161697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (-) ciszepoxipropilfoszfonsav előállítására

3 161697 4 ces-törzseket tenyésztünk, amelyeket ugyancsak talajból izoláltunk és a Merck & Co., Inc. tenyé­szetgyűjteményében MA—2867, MA—2916, MA—2917, MA—3270, MA—3272 és MA—3267 jelöléssel azonosítottunk. Ezeket a tenyészeteket a Streptomyces viridochromogenes species tag­jaiként osztályoztuk. Az MA—2903, MA—2867, MA—2916, MA—2917 és MA—3270 jelű tenyé­szeteket az US Department of Agriculture Nor­thern Utilization Research & Development Di­vision törzsgyűjteményében helyeztük el állandó megőrzésre a következő jelölések alatt: NRRL— 3413, NRRL—3414, NRRL—3415, NRRL—3416, illetve NRRL—3427. Az MA—3269 jelű tenyészetet a Streptomyces wedmorensis speciessel azonosítottuk és az NRRL—3426 számmal láttuk el. A fenti mikroorganizmus-féleségeken kívül megvizsgáltuk más mikroorganizmusok — töb­bek között Streptomyces-törzsek — alkalmazá­sának lehetőségét, amelyeket vagy a természet­ből izoláltunk, vagy ezen organizmusok mutáció­jával állítottunk elő. Ezeket a mutánsokat ter­mészetes szelekcióval kaptuk, vagy mutagen ágensek, például X-besugárzás, UV-besugárzás, nitrogénmustárok stb. segítségével állítottuk elő. Mivel lényeges nehézségekkel jár a tiszta (-)cisz-l,2-epoxipropilfoszfonsav elválasztása a fermentleben jelenlevő nagy mennyiségű szeny­nyezéstől, igen fontos, hogy módot találjunk a fermentleben jelenlevő össz-szárazanyaghoz vi­szonyított antibiotikum-koncentráció növelésére. A találmány alkalmazása során kimutattuk, hogy egy vagy több bizonyos típusú karbonsav vagy sója hozzáadása a (-) cisz-l,2-epoxipropil­foszfonsav termelésére képes mikroorganizmust tartalmazó fermentléhez fokozza az antibiotikum­termelést. Pontosabban: szerves savak, például glutaminsav, fumársav, borostyánkősav, alfa­-ketoglutársav, almasav, oxálecetsav, akonitsav és izocitromsav hozzáadása fermentációs táptala­jokhoz az antibiotikum-termelés lényeges növe­kedését eredményezi. Bizonyos mérvű stimuláló hatás figyelhető meg más karbonsavak, például ecetsav és piroszőlősav alkalmazása esetén is. Az ecetsav és a piroszőlősav esetében viszont kife­jezettebb hatást érünk el, ha a savakat valame­lyik másik sav, például a glutaminsav jelenlété­ben alkalmazzuk, mintha bármelyik savat egye­dül használjuk. Az antibiotikum-termelés foko­zásához szükséges karbonsavmennyiség a konk­rét sav és az alkalmazott táptalaj függvényében változik. Az egy adott táptalaj-összetétel mellett alkalmazott sav tényleges koncentrációja az al­kalmazott konkrét mikroorganizmus és a fer­mentációs körülmények függvényében változik. Fokozott antibiotikum-termelést figyeltünk meg olyan táptalajokban, amelyek körülbelül 0,6 — kö­rülbelül 30,0 millimól/1 karbonsavat tartalmaznak, Jó antibiotikum-termelés elérésére azonban cél­szerűbb kb. 3,0 — kb. 12 millimólA karbonsav alkalmazása. A találmány oltalmi körébe tartozó valamennyi sav fokozza az antibiotikum-terme­lést, de nem stimulálja, illetve nem gátolja a mikroorganizmus növekedését. A találmány oltalmi körébe tartozó karbonsa­vak bármely fermentációs közegben alkalmazha-5 tók, amely valamely (-) cisz-l,2-epoxipropilfosz­fonsav termelésére képes mikroorganizmust tar­talmaz. A termelés fokozására alkalmazott kar­bonsavat előnyösen vízoldható szervetlen só, pél­dául nátrium-, kálium- vagy kalciumsó formá­jában adagoljuk, bár a szabad sav is alkalmaz­ható. A karbonsav adagolható valamely termé­szetes alakban előforduló karbonsavsó vagy komplex alakjában, amely jelen lehet például az lt, alkalmazandó konkrét savban vagy savakban gazdag mikrobiális tápanyagokban. A szokásos tápanyagok a következőket foglalják magukban: asszimilálható szénforrás, asszimilálható nitro­génforrás, szervetlen sók, és szükég esetén növe-2Q kedési faktorok. A termelés stimulálására alkal­mazható egyetlen sav, de a konkrét sav használ­ható egy vagy több más stimuláló sav jelenlé­tében, amelyek tápanyagként, vagy további ada­lékként lehetnek jelen a fermentleben. Ha az an-25 tibiotikum termelésének fokozására több, mint egy — a találmány oltalmi körébe tartozó — sa­vat alkalmazunk, nagyobb stimuláló hatást érünk el az antibiotikum-termelés tekintetében, mint ha csak egyetlen savat alkalmazunk. Ha pl. körül-30 belül 6,0 millimól/1 koncentrációban nátriumglu­tamátot és nátriumfumarátot adunk a táptalaj­hoz, az antibiotikum mennyiségét a fermentlé­ben 23,8 ^g/ml-nek találjuk, szemben a nátrium­glutamátra meghatározott 16,2 /"g/ml és a nát-35 riumfumarátra meghatározott 18,6 ,«g/ml érték­kel ez utóbbi savak egyedül való alkalmazása esetén. Vizsgáltuk a karbonsavak más, a (-) cisz­-1,2-epoxipropilfoszfonsav termelését stimuláló vegyületek, például kobalt- és foszforvegyületek 40 jelenlétében való alkalmazását is. Bár a találmány szerinti új antibiotikum felü­leti és süllyesztett tenyészetben egyaránt előál­lítható, újabban előnyben részesítjük a fermen­táció süllyesztett fázisban való végrehajtását. A 45 kis volumenű fermentációkat előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy megfelelő mennyiségű táp­talajt mérünk be lombikokba, a lombikokat és ezek tartalmát 120 °C-ra való melegítéssel steri­lezzük, a lombikokat beoltjuk valamely (-) cisz-50 -1,2-epoxipropilfoszfonsav-termelő mikroorga­nizmus, például valamely Streptomyces-törzs spóráival vagy vegetatív sejttenyészetével, lazán bedugjuk a lombikok nyakát vattával, és 3—5 napon át állandó hőmérsékletű helyiségben kö-55 rülbelül 28 °C-on rázógépen folytatjuk le a fer­mentációt. Nagyobb volumenű termelés esetén célszerű a fermentáció megfelelő, keverővel és a fermentlé levegőztetésére szolgáló berendezések­kel ellátott tankokban való levezetésre. E mód­szer alkalmazása esetén a táptalajt a tankban ál­lítjuk össze és 120 °C-on való tartással sterili­záljuk. Lehűtés után a sterilizált táptalajt a mik­roorganizmus vegetatív sejttenyészetét szolgál-65 tató megfelelő forrással oltjuk be és 2—4 napon

Next

/
Oldalképek
Tartalom