161652. lajstromszámú szabadalom • Eljárs l-[P-(szubsztituált aminoalkil)-benzolszulfonil]-imidazolidin-származékok előállítására

161652 6 -alkil-aziridinnel bázikus közegben reagáltatunk. A (IV) általános képletű szulfokloridok N-acile­zett fenilalkilaminoknak klórszulfonsavval tör­ténő átalakítása útján állíthatók elő, mimellett az N-acilgyök valamely — az R3 gyökből levezetett — karbonsavból származik. Egy második találmány szerinti eljárásválto­zat értelmében úgy állítunk elő (I) általános kép­letű vegyületeket, hogy egy (V) általános kép­letű vegyület valamely reakcióképes észterét — e képletben m, R2, R3 és R4 jelentése megegyezik az (I) általános képletnél adott meghatározás szerintivel — valamely (III) általános képletű ciánamiddal — e képletben Rí az (I) általános képletnél megadott jelentéssel rendelkezik — kondenzálunk és ciklizálunk és adott esetben a kapott vegyületet valamely szervetlen vagy szer­ves savval addíciós sóvá alakítjuk. Az (V) általános képletű hidroxi-vegyület al­kalmas reakcióképes észterei például a halogeni­dek, különösen a kloridok vagy bromidok, vagy a szulfonsavészterek. A kondenzálás előnyösen va­lamely vízzel keverhető vagy nem keverhető ol­dószerben víz jelen- vagy távollétében történik. Oldószerekként alkanolok, pl. butanol, éterszerű folyadékok, pl. dioxán, dietilénglikol-monometil­éter, karbonsavamidok, mint N,N-dimetil-form­amid, vat*y szulfoxidok, mint dimetilszulfoxid használhatók. Előnyös, ha a reakciót valamely savmegkötő szer jelenlétében folytatjuk le. Savmegkötő sze­rekként előnyösen bázisok, így nátriumhidroxid és káliumhidroxid alkalmasak. Alkalmazhatók azonban tercier szerves bázi­sok is. Az (V) általános képletű kiindulóanyagokat például úgy állítjuk elő, hogy (IV) általános kép­letű szulfokloridokat aziridinnel vagy valamely 2-alkil-aziridinnel valamely közömbös oldószer­ben reagáltatunk. A (IV) általános képletű szul­fokloridokra vonatkozóan egy előállítási lehető­séget az első eljárásváltozattal kapcsolatban már' említettünk. Egy harmadik találmány szerinti eljárásválto­zat értelmében úgy állítunk elő (I) általános képletű vegyületeket, hogy valamely (VI) álta­lános képletű addíciós sót — e képletben Rí, R2, R3, R4 és m jelentése megegyezik az (I) általános képletnél adott meghatározás szerintivel és Y halogénatomot jelent — hevítés útján ciklizálunk és adott esetben a ka­pott vegyületet valamely szervetlen vagy szer­ves savval addíciós sóvá alakítjuk. Y halogénatomokként pl. bróm- vagy klórato­mot jelenthet. A kondenzálást hevítéssel valamely oldószer­ben vagy oldószer alkalmazása nélkül végezzük. Alkalmas oldószerek magas forráspontú folyadé­kok, pl. éterek, így dietilénglikoldimetiléter, vagy karbonsavamidok, így az N,N-dimetil-form­amid. Az eljárás alkalmas kiindulóanyagai azok a (VI) általános képletű vegyületek, amelyeknek 15 20 m, Y, R1; R 2 , R3 és R4 szubsztituensei megegyez­nek azokkal a szubsztituensekkel, amelyeket az (I) és (VI) általános képlettel kapcsolatban fel­soroltunk. Ilyen vegyületeket például oly módon 5 állíthatunk elő, hogy (IV) általános képletű szul­fokloridokat vizes közegben dinátriumciánamid­dal a megfelelő N-cianobenzolszulfonamidok nátrium-származékaivá kondenzálunk és ezeket a kondenzációs termékeket ezt követően olyan 10 N-(2-klór-etil)-amin-hidrokloridokkal reagáltat­juk, amelyek a nitrogénatomon Rí gyökkel van­nak helyettesítve. A találmány szerinti eljárás útján előállított (I) általános képletű vegyületeket ezt követően kívánt esetben szervetlen vagy szerves savakkal sókká alakítjuk. E sók előállítása például az (I) általános képletű vegyületeknek valamely sav egyenértékű mennyiségével alkalmas vizes-szer­ves-oldószeres vagy szerves-oldószeres közegben, mint pl. metanol, etanol, dietiléter, kloroform vagy metilénklorid, történik. Gyógyászati készítményekként való alkalma­zásra az (I) általános képletű szabad vegyületek 25 helyett ezek gyógyszerészetileg elfogadható sa­vakkal alkotott sói is felhasználhatók. Alkalmas addíciós sók pl. a klórhidrogénsavval, brómhid­rogénsavval, kénsavval, foszforsavval, metán­szulfonsawal, etánszulfonsavval, /S-hidroxietán-30 szulfonsavval, ecetsavval, tejsavval, oxálsavval, borostyánkősavval, fumársavval, maleinsavval, almasawal, borkősavval, citromsavval, szalicil­savval, fenilecetsavval, mandulasavval és em­bonsavval alkotott sók, de felhasználhatók vér-35 cukorcsökkentő szulfonilkarbamidokkal, így pl. p-toluolszulfonil-butilkarbamiddal, p-klórbenzol­szulfonil-propil-karbamiddal, p-[2-(2-metoxi-5--klór-benzamido)-etil]-benzolszulfonil-ciklo­hexilkarbamiddal képezett sók is. Az új hatóanyagokat előnyösen perorálisan adagoljuk. A napi adagok 0,1 mg/kg és 100 mg/kg között mozognak melegvérűeknél. Alkal­mas adagolási egységek, így drazsék, tabletták a 4g találmány szerinti eljárással előállított hatóanya­got 30—300 mg-nyi, éspedig 20—80%-nyi meny­nyiségben tartalmazzák. A gyógyászati készítmények előállításához a hatóanyagot pl. szilárd, por alakú vivőanyagok-50 kai, mint tejcukor, szacharóz, szorbit, mannit; keményítőféleségekkel, mint burgonyakeményí­tő, kukoricakeményítő vagy amilopektin, továbbá lamináriaporral vagy citrusvelőporral; cellulóz­származékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, 55 adott esetben csúsztatószerek, mint magnézium­vagy kalciumsztearát vagy polietilénglikolok adagolása mellett a keveréket tablettákká vagy drazsémagokká préseljük. A drazsémagokat pél­dául olyan tömény cukoroldatokkal vonjuk be, 60 amelyek pl. még arabgumit, talkumot, és/vagy ti­tándioxidot tartalmazhatnak, de bevonhatjuk ez&­ket könnyen illó szerves oldószerekben vagy ol­dószerkeverékekben oldott lakkal is. Ezekhez a bevonatokhoz pl. a különböző hatóanyagadagok 65 megjelölésére színezőanyagokat is tehetünk. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom