161490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-[béta-aril-béta (R-oxi)-etil]-imidazolok előállítására

3 nyerhetjük ki vagy szabad bázis vagy kívánt esetben savaddíciós só alakjában megfelelő sav­val végzett kezeléssel. A fenti O-alkilezést a csa­tolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. A II általános képletű alkoholokat oly módon állíthatjuk elő, hogy imidazolt, adott esetben al­kálifém-só alakjában, így például nátriummet­oxiddal végzett kezeléssel kapott sója alakjában Y-CH2-CH(OH)-Ar általános képletű vegyület­tel reagáltatunk, ahol Y és Ar a fentiekben meg­adott jelentésűek, valamely megfelelő szerves oldószerben, például dimetilformamidban, ben­zolban és hasonlóban. Ezt követően a reakció­elegyhez vizet adunk, ekkor kiválik a kívánt II általános képletű alkohol, amelyet az ismert mó­dokon elválaszthatunk. A II általános képletű alkoholokat előállíthat­juk oly módon is, hogy IV általános képletű ke­tonok karbonil-csoportját redukáljuk, amely képletben Ar a fentiekben megadott jelentésű. A redukciót megvalósíthatjuk oly módon, hogy a IV általános képletű vegyületet megfelelő re­dukálószerrel, például nátriumbórhidriddel, lí­tiumalumíniumhidriddel és hasonlókkal hozzuk reakcióba valamely alkalmas oldószerben, pél­dául valamely rövidszénláncú alkanolban. A IV általános képletű ketonokat számos módszerrel előállíthatjuk, például az alábbiak szerint. A. Az ismert N-acetil-imidazolt (lásd W. Ot­ting, Ber. 89, 1940 (1956)) egy Y-CH2 -CO-Ar ál­talános képletű vegyülettel hozzuk reakcióba valamely alkalmas szerves oldószerben, például acetonitrilben és előnyösen néhány órán keresz­tül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Ezt köve­tően az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot vízben feloldjuk és szükség esetén szűrjük. A vizes oldatot valamely megfelelő bázissal kezel­jük, például nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, így körülbelül 9-es pH-értéket állítunk be, ek­kor a megfelelő keton, az 1-aroilmetil-imidazol leválik. Szükség esetén a keletkező ketont vala­mely alkalmas szerves oldószerben feloldhatjuk és ismert módon valamely savval újra leválaszt­hatjuk savaddíciós só alakjábn. B. Imidzolt és Y-CH2 -CO-Ar általános képletű halogenidet valamely alkalmas oldószerben, pél­dául dimetilformamidban, rövidszénláncú alka­nolban és hasonlóban reagáltatunk, a reakció­elegyből a kívánt ketont víz hozzáadásával le­csapjuk vagy az oldószert ledesztilláljuk a re­akcióelegyből és a kívánt ketont vízzel kezeljük és valamely alkalmas szerves oldószerrel, pél­dául kloroformmal extraháljuk. Kívánt esetben a kapott ketont ismert savas kezeléssel a meg­felelő savaddíciós sóvá alakíthatjuk. C. Valamely CH3 -CO-Ar általános képletű ke­tont folyékony brómmal ismert módon brómo­zunk valamely alkalmas szerves oldószerben, például dioxánban, éterben, metanolban és ha­sonlóban, így Br-CH2 -CO-Ar általános képletű vegyületet kapunk, amelyet ezután imidazollal hozunk reakcióba, így a megfelelő imidazolil­metil-ketont kapjuk. 4 A reakció során alkalmazott körülményektől függően az I általános képletű új vegyületeket szabad bázis vagy só alakjában kapjuk. A sót is­mert módon szabad bázissá alakíthatjuk, pél-5 dául valamely lúggal, így nátrium- vagy káli­umhidroxiddal végzett reakcióval. A bázisokat gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóikká ala­kíthatjuk valamely megfelelő savval, például valamely szervetlen savval, így egy halogénhid-10 rogénsavval, azaz sósavval, brómhidrogén- vagy jódhidrogénsavval, kénsavval, salétromsavval vagy tiociánsavval, foszforsavval, valamely szer­ves savval, így ecetsavval, propionsavval, glikol­savval, tejsavval, piruvinsavval, oxálsavval, ma-15 lonsavval, borostyánkősavval, maleinsavval, fu­mársavval, borkősavval, citromsavval, benzoe­savval, fahéjsavval, mandulasavval, metánszul­fonsavval, etánszulfonsavval, hidroxietánszulfon­savval, p-toluolszulfonsavval, szalicilsavval, p-20 aminoszalicilsavval, 2-fenoxibenzoesavval, 2-acetoxibenzoesavval és hasonlókkal végzett re­akcióval. Az I általános képletű vegyületek és azok savaddíciós sói gombák és baktériumok irtására 25 használhatók, széles spektrumú fungicid és bak­tericid szerek. Aktivitásukat az alábbi tábláza­tokban megadott eredmények szemléltetik. Eze­ket az eredményeket Vanbreuseghem et al. módszerével kaptuk (Chemotherapia, 12, 107 30 (1967)). A gombákkal végzett kísérleteket Sabouraud­féle táptalajon végeztük (1 g neopepton Difco és 2 g glükóz Difco) 100 ml desztillált víz) 16x160 mm méretű kémcsövekben, amelyek 4,5 35 ml folyékony táptalajt tartalmaztak és ezeket 15 percen keresztül autoklávban 120 C°-on mele­gítettük. A vizsgálandó vegyületet 20 mg/ml koncentrációban feloldottuk 50%-os etanolban és ezt követően steril desztillált vízzel 10 mg/ml 40 koncentrációra hígítottuk. Ezután desztillált víz­zel további tízszeres hígításokat készítettünk. Mindegyik 4,5 ml Sabouraud-féle folyékony táp­talajt tartalmazó kémcsőbe 0,5 ml, vizsgálandó vegyületet tartalmazó hígított oldatot tettünk, 45 hogy 1000 gamma, 500 gamma, 100 gamma, 10 gamma és 1 gamma/ml táptalaj hígításokat kap­junk. A kontrollt úgy készítettük, hogy 4,5 ml táptalajhoz 0,5 ml desztillált vizet tettünk. A kontroll kémosőben az etanol koncentrációja 50 azonos volt az 1000 és 500 gamma/ml ható­anyagtartalmú táptalajokéval. A szálas gombá­. kat 2—3 héten keresztül 25 C°-on inkubáltuk. 2 mm élhosszúságú blokkokat vágtunk ki és ezek­kel inokuláltuk a folyékony táptalajt. Élesztők-55 höz háromnapos Sabouraud-féle folyékony táp­talajon készített kultúrát használtunk. Az ino­kulum 0,05 ml/kémcső volt. Az összes kultúrá­ból párhuzamos méréseket készítettünk és 14 napon keresztül 25 C°-on inkubáltuk őket. Az 60 első leolvasásokat 7 nap múlva és az utolsót 14 nap múlva végeztük (az 1 táblázatban megadott eredmények a 14 nap múlva leolvasott értéke­ket mutatják, a vegyületek koncentrációja 100 gamma/ml táptalaj). A maximális növekedést a 65 kontrollon 4-es értékkel jelöltük. A. növekedés 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom