161642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a mangánelektrolizis nyerstápoldatának előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTABSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: 197Ö. II. 4. (FE—810). Közzététel napja: 1972. május 28. Megjelent: 1&74. április 30. 161642 Nemzetközi osztály: C 22 d 1/24. Feltalálók: Dr. Fekete László Bódi Dezső Budapest Tulajdonos: Fémipari Kutató Intézet. Budapest. Eljárás a mangánelektrolízis myers tápoldatának előállítására A találmány tárgya kétlépéses eljárás a man­gánelektrolízis nyers tápoldatának előállítására mangánércek kénsavas lúgzásával, amelynek so­rán az oldhatatlan meddő anyagokból álló lúg­zási maradvány főtömegétől elkülönítjük az 1,6—8 pH-intervallumban az oldatból kieső, szű­rési problémákat okozó, de a lúgzás során oldat­ba került ritka fémek vegyületeit magában fog­laló viszonylag kis mennyiségű csapadékot. Ismeretes, hogy a mangánelektrolízis céljára a nyers mangánszulfátoldatot általában karboná­tos vagy redukáló pörköléssel előkészített oxi­dos mangánérc kénsavas lúgzásával nyerik. Lúg­zóoldatként felhasználják az elektrolízisből visz­szajáratott kénsavas anolitot, amelyhez a veszte­ségek pótlására kénsavat, ammóniumszulfátot és vizet adagolnak kiszámított mennyiségben. A kialakult gyakorlat szerint világszerte úgy vezetik a lúgzás műveletét, hogy a lúgzóoldat sza­badkénsav-tartalmát érccel közömbösítik, míg az oldat pH-ja 5 körüli értékre be nem áll. Közis­mert az a tény, hogy ilyen körülmények között a beadagolt érc mangántartalmának csak mint­egy 60%-a kerül oldatba. Az is ismeretes, hogy a fenti módon előállított zagy szűrhetősége na­gyon rossz, a nagy tömegű szűrőlepény mosása problematikus és hogy ebből kifolyólag igen te­kintélyes oldatveszteség áll elő. Az alacsony mangánkihozatal és a nagy oldatveszteség miatt a klasszikus technológia alkalmazásakor az 10 15 20 25 30 elektrolitmangán előállításának fajlagos érefel­használása viszonylag nagy. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozá­sa a mangánelektrolízis nyers tápoldatának elő­állítására, amely a mangánkihozatal növelése mellett jelentősen csökkenti a szűrési vesztesé­get. A karbonátos mangánércek kénsavas lúgzása­kor keletkező zagy rossz szűrhetőségét a korábbi elméletek főként az ércben levő agyagásványok széteséséből származó finom szemcsék jelenlété­vel magyarázták, és csak alárendelt jelentőséget tulajdonítottak a lúgzás „befejező" szakaszában az oldatból kieső, fő tömegében ferribidroxidból álló csapadéknak. A hidrometallurgiai gyakor­latban ugyanis kiterjedten hasznosítják a ferri­hidroxid csapadék nagy adszorpcióképességét a különböző oldatok tisztításánál, mivel ez a csa­padék általában könnyen leszűrhető. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a kénsa­vas lúgzásból származó zagy szűrhetősége erősen függ az oldat savasságától. A savanyú oldatok (pH <C 1,7) könnyen leszűrhetők. Ha a semlege­sítés során túllépjük a fenti pH-határt, a szűr­betőség ugrásszerűen romlik. A szűrbetőség rom­lása az 1,7—2,4 pH-intervallumban kiváló fehér, kocsonyás foszfátcsapadéknak tulajdonítható, amely eltömi a szűrő pórusait. Bár az oldat teljes semlegesítéséig kiváló csa­padék fő tömegét a ferrihidroxid teszi ki, a csa-161642

Next

/
Oldalképek
Tartalom