161484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin- 2-on-származékok előállítására

7 aminoalkil- vagy dialkilaminoalkil-csoport, R4 jelentése alkoxi-, monoalkilaminoalkoxi-, dial­kilaminoalkoxi-, alkoxialkoxi-, vagy alkiltio­csoport, R5 és R6 jelentése hidrogénatom, Rj és R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott, 5 mimellett R3 és R 4 közül legalább az egyik mo­noalkilaminoalkil-, dialkilaminoalkil-, monoal­kiaminoalkoxi- vagy dialkilaminoalkoxi-csopor­tot jelent. Az alkilezést pl. formaldehiddel tör­ténő reduktív alkilezés útján hajthatjuk végre. 10 A reakciót célszerűen metanolban pl. Raney­nikkel jelenlétében és szobahőmérsékleten hajt­hatjuk végre, bár szobahőmérsékletnél alacso­nyabb vagy magasabb hőfokon is dolgozhatunk. A reakciót nyomás alatt is elvégezhetjük. A 15 (VII) általános képletű vegyületet továbbá va­lamely alkilhalogeniddel (pl. metiljodiddal és hasonlókkal) is alkilezhetjük. A reakciót célsze­rűen szobahőmérséketen és 120 C° közötti hő­fokon, szerves oldószer (pl. dioxán, dimetilfor- 20 mamid, alkoholok, pl. etanol, szénhidrogének, pl. benzol, toluol és hasonlók) jelenlétében vé­gezhetjük el. Adott esetben magasabb nyomá­son is dolgozhatunk. A (VIII) általános képletű vegyületben vagy 25 egy megfelelő 4-oxidban levő védőcsoport leha­sításakor olyan (I) általános képletű vegyülete­ket (beleértve a megfelelő 4-oxidokat) kapunk, melyekben R3 jelentése hidrogénatom, alkil-, monoalkilaminoalkil-, dialkilaminoalkil- vagy 30 aciloxialkil-csoport; R4 jelentése alkoxi-, mono­alkilaminoalkoxi-, dialkilaminoalkoxi-, alkoxi­alkoxi- vagy alkiltio-csoport, R5 és R 6 jelentése hidrogénatom és R^ és R2 jelentése az (I) álta­lános képletnél megadott, mimellett R3 és R 4 35 közül legalább az egyik monoalkilaminoalkil-, ill. monoalkilaminoalkoxi-csoportot képvisel. A (VIII) általános képletű vegyületben levő védőcsoportot és a lehasítás módját a molekula adottságainak figyelembevételével választjuk 40 meg. A védőcsoport előnyösen pl. karbobenzoxi-, karbalkoxi-esoport vagy más hasonló csoport lehet. A védőcsoportot pl. lúgos hidrolízis vagy hidrogenolízis útján hasítjuk le. A hidrolízist célszerűn inert szerves oldószerben (pl. éterek- 45 ben vagy alkoholokban), szobahőmérséklet és 100 C° közötti hőfokon hajthatjuk végre. Bázis­ként előnyösen pl. alkáli- vagy alkáliföldfém­hidroxidokat (pl. nátriumhidroxidot) alkalmaz­hatunk. 50 A hidrogenolízist célszerűen jégecetben, pal­ládium jelenlétében és szobahőmérsékleten vé­gezhetjük el, bár szobahőmérsékletnél alacso­nyabb vagy magasabb hőfokon is dolgozhatunk. 