161558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív pepsztatin előállítására

161558 11 12 10 7,2 84 8,4 81 8,7 83 8,4 87 8,3 82 11 6,3 40 6,3 69 6,5 80 7,0 83 8,3 82 12 5,3 35 5,4 43 5,4 — 5,4 42 5,9 — 13 6,7 81 8,0 83 8,5 83 8,4 86 8,8 85 14 7,6 83 8,2 84 8,4 85 8,2 88 8,3 88 : 15 ,6,3 . 52 5,5 76 6,4 77 7,8 82 8,3 81 16 5,3 31 5,4 31 5,8 . 6,3 48 •7,1 — A táblázatban felsorolt táptalajok a következő szén- és nitrogénforrásokat tartalmazzák: I. 2% glicerin, 0,75% húskivonat, 0,75% pepton, •2. 2% glicerin, 1,0% N-Z amin, 0,2% élesztőkivonat, 3. 2,0% glicerin, 1,5% szójababliszt, 4. 2% glicerin, 1,5% kukoricalekvár, 5. 2% laktóz, 0,75% húskivonat, 0,75% pepton, 6. 2% laktóz, 1,0% N-Z amin, 0,2% élesztőkivonat, 7. 2% laktóz, 1,5% szójababliszt, 8. 2% laktóz, 1,5% kukoricalekvár, 9. 1% glükóz, 1% laktóz, 0,75% húskivonat, 0,75% pepton, 10. 1% glükóz, 1% laktóz, 1% N-Z amin, 0,2% élesztőkivonat, II. 1% glükóz,' 1% laktóz, 1,5% szójababliszt, 12. 1% glükóz, 1% laktóz, 1,5% kukoricalekvár, 13. 2% glükóz, 1,0% N-Z amin, 0,2% élesztőkivonat, 14. 2% glükóz, 1,0% N-Z amin, 0,2% élesztőkivonat, 15. 2% glükóz, 1,5% szójababliszt, 16. 2% glükóz, 1,5% kukoricalekvár. A pepsztatint az antibiotikumok előállítására alkalmazott fermentációs körülmények között állíthatjuk elő. Eljárhatunk pl. úgy, hogy 200 liter térfogatú rozsdamentes acélf er mentorba 100 liter táptalajt helyezünk, a táptalajt sterilizáljuk, pepsztatintermelő mikroorganizmussal beoltjuk, majd 100 liter steril levegő/perc ütemű levegőztetés mellett, 45—60 órán át tenyésztjük. A pepsztatin mennyisége ekkor maximumot ér el. A kapott pepsztatint, sóit, ill. észtereit elkülönítjük és tisztítjuk. A pepsztatin pH=2,0—9,0 értékek között stabil. Ha a pepsztatin oldatát a megadott pH-tartományban 30 percig 60 °C-on tartjuk, a pepsztatin aktivitása nem csökken. A vízben gyengén oldódó pepsztatin nemcsak a folyékony fermentleben, hanem a micéliummasszában is előfordul. Ha a fermentáció hozama csekély, a pepsztatin fő tömege a fermentlében található, ellenkező esetben azonban nagy mennyiségű pepsztatin fordul elő a micéliummasszában is. A micéliummasszában jelenlevő pepsztatint a pepsztatint oldó oldószerekkel, pl. metanollal vonhatjuk ki. A pepsztatin karboxilcsoportjai kálium-, nátrium-, ammónium-, lítium-, kalcium, magnézium-, réz-, bárium-, vas-, mangán-, vagy hasonló sókat képeznek. A pepsz-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 tátin nátrium-, ill. káliumsója oldhatóság szempontjából megegyezik a pepsztatinnal, míg a kalcium-, magnézium- és nehézfémsók vízben és metanolban rosszabbul oldódnak. A fentiekre tekintettel a pepsztatint előnyösen savas körülmények között vonjuk ki a micéliummasszából. A pepsztatin a kalciumkloridot tartalmazó metanolban jobban oldódik, mint tiszta metanolban, így előnyösen úgy járunk el, hogy a pepsztatint kalciumkloridot tartalmazó savas metanollal vonjuk ki a micéliummasszából. A fermentleben található pepsztatint olyan, vízzel nem elegyedő oldószerekkel vonjuk ki, amelyekben a pepsztatin jobban oldódik, mint vízben. Oldószerként a kivonáshoz pl. butanolt alkalmazhatunk. A pepsztatint tartalmazó oldat bepárlása során pepsztatint tartalmazó nyers port, vagy kristályos pepsztatint kapunk. Ha a fermentáció nagy hozammal megy végbe, a fermentlé butanolos extrahálásával kapott oldat bepárlása során kristályos pepsztatinhoz jutunk. Tekintettel arra, hogy a pepsztatin stabil vegyület, eljárhatunk úgy is, hogy a fermentlevet — célszerűen csökkentett nyomáson — bepároljuk, majd a betöményített oldatot vagy a száraz maradékot a pepsztatint megfelelően oldó szerves oldószerrel, pl. metanollal, butanollal, vagy hasonlókkal extraháljuk. A micéliummaszszát tartalmazó szűrőlepényt, ill. a micéliumokat tartalmazó tenyészetet vízzel nem elegyedő oldószerrel, pl. propanollal, butanollal vagy amilalkohollal extrahálhatjuk, és így egyszerre vonhatjuk ki a foyékony fázisban, ill. a szilárd fázisban található pepsztatint. A pepsztatin extrakciós elkülönítésére szokásos készülékeket, pl. többlépéses extraktort, így Podbelniak-centrifugát használhatunk. A pepsztatint adszorpciós módszerrel is elkülöníthetjük és tisztíthatjuk. Adszorbensként aktív szenet, ioncserélő gyantákat, alumíniumoxidot, szilikagélt, vagy hasonló anyagokat alkalmazhatunk. Eljárhatunk pl. úgy, hogy a pepsztatint tartalmzó fermentlevet aktív szénnel kezeljük, az adszorbenst vízzel mossuk, majd az aktív szénen megkötődött pepsztatint metanollá?, vagy vizes metanollal leoldjuk. Az eluálást a hozam növelése céljából előnyösen megnövelt hőmérsékleten végezzük. Ha a fermentléhez 2,0% mennyiségű aktív szenet adunk, majd az adszorbenst 40 °C-on, keverés közben 2X20-szoros mennyiségű metanollal kezeljük, a pepsztatint kb. 80%-os hozammal különíthetjük el a fer"mentléből. A pepsztatint aktív szénen végzett x