunk, úgyhogy kialakítjuk az üreget a gyújtómassza befogadására. Ennél a konstrukciónál ki lehet alakítani egy belső üre-15 ges teret, amelyen áthaladnak az áramvezetők és ez összeköthető a ballonban levő térrel a cső falán levő nyíláson keresztül. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a lehető legkisebb teret veszítünk az égést tápláló gáz befogadására szol-20 gáló térből. A tartószár változatképpen kerámiai anyagból levő tömör rúd lehet, amelyben két hosszanti vezető csatorna van; ezek a rúd egyik végén kiképzett üregben végződnek, amely a gyújtó 25 massza befogadására szolgál. Az áramvezetők ezekben a vezető csatornákban helyezkednek el. A gyújtómasszát befogadó üreg például egy horony lehet, amely az áramvezetők végeit összekötő képzelt vonalra harántirányú, vagy ezzel a 30 vonallal egybeeshet. Ha villanófénylámpákat tárban elhelyezve használjuk, kívánatos, hogy azok köbtartalma kisebb legyen 0,5 cm3 -nél és külső átmérőjük 7 mm-nél kisebb legyen, úgyhogy több lámpát 35 lehessen ugyanabban a térben egymás mellett elhelyezni, mint a hagyományos átmérőjű (közelítően 9 mm) és hagyományos köbtartalmú (nagyobb mint 0,5 cm3 ) lámpákból. Olyan villanófénylámpák, amelyeknek köbtar-40 talma 0,5 cm3 -nél kisebb és átmérője 7 mm-nél kisebb, önmagukban ismertek a 3,263.457 számú USA szabadalmi leírásból. Ezen szabadalmi leírás szerint az ilyen típusú lámpáknál csak olyan fénykibocsátást lehet előállítani, amely összeha-45 sonlítható azoknak a hagyományos lámpáknak fénykibocsátásával, amelyeknél a gyújtókészülék a lámpa belső hosszának legfeljebb 25! %-áig terjed. Bár ez megfelelő, mégis ezeknek a lámpáknak maximális periódusuk 15 és 20 ms között 50 van, míg a hagyományos lámpáké kb. 13 ms. Maximális perióduson azt a periódust értjük, amely a begyújtástól addig a pillanatig terjed, amikor a lámpa maximális fény áramát adja. Az említett USA szabadalmi leírás ismerteti azt a 55 lehetőséget, hogy ezeket a lámpákat nagyfeszültséggel lehet begyújtani. Ügy találtuk, hogy a találmány érdekes égéssel működő< olyan villanófénylámpáknál, amelyeknek külső átmérője 7 mm-nél kisebb, a hosz-60 sza 30 mm-nél nagyobb, míg köbtartalma 0,5 cm3 -nél kisebb és a benne levő gáznyomás 1000 cm higanyoszlopnál nagyobb. Annak érdekében, hogy a találmány tárgyát könnyebben lehessen megvalósítani, az aláb-65 biakban annak néhány példaként! kiviteli alak-2
