161719. lajstromszámú szabadalom • Foszfatáló oldat fémtárgyak festéshez való előkészítésére

161719 3 4 ció csak igen lassan megy végbe, és a keletkező foszfátréteg korrózipállósága foltszerűen változik. A foszfátréteg korrózióállóságát egyenletessé lehet tenni úgy, hogy a fürdőhöz nagyobb molekulasúlyú felületaktív anyagokat adnak, ekkor viszont a festék rosszul tapad a kialakult réteghez. A találmány szerint olyan foszfatáló oldatot alkalmazunk, amellyel a fent felsorolt hátrányok kiküszöbölhetők, és olyan foszfátréteg állítható elő, amelyen a festék sokkal jobban tapad, mint az ismert módon előállított réTégeETiarmelyikén, és a réteg korrózióján ósága legalább azonos az ismert módon előállított rétegekével. A találmány fémtárgyak festésre való előkészítésére felhasználható, foszforsavat, nátriumnitritet, nátriumtetraborátot, p-nitro-anilint, adott esetben bórsavat, nátriumszilikofluoridot és/vagy nikkelkarbonátot tartalmazó foszfatáló oldatra vonatkozik, amelyet az jellemez, hogy a foszfatáló oldat a felsorolt komponenseken kívül felületaktív anyagként 3—6 szénatomos glikolétert tartalmaz, és az oldat pH-ja 3,8 és 5,7 közötti érték. A foszfatáló oldat pH-értéke előnyösen 4,5 és 5,5 közötti lehet. Az oldat a 3—6 szénatomos glikolétert célszerűen 1—5 g/l koncentrációban tartalmazza. A fenti oldattal kezelt fémtárgyak felületén egyenletes foszfátréteg alakul ki. A kialakult foszfátréteg korrózióállósága a cinkfoszfát-rétegekével azonos, a találmány szerinti oldat felhasználásával azonban a cinkfoszfát-rétegnél lényegesen vékonyabb foszfátréteg alakul ki, amelyre a festékréteg sokkal jobban tapad, mint az ismert módon előállított foszfátrétegekre. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 2. példa Műszerház alumínium előlapjának felületét tisztítás céljából 2 percre 60 C°-ra felmelegített 4%-os vizes trinátriumfoszfát-oldatba merítjük. 5 Ezután a fémtárgyat leöblítjük, majd 10—15 percre a következő összetételű oldatba helyezzük: foszforsav 50 g/l nátriumnitrit 17 g/l 10 nátriumtetraborát 130 g/l etilénglikol-monometiléter 2,75 g/1 p-nitroéanilin 3,5 g/l bórsav 16,5 g/l nátrium-szilikofluorid 4 g/l 15 nikkelkarbonát 0,6 g/l vizes oldatban. Az oldat pH-ját 4,5 és 5,5 közötti értékre állítjuk be, és az oldat hőmérsékletét 50—55 C° értéken tartjuk. A kezelt tárgyat leöblítjük, majd 20 szárítjuk. Az így kezelt tárgyon a festék (pl. Melákon) kitűnően tapad. A tárgyról még viszonylag kis sugarú ívben (a lemez vastagságának 6—8-szorosát kitevő átmérőjű tüskén) meghajlítva sem pereg le a festék, holott az egyéb mó-25 don kezelt alumíniumfelületeken a festék nagyon rosszul tapad. 3. példa Acéllemezt tríklóretilénben zsírtalanítunk, 30 majd 1:1 hígítású sósavoldatban fémtisztára pácolunk. A lemezt leöblítjük, majd a 2. példában megadott összetételű oldatba merítjük. 3 perc elteltével a lemezt kiemeljük, leöblítjük, 1,5%-os vizes krómsav-oldatba mártjuk, majd megszá-35 rítjuk. Az így kezelt lemez 1 évi szokásos tárolás után sem rozsdásodik, és a felületre 1 év elteltével felvitt festékréteg éppen olyan jól tapad, mint a frissen foszfatált felületre. 40 4. példa 1. példa Acéllemezből készített dobozt (műszerházat) ismert módon zsírtalanítunk és pácolunk, a fémtárgyat szokásos módon öblítjük, majd 10—15 percre a következő összetételű oldatba merítjük: foszforsav 60 g/l nátriumnitrit 21,5 g/l nátriumtetraborát 110 g/l p-nitro-anilín 0,25 g/l etilénglikol-monobutiléter 3 g/l vizes oldatban. Az oldat pH-ját a foszforsav és a nátriumtetraborát arányának kis változtatásával 4,5-re állítjuk be. Az oldat hőmérsékletét 80—90 C°-on tartjuk. A kezelés után a tárgyat leöblítjük, majd kívánt esetben a korrózióállóság további javítása érdekében 1,5% koncentrációjú vizes krómsav-oldatba merítjük. Erre az önmagában ismert krómsavas kezelésre nincs minden esetben szükség. A krómsav-oldattal kezelt fémtárgyat öblítés nélkül szárítjuk, majd a fémtárgyra ismert módon festékréteget viszünk fel. Az 1. példában ismertetett összetételű, 60 C°os oldatot 5 perc alatt szórópisztollyal visszük fel az 1. példában ismertetett fémtárgy felületé-45 re. A képződött réteg festékmegkötő képessége azonos az 1. példában kapott rétegével. 5. példa 50 A 2. példában ismertetett összetételű oldatba váltakozva acél- és alumínium-tárgyakat merítünk. A tárgyak kezelését a 2. példában leírt módon végezzük. A keletkezett foszfátréteg tulajdonságai minden esetben egyformán jók voltak, 55 következésképpen az oldat foszfatálóképességét a kezelendő acél- és alumínium-tárgyak cserélgetése nem befolyásolja. 60 6. példa összehasonlító kísérleteket végeztünk úgy, hogy az alumíniumlemezeket a Hungária Vegyiművek „Foszfatin RA" készítményével, illetve az 1. és 2 példában ismertetett összetételű oldat-65 tal kezeltük. A kezelés körülményei azonosak 2