161714. lajstromszámú szabadalom • N-(3-klór-4-metoxifenil)-N',N'-dimetilkarbamidot tartalmazó lombtalanítószer

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. X. 06. (NO—145) Közzététel napja: 1972. III. 28. Megjelent: 1974. V. 31. 161714 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 127/18 A 01 n 9/20 Feltaláló: Dr. Gimesi Antal mezőgazdasági mérnök, kandidátus, Budapest. Tulajdonos: Növényvédelmi Kutató Intézet, Budapest. N-(3-klór-4-metoxifenil)-N',N'-dimetilkarbamidot tartalmazó lombtalanítószer A találmány tárgya hatóanyagként N-(3-klór-4-metoxifenil)-N',N'-dimetilkarbamidot (nemzetközi szabad elnevezéssel metoxuront) tartalmazó lombtalanítószer (defoliáns) és eljárás kender, napraforgó szárának ezzel a lombtalanítószerrel történő lombtalanítására. Defoliánsokat alkalmaznak számos szárazföldi és kerti művelésben termesztett növény levélzete életműködésének megakasztására, a levelek elfonnyasztására, majd elszárítására. A cél rendszerint a termés' érésének siettetése vagy a nagytömegű levélzet csökkentése vagy eltávolítása például a gépi betakarítás lehetővé tételére. A gumóikért vagy gyökértörzseikért termesztett növények, mint a burgonya, répák, torma stb. lombjának eltávolítására általában minden olyan vegyszer alkalmas, amelynek hatására a levelek életműködése megszűnik, például maró hatású defoliánsok is. Ezek a szerek azonban alkalmatlanoknak bizonyulnak olyan esetben, amikor alkalmazásuk során a növénynek olyan részével kerülnek érintkezésbe, amelynek a kedvéért a növényt termesztik. Ez a nehézség felmerül a rostnövények, elsősorban a kender esetében. Eddig az érett, aratásra kész kendert levelestül levágták, és 4—10 napig, többnyire a szántóföldön, hevertették, hogy a levelek elszáradjanak. Utána a leveles szárakat csomókba összekötötték, és kézzel, botokkal a száraz leveleket 10 15 20 25 30 kiverték a csomóból. Ez a munkaigényes eljárás a nagytömegű levélzet jelenléte miatt nem gépesíthető. A levélzetnek a szokványos defoliánsokkal történő eltávolítására irányuló kísérletek nem vezettek kielégítő eredményre, mert a maró hatású defoliánsok, mint a kénsav, arzénvegyületek, rodanidok, megtámadják a kenderszárat, illetve az abban levő rostokat, jelentősen csökkentve azok szilárdságát. Ugyanez tapasztalható más defoliánsoknak, például az ismert szerves gyomirtószereknek hatásos koncentrációban való alkalmazása esetén. A kenderrostok mechanikai szilárdságának csökkenésével együtt jár a színeződésük, bámulásuk is. A levélzetével együtt levágott kenderszárat szabadban való száradása közben eső vagy harmat érheti, és ettől befülled. A befülledt kender rostsejtjeit a levelekből felszabaduló klorofill megszínezi, és a rost értékét jelentősen csökkenti. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy ha az aratásra kész, de még lábon álló kendert N-(3-klór-4--metoxifenil)-N'N'-dimetilkarbamidot és felületaktív szert tartalmazó permetlével megpermetezzük, akkor annak levélzete néhány nap alatt elfonnyad, majd gyorsan megszárad, és legfeljebb 2 hét alatt jórészt le is hull. A még lábon álló kendernek nincs módja befulladni, a kenderszár nem károsodik, nem színeződik, a rostok 161714