161719. lajstromszámú szabadalom • Foszfatáló oldat fémtárgyak festéshez való előkészítésére

MAGTAR SZABADALMI 161719 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY i^äB^it Nemzetközi osztályozás: IBt Bejelentés napja: 1971. VI. 08. (01—142) C 23 f 7/08 *^ Közzététel napja: 1972. V. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1974. V. 31. ' H i Feltalálók: Farkas Sándor vegyészmérnök, Dr. Haskó Ferenc vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Orion Rádió és Villamossági Vállalat, Budapest Foszfatáló oldat fémtárgyak festéshez való előkészítésére A találmány fémtárgyak festéshez való előkészítésére és egyben a fémtárgyak korrózióállóságának javítására felhasználható foszfatáló oldatra vonatkozik. 5 Fémtárgyak felületvédelmére a legáltalánosabban a festékbevonatot alkalmazzák. A sokféle, önmagában is jól ismert festési eljárások során a fémtárgyakat festés előtt minden esetben fémtisztává kell tenni, azaz a fémfelületről tö- 10 kéletesen el kell távolítani minden szennyeződést, legyen az akár szerves, akár szervetlen anyag nyoma. Ma már elengedhetetlen követelmény az is, hogy a tökéletes tisztítás után, előkészítésül a festéshez, egy olyan réteget alakít- 15 sunk ki a fémfelületen, amely a festékrétegnek jobb tapadást biztosít a fémfelületre, és emellett fokozza is a fémtárgy korrózióállóságát. Erre a célra foszfát- vagy kromátréteget alakítanak ki a fémtárgy felületén, általában úgy, hogy 20 a fémtárgyakat foszfátokat vagy kromátokat tartalmazó fürdővel kezelik. A foszfátozást rendszerint cink- és mangánsókat is tartalmazó oldatokban végzik, amikoris az 25v ilyen fürdőbe helyezett fémtárgy felületére cinkés mangánfoszfátokból álló réteg válik ki az oldatból. Az ilyen foszfátréteg azonban meglehetősen vastag, ami azzal a komoly hátránnyal jár, hogy a végső kikészítés után a rétegben mecha- 30 nikus igénybevétel (hajlítás, ütés stb.) hatására mikrorepedések keletkeznek, és ezeken a helyeken a festékréteg lepattogzik, lepereg. Emiatt adott esetben, bizonyos körülményeket megfontolva inkább alkáli- vagy vasfoszfátozó eljárást alkalmaznak. Ehhez az eljáráshoz csak alkáli-foszfátokat tartalmazó oldatot használnak, amelynek hatására az oldatban levő foszfátból és a kezelt fém anyagából álló sóréteg keletkezik a tárgy felületén. Ez a foszfátréteg azonban az előbbi (cink- és mangánfoszfátokból álló) rétegnél kevésbé korrózióálló. A foszfatáló oldatokhoz a reakció meggyorsítása és a keletkező foszfátréteg tulajdonságainak javítása céljából különböző adalékanyagokat adnak. Ilyen adalékanyagok a különböző nitritek, klorátok, fluoridok, szilikofluoridok, borátok és fluorborátok, különféle anilinszármazékok stb. A kezelendő fémfelület jobb nedvesítése érdekében a fürdőhöz egyes esetekben felületaktív anyagokat, pl. alkil- és aril-szulfonáto-JjaT~yagy -szulfátokat, polietilénoxid-kondenzátumokat stb. is adnak. A vasfoszfátozó oldatok pH-ja általában 1 körüli érték, az ilyen oldatok tehát rendkívül korozívak, ami különösen hátrányos magára a foszfatáló berendezésre nézve is. Ha a fürdő pH-értékét ismert módon kb. 4-re állítjuk be, a reak-161719