161709. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B12-vitamin kinyerésére fermentlevekből

161709 7 8 acetonnal vagy vizes rövidszénláncú alifás alko^ hollal, majd a kívánt terméket acetonból vagy valamely alkoholtól kristályosítjuk. Ha faktor III is van az elegyben, akkor célszerű a kobala­minok szétválasztása céljából az alumíniumoxi­don Való kromatografálást 0,842 fajsúlyú vizes acetonoldatban végezni, majd a B^-vitamint olyan vizes acetoneleggyel eluálni, melynek sű­rűsége d = 0,897—0,900. E művelettel a B12-vi­tamin elkülöníthető a faktor III—tói; más körül­mények között kromatográfiás módszerrel e komponensek nem választhatók szét. A kívánt terméket előnyösen acetonból kristályosítjuk. Ha a hidrolizátum vagy az extraktum nagyon sok színes szennyezőanyagot tartalmaz, ajánla­tos a szorbensekkel való tisztítás megkönnyítése céljából a szubsztrátumokat 2,5—3 pH-jú közeg­ben H-fázisú, monofunkciós karboxil-kationcse­rélő polimer gyantákkal kezelni. E művelet köz­ben a Bi2-vitamint a fenti kationcserélő gyanta adszorbeálja, a szennyezőanyagok jelentős része az oldatban marad, és azzal együtt eltávolítha­tó. A B12-vitamint vizes ammónia-oldattal, majd ammonias borái>pufferrel eluáljuk. Ilyenfajta kezelés ismeretes már az aktinomicétákkal, pro­pionsav-baktériumokkal és más mikroorganiz­musokkal termelt fermentlevekből vagy bio­masszából kapott hidrolizátumok és extraktu­mok tisztítására, ahol ez a kezelés kielégítő tiszr­títást eredményez. Bizonyos szubsztrátumok, pl. a metánképző baktériumokat tartalmazó fer­mentlevek feldolgozása esetén azonban az eluá­tumban oly sok a színes szennyezőanyag, hogy ezek az ismert tisztítási eljárások legtöbbjével nem tisztíthatók. A találmány szerinti eljárás, mely a fenti eluá­tumok tisztítására alkalmas, lehetővé teszi a szí­nes szennyezőanyagok tökéletes eltávolítását. A kapott lúgos eluátumot lúgos alumíniumoxiddal kezeljük 8—9 pH-jú közegben, majd savas alu­míniumoxiddal 3—4 pH-jú közegben. Az így tisz­tított oldatot ciánozzuk, majd a fenti módon folytatjuk a kezelést. A találmány szerinti eljárással a Bi2-vitamin elkülöníthető a nevezett vitamint termelő külön­böző mikroorganizmusokkal kapott fermentle­vekből. A termofil metánképző baktériumos fer­mentlén vagy biomasszán kívül pl. a propion­sav-baktériumos fermentlevet vagy biomasszát is fel lehet dolgozni. A fenti eljárás azonban a leggazdaságosabban a termofil vagy mezofil me^ tánképző baktériumokkal termelt f ermentlé vagy biomassza feldolgozására használható. A Bi2-vitamint az azt termelő mikroorganiz­mus fermentlevéből, Vagy az e férmentléből va­lamilyen módon, pl. szeparálással vagy centrifu­gálással elkülönített biomasszából nyerhetjük ki. A fermentlevet visszafolyató hűtővel, hőmérő­vel, keverővel és a reakcióelegy melegítésére ill. hűtésére szolgáló berendezéssel ellátott készülék­ben hidrolizáljuk, 96—98 C°-os hőmérsékleten, 4,0 pH-jú savanyú közegben, 0,5 súlyszázalék ammóniumrodanid vagy 0,01 súlyszázalék ká­liumcianid stabilizátor és 0,5 súlyszázalék klór­amin B vagy 0,25 súlyszázalék klórszukcinimid roncsolóanyag jelenlétében. A biomasszát (a vitamint termelő mikroorga­nizmusok elkülönített sejtjeit) előzetesen felhí-5 gítjuk több térfpgatrész vízzel, majd a fenti mó­don végezzük a hidrolízist. A biomasszát a fenti készülékben, a fenti sta­bilizátorok alkalmazásával, szobahőmérsékleten extraháljuk víz/aceton eleggyel. 10 A hidrolízis vagy az extrakció után a szilárd részecskéket dekantálással vagy szeparálással stb. különítjük el a folyadéktól. A kapott folyadékból a színes szennyezőanya-1!> gokat speciálisan elkészített szorbensekkel ad­szorbeáltatjuk, pl. savas alumíniumoxiddal 3—5 pH-jú közegben, és lúgos alumímumoxiddal 8— 10 pH-jú közegben. E szennyezőanyagok az alu­míniumoxid fenti alakjainak tetszőleges sorrend-20 ben való alkalmazásával gyakorlatilag tökélete­sen eltávolíthatók. Savas alumíniumoxid készítése céljából 1,5— 2,0 liter 0,2 n sósavhoz 1 kg kromatográfiás mi­nőségű Al2C>3-ot elegyítünk (e készítmény vizes 25 kivonatának pH-értéke = 7), az elegy pH-érté­két keverés' közben beállítjuk 3,5-re, majd vá­runk, míg a kivált szorbens sűrű üledékréteget képez, ekkor a csapadék feletti zavaros folyadé­kot leszívatjuk, és többször mossuk a szorbenst 30 kevés 0,01 n sósavval, míg a vizes réteg pH-ér­téke 3,0 lesz. Az így készített savas alumínium­oxid használatra kész. Lúgos alumíniumoxid készítése céljából 1,5— 2,0 liter 0,05 n káliumhidroxidoldathoz 1 kg kro-35 matográfiás minőségű Al203-ot elegyítünk (e készítmény vizes kivonatának pH-értéke =7), az elegy pH-értékét keverés közben beállítjuk 12— 13-ra. Ezután várunk, míg az oldat enyhén za­varos lesz, majd a csapadék feletti folyadékot 40 leszívatjuk, ä szorbenst desztillált vízzel több íz­ben mossuk, míg a vizes réteg pH-érté'ke 10,0 lesz. Az így készített alumíniumoxid használatra kész. A fenti módon készített szorbensek vizes ol-45 datokból hatékonyan képesek adszorbeálni szí­nes szennyezőanyagokat, és a PH-értéktől füg­gően igen szelektíven adszorbeálnak. Az alumí­niumoxid tehát a savas, illetőleg lúgos alakjá­ban bizonyos fokig ioncserélő tulajdonságokkal 50 rendelkezik. A fenti szorbensek egyébként szé­les pH-tartományon belül nem kötik meg a B-­vitamint és más kobalaminokat. Az alumíniumoxid fenti két alakjával vagy di­namikus körülmények között, a folyadéknak na-55 gyobb átmérőjű oszlopokban elhelyezett szor­bensen pl. szívás vagy nyomás alkalmazásával történő átvezetésével vagy pedig statikus körül­mények között végezzük a kezelést, és ebben az esetben a készülékben a tisztítandó oldatot a 60 szorbens kisebb adagjaival (térfogatarány = 10:1 vagy 20:1) keverjük, és a szorbenst több­ször kicseréljük új adagra. Az elhasznált szor­benst a B12 -vitamintartalmú oldat maradványai­nak kimosása céljából kevés vízzel többször mos-65 suk, a mosóvizet pH 4,0-re savanyítjuk vagy pH

Next

/
Oldalképek
Tartalom