55 A (IX) általános képletű vegyületeket olyan megfelelő vegyületekké alakítjuk át, melyekben az alifásán kötődő halogénatomok helyett hidroxi-csoportok szerepelnek. A reakciót pl. hidrolízissel vagy alkoholízissel (a megfelelő 60 acetát bázisának katalitikus mennyiségével) vé­gezhetjük el. A reakciót célszerűen szerves ol­dószerben (pl. alkoholokban, ketonokban, pl. acetonban; éterekben, pl. dioxánban; dimetil­formamidban, dimetilszulfoxidban és hasonlók- 65 8 ban) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forrás­pontja közötti hőfokon hajthatjuk végre. A (X) általános képletű vegyületekben levő alkiltio-csoportot alkilszulfinil- vagy alkilszul­fonil-csoporttá oxidáljuk. A reakciót oxidálósze­rekkel (pl. persavakkal, mint pl. perecetsavval, perbenzoesavval és hasonlókkal vagy hidrogén­peroxiddal) végezhetjük el. Az oxidációt célsze­rűen inert szerves oldószerben (pl. halogénezett szénhidrogénekben, pl. széntetrakloridban, ecet­savban és hasonlókban) hajthatjuk végre. Elő­nyösen pl. —50 C° és 80 C° közötti hőmérsékle­ten dolgozhatunk. A (XI) általános képletű vegyületek ciklizá­ciójakor olyan (I) általános képletű vegyülete­ket (kivéve az N-oxidokat) kapunk, melyekben R5 jelentése hidrogénatom és R 1; R 2 , R3, R 4 és R(i jelentése az (I) általános képletnél megadott. A reakciót bázikus, semleges vagy savas közeg­ben és valamely inert szerves oldószerben (pl. szénhidrogénekben, klórozott szénhidrogének­ben, éterekben, jégecetben, alkoholokban, dime­tilformamidban és hasonló oldószerekben) vé­gezhetjük el. A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező, azonban célszerűen kb. 0—150 C-on dolgozhatunk. A (XII) általános képletű vegyületek hidrolí­zisekor olyan (I) általános képletű vegyületeket kapunk (kivéve az 4-oxidokat), melyekben R3 jelentése hidrogénatom, alkil-, hidroxialkil-, ha­logénalkil-, karbalkoxi-, monoalkilaminoalkil­vagy dialkilaminoalkil-csoport; R5 jelentése hidroxi-csoport és R1; R 2 , R 4 és R 6 jelentése az (I) általános képletnél megadott. A hidrolízist pl. alkalikus vagy savas hidrolízis vagy alkoho­lízis útján végezhetjük el. A savas hidrolízist előnyösen oly módon hajthatjuk végre, hogy a kiindulási anyagot valamely ásványi sav (pl. sósav, hidrogénbromid, kénsav és hasonlók) vagy valamely szerves sav (pl. toluolszulfonsav és hasonlók) vizes oldatával kezeljük. A savas kezelést célszerűen szobahőmérsékleten végez­hetjük el, bár ez nem döntő jelentőségű ténye­ző. Célszerűen szerves oldószert (pl. dioxánt, tetrahidrofuránt vagy más hasonló vízzel ele­gyedő oldószert) tartalmazó vizes közegben dol­gozhatunk. Az alkalikus hidrolízist pl. vizes al­kálifémhidroxidokkal (pl. nátriumhídroxiddal stb.) végezhetjük el. Aciloxialkil-csoportot tar­talmazó kiindulási anyagok felhasználása esetén egyidejűleg e csoport hidrolízise is lejátszódik. Amennyiben karbalkoxi-csoportot tartalmazó kiindulási anyagot alkalmazunk, az acil-csopor­tot célszerűen alkoholízissel (pl. nátriumetilát­tal etanolban vagy trietilaminnal etanolban) ha­síthatjuk le. A (XIII) általános képletű vegyületek dez­oxidálásakor a megfelelő 4-dezoxidok keletkez­nek. A reakciót pl. Raney-nikkel jelenlétében történő hidrogénezéssel végezhetjük el. A reak­ciót előnyösen inert szerves oldószerben (pl. szénhidrogénekben, pl. benzolban, toluolban, al­koholokban, éterekben, pl. dioxánban; etilace­tátban és hasonlókban) szobahőmérsékleten és normálnyomáson vagy magasabb nyomáson 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom