161505. lajstromszámú szabadalom • Tűzlokalizáló berendezés oldalfal nélküli szénatornyokhoz

•' ' . 3 Előnyös az a kiviteli változat, amelynek két rögzített helyzetű, gyűrűalakú vízvezetéke van, mimellett az első vezeték a terepszint felett 3,50—4,50 m, előnyösen 4,0 m magasságban, a második vezeték pedig a terepszint felett 7,50— 8,50 m, előnyösen 8,0 m magasságban van elhelyezve. A találmány elsődleges előnye, hogy megoldást ad egy ezideig gyakorlatilag nem, illetve csak rendkívül tökéletlenül megoldott problémára, nevezetesen oldalfal nélküli szénatornyokban keletkezett tűz gyors és biztonságos lokalizálására. A berendezés az égő szénatömeg intenzív felületi tüzét eloltja, a szénafelület eláztatásával megakadályozza a szénatorony izzó, befelé terjedő tüzének a felszínre jutását, a szénatorony esetleges újbóli lángbaborulását. így a tűz sugárzási hője annyira lecsökken, hogy az a szénatorony közvetlen közelében lévő épületre —- pl. istállóra — sem jelent tűzveszélyt. Ennek eredményeként a szénatorony az istálló közvetlen szomszédságában — attól 2—3 m-re — helyezhető el, így a széna a kazalból pl. szállítószalag útján közvetlenül vezethető az istállóba, az etetőhelyekhez. Ebből következően a közbenső rakodási és szállítási — kézi munkaigényű — fázis elmaradhat. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli változatát tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti tűzlokalizáló berendezéssel ellátott oldalfal nélküli szénatornyot mutat oldalnézetben, részben metszetben; a 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés felülnézete; a 3. ábra nagyobb méretarányban mutat egy rögzített helyzetű elosztóvezetékre szerelt szórófejet; a 4. ábra a tetőszerkezethez rögzített, azzal együtt mozgó elosztóvezetékre szerelt szórófejeket mutatja; az 5,a. és 5b. ábrák a vízporlasztásra szolgáló betétet felülnézetben, ill. metszetben mutatják-Amint az 1. és 2. ábrákból kitűnik, a szénatorony az 1 függőleges és a 2, 3 és 4 gyűrűalakú merevítőcsövek által alkotott vázszerkezeten belül helyezkedik el, és oldalirányban az 5 drótfonattal lehet határolva, rögzített helyzetű tető esetén. A szénatornyot az 1. ábra szerinti megoldásnál felülről a 6 tető határolja, amely az 1—4 csövek által határolt téren belül fel-le mozgatható, és a betöltött széna mindenkori szintjének megfelelő magasságban állítható be. Ebben az esetben az 5 drótfonat a tetőhöz van rögzítve, csak mintegy 2,0 m magasságú, és a szénaoszlop felső részének a tartására szolgál. A széna a 7 töltőcsövön keresztül felülről juttatható a torony belsejébe; a töltőcső a 7b szerelvényekkel toldható. A tető merevítésére a 8 esőgyűrű szolgál. 4 A 2 és 3 merevítőgyűrűk és 8 gyűrű a találmány értelmében tűzlokalizáló berendezésként funkcionálnak azáltal, hogy azokba víz vezethető, és megfelelő szórófejek segítségével az égő szénára permetezhető. A 2 gyűrűalakú csőre a 9 tápvezeték, a 3 gyűrűalakú csőre a 10 tápvezeték csatlakozik, míg a jelen kiviteli példában a tetőszerkezettel együtt mozgatható 8 gyűrűalakú cső a 11 tápvezetékkel van összekapcsolva, amely a 11a kötésekkel egymással összekapcsolható vezetékszakaszokból áll. A rögzített helyzetű 2 és 3 gyűrűalakú csöveken a 12 szórófejek vannak elhelyezve, amelyek nagyobb méretarányban a 3. ábrán láthatók, míg a 8 vezetéken a 13 szórófejek vannak elrendezve, amelyek ugyancsak nagyobb méretarányban a 4. ábrán vannak feltüntetve. Mindegyik 9, 10 és 11 tápvezetékhez külön 9a, 10a és 11a tolózár van hozzárendelve (2. ábra). A hálózati 14 fő-nyomóvezeték tolózárját 14a, a hálózati fő-nyomóvezetékre csatlakoztatott 15 nyomásfokozó ág tolózárját pedig 15a hivatkozási számmal jelöltük. A 3. ábra a 2 és 3 gyűrűalakú, rögzített helyzetű elosztóvezetékeken alkalmazott 12 szórófejeket nagyobb méretarányban, metszetben mutatja. A 2 és 3 vezetékek alsó részén a 16 furat van kialakítva, amelyhez a felhegesztett 17 csőcsonk csatlakozik; ebbe van rögzítve a 18 betét közbeiktatásával a 19 cső, amelynek alsó részéhez a 20 terelőlapát van hegesztéssel rögzítve; ez a 19 cső A tengelyével előnyösen 30°-ot zár be, és befelé, a torony belsejében felhalmozott szénatömeg felé irányul és arra szórja a vízsugarakat a 2, ill. a 3 vezetékek alatti tartományban. A 4. ábra a 8 felső, a tetővel együtt mozgatott gyűrűalakú vezetéken elhelyezett 18a és 13b szórófejeket részben nézetben, részben metszetben mutatja. Az 1. és 4. ábrákból láthatóan váltakozva különböző irányba vannak beállítva, egyébként szerkezetileg azonos felépítésűek. A 13a fúvókák a függőlegessel 30°-os szöget zárnak be, és a 8 vezeték belsejével a 8a furaton át vannak kapcsolatban. A 13b fúvókák vízszintes helyzetűek és ugyancsak befelé, a szénahalmaz felé irányulnak. A 13b fúvókát metszetben ábrázoltuk, így annak szerkezeti felépítése jól látható. A 13b fúvóka a 8 csövön kialakított 8b nyíláshoz a 21 csőcsonk útján, önmagában ismert módon csatlakozik. \A 21 fúvóka belsejében a 22 porlasztóbetét helyezkedik el, amely víz finomporlasztására szolgál. Ezt a 22 porlasztóbetétet nagyobb méretarányban az 5a. és az 5b. ábrák mutatják; a 23 hivatkozási számok a betét belső felületén kialakított esavarvonalszerű hornyokat mutatják. A találmány szerinti tűz lokalizáló berendezés a következőképpen működik: a szénatorony szokásos üzemeltetése során a 9a, 10a, Ha, valamint a 14 és 15 tolózárak (2. ábra) le vannak zárva. Amennyiben a szénatoronyban tűz üt ki, előbb nyitjuk a 14 tolózárat, majd attól függően, hogy a toronyban tárolt széna felső szintje milyen magasságban helyez-2