161686. lajstromszámú szabadalom • Nemperiódikus impulzossorozatok összehasonlításán alapuló szabályozó illetve mérőberendezés

3 161686 4 bármilyen nemperiodikus impulzussorozatot ad­hatunk, mivel a szabályozó felépítése szimmet­rikus. A megjelenő impulzusok egymástól mért leg­kisebb távolsága 100 Msec, maximális távolsága pedig 90 millisec egy perióduson belül. Az ilyen és ehhez hasonló impulzussorozatok­kal az ismert szabályozóberendezések nem mű­ködnek kielégítően. Az ilyen, tehát nemperiodikus impulzussorok összehasonlításán alapuló szabályozó-, illetve mé­rőberendezések felhasználhatók olyan forgórend­szerek fordulatszámának nagy pontosságú szabá­lyozására, ahol a nagy pontosságú szabályozást az előre megadott sok fordulatszámérték bármelyi­kén végre kell tudni hajtani. A berendezés hasz­nálható még igen kis frekvenciaérték- vagy im­pulzusszám-különbségek nagy pontosságú méré­sére is. Találmányunkkal azt a célt kívánjuk elérni, hogy ismert elemekből felépített berendezésnek mind a mérő-, mind pedig a referenciabemene­tére olyan nemperiodikus jelsorozatok legyenek adhatók, mely jelsorozatok csak egy előre kivá­lasztott T idő — ami lehet például 1 mp is — sze­rint periodikusak, vagyis ti »* t2 * t3 * U * h * ... tn , de Ti = T2 = ... T M (1. ábra) Az így kialakított berendezés különösen alkal­mas olyan fordulatszám-szabályozó rendszer lét­rehozására, ahol az összehasonlítás alapját ké­pező, a különböző fordulatszámértéknek megfe­lelő impulzusszámot egyetlen kvarckristályból állítják elő, osztók és összegezők segítségével. Az alkalmazott integrátorok kialakítása speciális és időállandója az ilyen frekvencián szokásosan al­kalmazott integrátorok időállandójának sokszo­rosa. Ez az igen nagy időállandó a szabályozó­hurokra is kedvező hatással van. Az így előállított összehasonlító impulzusok egymástól való távolsága változó, azaz nem pe­riodikus. A találmány tehát abban van és az ismert meg­oldásokhoz képest azt a műszaki többletet je­lenti, hogy ismert elemekből felépített, nem­periodikus impulzussorozatok összehasonlításán alapuló szabályozó-, illetve mérőberendezést konstruáltunk, melyben a berendezés bemeneteit két, egymással azonos felépítésű ág képezi, ezek a referencia- és mérőág impulzusformáló fokoza­tainak bemenetei, mely ágak az impulzusformáló fokozatokkal sorba kapcsolt integrátorfokozatok­ból állanak, mely integrátorfokozatok kimenetei egy differenciálerősítő bemeneteivel vannak sor­ba kapcsolva, amely differenciálerősítő kimenete a berendezés kimenete. A találmány szerinti berendezés kialakítható oly módon is, hogy egy integrátorfokozat egy tranzisztort tartalmaz, mely tranzisztor bázisára kondenzátoron keresztül van kötve a fokozat bemenete és a kondenzátor és a bázis közös pontjára szintmegfogó diódából és ellenállásból álló tag csatlakozik, mely tag másik kapcsa tes­telve van, a tranzisztor emittere pedig változtat-5 ható ellenálláson keresztül van testelve, míg az integrátorfokozat kimenete tápfeszütségre kötött, párhuzamos RC-tag és a tranzisztor kollektorá­nak közös pontja. Fentiekből világosan kitűnik, hogy a találmány 10 révén mind periodikus, mind pedig nemperio­dikus jelsorozatokból képezhető szabályozó-, il­letve mérőjel. A berendezést közelebbről a le­íráshoz csatolt rajz segítségével ismertetjük, amely a berendezés blokksémáját ábrázolja. 15 A 2. ábrán látható, hogy az összehasonlításra kerülő jelsorozatok az 1. és 2. bemeneteken ke­resztül a 3.1 és 3.2 impulzusformáló áramkörre jutnak. Ezek az impulzusformáló áramkörök ál­landóvá és egymással azonossá teszik a kimenetü-20 kön megjelenő jelek amplitúdóját és szélességét, de sem a helyzetüket, sem számukat nem változ­tatják. Az így formált impulzusok a 4 és 5 ka­pocspárokon keresztül a 3.3 és 3.4 integrátorba jutnak. Ezeknek az integrátoroknak kialakítása ** olyan (3. ábra), hogy az impulzusformálók által szolgáltatott kimenőimpulzusok szélességével azonos ideig állandó árammal töltik a hozzájuk kapcsolt, elegendően nagy időállandójú RC-tagok kondenzátorait. A kondenzátorok sarkain, vagyis az integrátorok 7 kimenőkapcsain, az általunk előre megválasztott T időegység alatt beérkező impulzusok számával arányos egyenfeszültség ébred. Az integrátorok kimenőkapcsain megje­lenő egyenfeszültségek a 3.5 differenciálerősítő 9, 10 bemenőkapcsaira jutnak. Abban az esetben, ha az előre megválasztott T időegység alatt az 1 és 2 bemenetekre azonos számú impulzus érkezik, az integrátorok 7, 8 ki­menőkapcsain ébredő feszültség azonos, azaz kü­lönbségük nulla, úgy a differenciálerősítő 3 ki­menőkapcsán is a T idő alatti zérus impulzus­szám-különbségnek megfelelő feszültség jelenik meg. 45 Ha például az 1 bemenetre a T időnként beér­kező impulzusok számat csökkentjük, úgy a fen­tiek szerint a 3.5 differenciálerősítő 3 kimenetén is a zérus impulzusszám-különbségnek megfelelő feszültségtől eltérő, például csökkenő feszültség 50 jelenik meg. Ha pedig a fenti impulzusok számát növeljük, úgy a kimenőfeszültség az előzőekkel ellentétes irányban változik meg. Miután a be­rendezés kimenőjele nemcsak a megváltozás nagyságával, hanem annak irányával is arányos, 55 ez a jel igen jól felhasználható szabályozásra, vagy pedig kis impulzusszám-eltérések nagy pon­tosságú mérésére. A berendezés által szolgálta­tott kimenőjel csak a T időnként beérkező impul­zusok számának megváltozásával arányos, füg-60 getlenül attól, hogy a T időn belül azok az impul­zusok mikor érkeztek be. A berendezés bemenőkapcsai természetesen felcserélhetők, ami csak a kimenőjel irányának 65 megváltozásával jár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom