161641. lajstromszámú szabadalom • Eljárás legfeljebb 2-szénatomos halogénezett szénhidrogének stabilizálására

3 161641 4 Az ismert stabilizáló eljárások így különösen azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy megnövelt oxigénnyomás esetén a brómozott, ill. klórozott és brómozott szénhidrogének folyékony fázisban, gázfázisban és a határrétegen nem stabilizálhatók tartósan. Ha ezeket a halogénezett szénhidrogéneket tűzoltó anyagként alkalmazzuk, legalább 10 éven át kell őket megnövelt oxigénnyomáson tárolni. Az 57 118 sz. keletnémet szabadalmi leírás szerinti kombinációnak az a hátránya, hogy a több komponensből álló stabilizáló rendszer százalékos összetételét zavarhatja a klórozott szénhidrogének tisztasági foka, és ezáltal csökken a szinergetikus hatás. Bár a rendszer összetételét a klórozott szénhidrogén jellegétől, az előre látható céltól, a kívánt stabilizálási foktól és egyéb adalékok jelenlététől függően mindig speciálisan állítják össze, a rendszer az előre nem látott szennyezések miatt kissé elasztikus. AC. A. 57, 511 g és C. A. 56, 9869 d referátumok benzoesav és pirokatechin együttes alkalmazását ismertetik széntetraklorid stabilizálására. Ez a megoldás azonban nem terjedt el, ismerve azt, hogy a brómtartalmú, illetve bróm- és klórtartalmú, illetve bróm- és fluortartalmú, illetve bróm-, klór- és fluortartalmú szénhidrogének sokkal agresszívebbek, mint a széntetraklorid, nem volt tehát előre várható, hogy olyan inhibitorrendszer, amely a széntetraklorid stabilizálására alkalmas, az agresszívebb halogénezett szénhidrogének stabilizálására is megfelel. A találmány célja, hogy olyan egyszerű stabilizáló eljárást nyújtson, amely legalább 10 éven át biztosítja az acéltartályban tárolt agresszív halogénezett szénhidrogének oltóanyagként való használatát. A találmány feladata, hogy olyan stabilizáló eljárást nyújtson, amelynek segítségével elkerüljük a fémek korrózióját és a brómozott, ül. klórozott és brómozott szénhidrogének fémek által katalitikusan meggyorsított bomlását nedvesség jelenlétében és megnövelt oxigénnyomáson. Azt találtuk, hogy a brómozott, ül. klórozott és brómozott szénhidrogéneket, különösen a monoklórmonobrómmetánt, etilbromidot, metilénbromidot és metilbromidot biztosan és tartósan stabilizálhatjuk egy olyan kétkomponensű stabilizáló rendszer kis mennyiségének a hozzáadásával, amely rendszer egy több értékű fenolból és egy aromás monokarbonsavból áll, mi mellett több értékű fenolként pirokatechint és aromás karbonsavként benzoesavat alkalmazunk. A stabilizálást akkor is elérjük, ha a brómozott, ül. klórozott és brómozott szénhidrogének a molekulában fluort tartalmaznak, ill. ha a brómozott vagy klórozott és brómozott szénhidrogének fluortartalmú szénhidrogénekkel vannak összekeverve. A stabiüzálószer mennyisége a stabilizálandó halogénezett szénhidrogén mennyiségétől függ, előnyösen úgy járunk el, hogy a pirokatechint 0,05—0,15 súly% mennyiségben és a benzoesavat 0,025—0,075 súly% mennyiségben alkalmazzuk. A stabilizáló rendszer hatása azon alapszik, hogy a rendszer megköti a keletkező bomlástermékeket, és egy stabilis védőréteget képez a fémfelületen, ami megakadályozza a klórhidrogén, 5 brómhidrogén, klór, bróm és foszgén támadását. A találmány szerint alkalmazható stabilizáló rendszer hatása megmarad akkor is, ha a halogénezett szénhidrogén maximálisan telítve van vízzel és akkor is, ha a4evegő nyomása eléri a 10 16 atmoszférát a folyadékfázisban, gázfázisban és a háttérrétegen. A találmány szerinti megoldás a brómozott, ül. klórozott és brómozott szénhidrogének olyan mértékű stabilizálását eredményezi, hogy azok éveken át tárolhatók acéltartályokban, anélkül, hogy értékes tulajdonságaikat elvesztenék. Ezen túlmenően a találmány szerinti stabilizáló eljárás lehetővé teszi olyan halogénezett szénhidrogének alkalmazását, amelyeket nem vetettek alá intenzív és költséges szárításnak, hogy a víztartalmat csökkentsék. A stabilizáló rendszer könnyen hozzáférhető és olcsón előáUítható komponensekből áll, ame-Jg lyeket már technikai tisztaságban is alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példával szemléltetjük. 10x10 cm nagyságú acélszalagok 2/3 részét vízzel telített stabilizálatlan monoklórmonobróm-35 metán folyékony fázisába merítettük. A kísérleti szalag 1/3 része a tűzoltó anyag gázfázisában volt. Már két óra mtilva jelentkeztek az első korróziós tünetek, amelyek erősebb mértékben léptek fel a határrétegen (a rozsdásodási fok 2 a TGL 4Q

14 302 szerint). 24 óra múlva a szalagok már 5-ös rozsdásodási fokot mutattak. Párhuzamos kísérletben azonos körülmények között acélszalagokat helyeztünk stabilizált tűzoltó anyagba. A tűzoltó anyaghoz kilogrammon-45 ként 1 g pirokatechint és 0,5 g benzoesavat adtunk. A szalagok 6500 kísérleti óra után sem mutattak rozsdásodást, rozsdásodási fokuk a TGL 14 302 szerint mérve 0 volt. A szalagok gravimetriás ellenőrzése és az 50 eredmények összehasonlítása azt mutatta, hogy a szalagok súlya stabilizálatlan monoklórmonobrómmetánban állandóan növekedett, ami az erősödő vasoxidképződésre vezethető vissza. A párhuzamos kísérletben a súly 720 óra alatt csak 55 jelentéktelen mértékben nőtt, majd a kísérlet további szakaszában állandó maradt. A súlygyarapodás ebben az esetben a védőréteg képződésére vezethető vissza. 60 2. példa 10x10 cm nagyságú acéllapok 2/3 részét vízzel telített monoklórmonobrómmetán és etilbromid 65 folyékony fázisába merítettük. A kísérleti szalag