161472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-(p-acilaminoetil-benzolszulfonil)- imidazolidin-származékok előállítására

3 lános képletű karbonsavval valamely közömbös oldószerben —5° és +5° közötti hőmérsékleten vízlehasító szer jelenlétében reagáltatunk. Kö­zömbös oldószerekként például a következők használhatók: szénhidrogének, mint benzol, to­luol vagy xilol, éterek, mint dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán, klórozott szénhidrogének, mint metilénklorid és rövidszénláncú ketonok, mint aceton vagy metiletil-keton. Vízlehasító szerként különösen az N,N'-dieiklohexil-karbo­diimid alkalmas. Ezenkívül például a karbonil­-dipirazol is alkalmazható. A (III) általános képletű karbonsav reakció­képes származékaiként például a halogenidek, rövidszénláncú alkilészterek, különösen a metil­vagy etilészter, a fenilészter, az amidok, a rö­vidszénláncú mono-, illetve dialkilamidok, kü­lönösen az N-metil- és az N,N-dimetilamidok, a difenilámidok, továbbá az N-acilamidok, mint például az acetilamid és a benzolamid jönnek tekintetbe. Valamely (III) általános képletű karbonsav reakcióképes származékainak (II) általános képletű aminokkal való átalakítása például •szobahőmérsékleten vagy enyhe melegítés se­gítségével közömbös szerves oldószerben megy végbe. Oldószerekként az előzőekben már fel­sorolt oldószerek jönnek számításba. A reakció általában kondenjzálószerek nélkül végrehajt­ható, kívánt esetben azonban ilyen szerek, pél­dául alkálifémalkoholátok és alkálifémhidroxi­dok, adagolhatok. Egy (III) általános képletű karbonsav halo­genidjét előnyösen valamely savmegkötő szer jelenlétében reagáltatjuk. Savmegkötő szerek­ként szervetlen bázisok vagy sók, mint például alkáli-hidroxid, -acetát, -hidrogénkarbonát, -karbonát és -foszfát, így nátrium-hidroxid, -acetát, -hidrogénkarbonát, -karbonát és fosz­fát vagy a megfelelő kálium vegyületek alkal­mazhatók. Felhasználhatók továbbá kálium­oxid, -karbonát, valamint -foszfát és magné­ziumkarbonát is. Szervetlen bázisok vagy sók helyett alkalmasak szerves bázisok, mint pl. piridin, trimetil- vagy trietilamin, diizopropil­amin vagy kollidin is. Ezek feleslegben ada­golva, oldószerként is alkalmazhatók. A (II) általános képletű aminők helyett vala­mely karbonsavkloriddal való találmány sze­rinti reakció során e vegyületek N-alkálifém­-származékai, így pl. nátrium-, kálium- vagy litium-származékai is használhatók. A (II) általános képletű kiinduló anyagok maguk is új vegyületek és pl. úgy állíthatók elő, hogy egy (IV) általános képletű szulfon­sav valamely reakcióképes származékát — e képletben R alku-, illetve ariigyököt, például metil-, il­letve fenilgyököt képvisel és m az (I) képletnél megadott jelentéssel ren­delkezik — valamely (V) általános képletű 2-amino-2-imi­dazolin-származékokkal — e képletben Rj és R2 az (I) képletnél megadott jelentésűek — reagáltatunk és ezt követően az (R—CO) 1472 4 acil-védőcsoportot hidrolízis útján lehasítjuk. A közbeesőleg kapott, a (II) képletből leszár­maztatható N-acilvegyületek eddig szintén nem voltak leírva az irodalomban. 5 Valamely (IV) általános képletű szulfonsav reakcióképes származékaként halogenidek, kü­lönösen kloridok és a (IVa) általános képletű anhidridek — ebben a képletben R a (IV) kép­letben megadott jelentésű — jönnek tek.in.tet-10 be. A (IVa) általános képletű anhidridek egy­szerű módon a megfelelően helyettesített szul­fonsavhalogenideknek a megfelelően helyette­sített szulfonsavak sóival való reakciója útján kaphatók. 15 Egy további eljárás szerint úgy jutunk (II) általános képletű kiinduló anyagokhoz, hogy (VI) általános képletű p-(aminoalkil)-benzol­szulfonamidokat — E. Miller, J. Amer. Chem. Soc. 62, 2101 (1940) szerint előállítva — ebben 20 a képletben m az (I) képletnél megadott jelen­tésű — helyettesített N-(2-brómalkil)-ciánami­dokkal alkalikus közegben reagáltatunk. A (III) általános képletű kiinduló vegyüle­tek előállítása a megfelelő karbonsav-szárma-25 zékokra általában ismert előállítási módszerek szerint történik. Az (I) képletű új hatóanyagok vagy e ve­gyületek gyógyszerészetileg elfogadható sói perorálisan, rektálisan vagy parenterálisan al-30 kalmazhatók. A sóképzésre fiziológiailag elvi­selhető szervetlen vagy szerves savak, mint pél­dául sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszfor­sav, metánszulfonsav, ecetsav, tejsav, boros­tyánkősav, borkősav é,3 maleinsav használhatók, 35 alkalmazhatók azonban vércukorcsökkentő szul­fonil-karbamidok is, így például a p-toluolszulfo­nil-n-butil-karbamid, a p-klórbenzolszulfonil­-n-propil-karbamid és a p-[2-(2-metoxi-5-klór­benzamido)-etil]-benzolszulfonil-ciklohexil-kar-40 mabid. A napi adagok 0,1 mg/kg és 100 mg/kg között vannak melegvérűeknél. Alkalmas ada­golási egységek, mint drazsék vagy tabletták előnyösen 10—200 mg-ot tartalmaznak a talál­mány szerinti hatóanyagból, mimellett a ható-45 anyagmennyiség 20—80 súlyszázalékot tesz ki. Tabletták és drazsék előállításához a hatóanya­got például szilárd poralakú vivőanyagokkal, mint tejcukor, szacharóz, szorbit vagy mannit, keményítőféleségekkel, mint burgonyakeményí-50 tő, vagy kukoricakeményítő vagy amilopektin, továbbá lamináriaporral vagy citrusvelő porral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kom­bináljuk, és adott esethen csúsztatószereket, mint magnézium- vagy kalciumsztearát, vagy 55 alkalmas molekulasúlyú polietilénglikolokat adunk hozzá. A tablettákat vagy drazsékat például olyan tömény cukoroldatokkal vonjuk be, amelyek pl. még arabgumit, talkumot és/ /vagy titándioxidot tartalmazhatnak, de bevon-60 hatjuk őket könnyenüló szerves oldószerekben vagy oldószerkeverékekben oldott lakkal is. Ezekhez a bevonatokhoz például a különböző hatóanyag-mennyiségek megjelölésére, színező­anyagokat is adhatunk. 65 További adagolási egységekként alkalmasak 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom