161668. lajstromszámú szabadalom • Szókiválasztó berendezés adattárolóhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. X. 21. (IE—250) Amerikai Egyesült Allamok-beli elsőbbsége: 1965. X. 22. Közzététel napja: 1972. május 28. Megjelent: 1974. június 29. I 161668 Nemzetközi osztálv: G 06 F 7/22 Feltalálók: Helmut PAINKE mérnök, Sindelfingen, Titus SCHELER mérnök, Böblingen, Helmut WILL mérnök, Sindelf ingen, Német Szövetségi Köztársaság-beli lakosok és William V. WRIGHT mérnök, Poughkeepsie, New York, Gerald H. OTTAWAY mérnök, Hyde Park, New York, Amerikai Egyesült Államok-beli lakosok. Tulajdonos: International Business Machine Corporation, Armonk, New York, Amerikai Egyesült Államok Szókiválasztó berendezés adattárolóhoz A találmány tárgya elektronikus adatfeldolgozó rendszerek tároló egységeinek vezérlésére, különösen egy önmagát címző fix adattárolóban szükséges tárolási helyek számának csökkentésére szolgáló szókiválasztó berendezés. 5 Adatfeldolgozó berendezésekben különféle, mind műszaki felépítésükben, mind szervezési struktúrájukban különböző tárolókat használnak. Ismertek pl. olyan tárolók, amelyek egy tárolt szóban a következő, a program szerint a 10 tárolóból kiolvasandó szó címét, illetőleg címének egy részét is tartalmazzák. Az ilyen tárolók különösen alkalmasak programtárolók céljára, mivel bennük a program által leírt utasítások sorozata tárolható, és ezek az utasítások a táró- 15 lóból nagyobb időráfordítás és költség nélkül egymás után kiolvashatók. Az 1 106 990 számú NSZK közzétételi irat egy ilyen tárolót, ill. egy ilyen tárolóhoz tartozó címkiválasztó berendezést ismertet. Modern számítógépekben azonban 20 a program mikroutasításokból van összeállítva, amelyeknek egymásutániságát makroutasítások határozzák meg. Az ismert vezérlőberendezések minden egyes mikroutasítása általában két részből áll. Az első vagy vezérlő rész az éppen el- 25 végzendő művelet kódját és az ehhez a művelethez tartozó adatok címét adja meg. A második vagy sorrendkijelölő rész a program szerint következő mikroutasítás címét tartalmazza. Az ismert adatfeldolgozó berendezésekben ezeket a 30 mikroutasításokat többnyire ún. fixtárolókban tárolják. Ezekből ugyanis a bennük tárolt információ nagyon gyorsan kiolvasható. Az ilyen tárolókból a mikroutasításokat párhuzamosan, azaz teljes hosszukban egyetlen tárolóciklusban ki lehet olvasni. A tároló ezért olyan felépítésű, hogy egy mikroutasítás számára mindenkor a tároló szóhossza által meghatározott számú bit áll rendelkezésre. A fixtároló költsége közvetlenül minden egyes tárolt szó bitjeinek számától függ, és ezért kívánatos, hogy a mikroutasítások minél kevesebb bithelyet igényeljenek. A következő mikroutasításra vonatkozó sorrendkijelölő rész hossza az ismert mikroutasítás-vezérlő berendezésekben mindig elég hosszú ahhoz, hogy a fixtárolón belül lehetővé tegye a hozzáférést minden egyes mikroutasításhoz. Egy mikroutasítás vezérlő részének hossza egyetlen bittől tetszőleges számú bitig terjedhet, és a mindenkori mikroutasítás szerint elvégzendő műveletek határozzák meg. Ismeretes, hogy az adatfeldolgozó berendezés normális műveletvégzéskor, minden lényeges alprogramban, a mindig egymás után következő mikroutasítások gyakran az egymás után következő tárolórekeszekben vannak tárolva. Ennek megfelelően a mikroutasítás címe az előtte levő mikroutasítás címétől csupán a cím legkisebb helyi értékű részében különbözik. Ezen kívül az is ismert, hogy sok mikroutasítás esetében nincs 161668
