161650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék bordás fémcsövek előállítására

161650 8 juk az 50 csavaranyát és a 46 hüvelyt a 42 középvonal mentén a 20 középvonalhoz viszonyítva elállítjuk, majd helyzetében az 50 csavaranya meghúzásával rögzítjük. Ugyanígy járunk el a másik két 26, 28 görgő esetében is. A t osztás, illetőleg menetemelkedés beállítása végett a 24, 26, 28 görgőket úgy állítjuk be, hogy hézagaikkal a 22 csavarfelület érintősíkjaiba álljanak, amelyek közül egyet a 2. ábrán 66 nyomvonalával érzékeltettünk. Ez például a 24 görgő esetén azt jelenti, hogy oldjuk a 44 csavaranyát és a 36 csapot a 42 középvonal körül mindaddig elfordítjuk, amíg a 24c hézag ilyen 66 síkba nem esik, majd a 44 csavaranyát újból meghúzzuk. Ha a 66 síkba való beállítás végett a 24 görgőt a 38 középvonal irányában is el kell állítanunk, oldjuk a 40 csavaranyát és a 32 ágyazó hüvelyt forgatjuk el a szükséges mértékben. Ugyanígy állítjuk be a másik két 26, 28 görgőt is, amelyek beállítás után a 20 középvonal irányában a 22 csavarfelületnek megfelelően eltolt helyzeteket foglalnak el. Hátra van még a 24, 26, 28 görgők szalagvezető hézagának beállítása. A 24 görgő esetén evégből oldjuk a 34 csavaranyát, és a 30 tengelyt annyira elfordítjuk, hogy a 24 görgő 24a, 24b részei között a 24c hézag megfeleljen a 64 fémcsőre tekercselendő 68 fémszalag v vastagságának (2a ábra). Ugyanígy állítjuk be a 26, 28 görgők szalagvezető hézagát is. Most a 24, 26, 28 görgők hézagain át befűzzük a 68 fémszalagot, amelynek végét önmagában ismert módon például forrasztással rögzítjük a 64 fémcső palástján. A készülék ekkor üzemkész állapotban van. Ha tehát az esztergapad tokmányát elindítjuk, a 64 cső az 1. ábrán 70 hivatkozási számmal jelölt nyíl irányában forogni kezd, és a 68 fémszalagot a 24, 26, 28 görgőkön át magára tekercseli. Tekercselés közben a 24, 26, 28 görgők szalagyezető hézagaival meghatározott kényszerpálya a 22 csavarfelület 66 érintősíkjában a találmány értelmében a 68 fémszalag haladásának 70 irányában elfordul, minthogy a kényszerpálya nem más, mint a 24, 26, 28 görgők szalagvezető hézagai, amelyeket a rajzon a 24 görgő 24c hézaga képvisel. A 68 fémszalagra ható súrlódás a hézagok oldalfalain nyilván összetevőkre bomlik, amelyek közül csak egy esik szálirányba, amint ezt a leírás bevezetésében kifejtettük. Ez a csökkent súrlódás — amint már ugyancsak említettük — lehetővé teszi a tekercselési sebesség nagyarányú növelését és ezzel a hidegfolyást okozó alakítási sebesség elérését. Kísérleteink szerint a tekercselési sebesség a bordás cső folyóméterére számítva célszerűen 1—2 m/min. Ilyen tekercselési sebesség elérése végett a 64 fémcsövet D átmérőjétől függően 400—1000, célszerűen 600—1000 ford/min fordulatszámmal forgatjuk. Közben a készülék és a 64 fémcső között a 20 középvonal irányában viszonylagos elmozdulást kell létesítenünk, hogy a t menetemelkedés létrejöhessen. Ezt az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a készülék tengelyirányú menesztésével érjük el, ami például az esztergapad szerszámtartó szupportjának fölhasználásával egyszerűen biztosítható. Kísérleteink szerint célszerű, 5 ha a 64 fémcső szögsebességét, vagyis a 70 nyíl irányú forgásának fordulatszámát, valamint a 64 fémcső és a 24, 26, 28 görgőkkel meghatározott kényszerpálya, azaz-az 56 keret közötti viszonylagos elmozdulást úgy hangoljuk egymásra, hogy 10 a í menetemelkedés 2,0—5,0 mm legyen, mert ez viszonylag nagy termelékenységet és kitűnő hőcserét biztosító méretviszonyokat eredményez. Ugyancsak kísérleteink szerint a találmány szerinti eljárás szempontjából a jelenlegi anya-15 gok mellett célszerű, ha a 64 csövek D átmérője 10—100 mm, v vastagsága pedig 0,5—5,0 mm. A 68 fémszalag rn szélessége viszont kísérleteink szerint cészerűen nem nagyobb, mint a 64 fémcső D átmérőjének fele, vagyis 30 25 30 40 m < v vastagsága pedig 0*3—0,8 mm. Ezektől az értékektől azonban el is térhetünk, nevezetesen nagyobb m szélességű és v vastagságú bordákat, illetőleg nagyobb D átmérőjű csöveket is alkalmazhatunk, mindössze a t menetemelkedést és a tekercselés sebességét kell úgy megválasztanunk, hogy egyrészt a szalag szakítószilárdságát ne lépjük túl, másrészt a hidegfolyást biztosítsuk. A hidegfolyásra jellemző a szerkezeti anyag nagyfokú nyúlása, amely könynyűfémek és réz esetén 90—98%. Ebből is látható, hogy a 68 fémszalag külső szálában ilyen nyúlást alapul véve a D csőátmérőhöz viszonyítva viszonylag nagy m szélességű bordákat állíthatunk elő, roggyanás, azaz ráncképződés nélkül. A 3—7. ábrákon olyan elrendezést tüntettünk föl, amellyel egyszerű módon állíthatunk elő alumínium anyagú 64 fémcsőből és 68 alumínium bordából álló bordás fémcsövet. E foganatosítási mód lényege, hogy a 64 alumínium cső palástján az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén az 4g 56 kereten elrendezett további 65 szemben ágyazott forgó 67 marófejjel (4. ábra) a 22 csavarfelület t menetemelkedésének megfelelő csavarvonal alakú 72 hornyot alakítunk ki (5. és 8. ábra), a 68 alumínium szalagot a 24, 26 görgőkkel ebbe g0

a 72 horonyba állítjuk (6. és 9. ábra), majd a 68 fémcső falának zömítésével a 72 horonyban rögzítjük. Zömítés végett a 28 görgő 28a, 28b részeinek a 7. ábrán látható módon domború palástfelületük van. amelyek a 64 cső anyagát a 10. 55 ábrán feltüntetett 74a. 74b nyilak értelmében a 68 borda tövére nyomják. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a bordát tövénél fogva a csőre forrasztjuk. Ilyen eljárás például akkor célszerű, ha vörösréz, sárgaréz 60 vagy acélcsövet vörösréz bordával kívánunk ellátni. Az eljárás foganatosítására alkalmas elrendezés példakénti kiviteli alakja a 11. és 12. ábrán látható. Függőleges tengelyű 76 készlettekercs és a tekercselő készülék között 78 folyasztó-65 szerfürdő van, amelybe a 68 szalag pályájába