161466. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezések szines televízió adóberendezéshez és vevőkészülékhez
161466 8 teni bizonyos színeket, természetesen más színek hátrányba helyezése mellett. Általánosságban a dekódoló szűrő hatása kielégítő lesz, amennyiben az eltérés az Ft frekvencia és a pillanatnyi Fj frekvencia között nem túl nagy. A fent említett eltolás lehetővé teszi a zaj elleni védelem jelentékeny javítását az erősen telített vörös színű felületeknél, amelyek R megnövelt értékének felelnek meg, olyan felületeknél, amelyeknél a zaj különösen kellemetlenül jelentkezik különböző objektív és szubjektív okokból. Az eltolást, amelyet biztosítani kell — figyelembe véve a videofrekvenciás zaj megoszlását, az utókiegyenlítő szűrő hatását, valamint az eltolásnak a többi színekre való hatásait is — kísérletileg lehet szabályozni, hogy kielégítő általános eredményt érjünk el. A bejelentő megállapította különösen, hogy ha a K2 előjele megegyezik a K^ előjelével, akkor az előnyben részesített színek közé viszi a fent jelzett mértékben nemcsak a vöröset, hanem a „75%-ra normalizált színes vizsgálókép" másik két színét is, amelyek a leggyengébb fényességet adják és amelyeknél a szemlélő szeme különösen érzékeny a zajjelekre. Mégis, ha K^ és K2 azonos előjelű, lényegesen növekszik a krominancia jelben levő hiba láthatósága, amely a színsegédvivőnek a világosság jelhez való összegezéséből ered, és ezek a hibák képezik a színáthallás (diafótia) egyik jelenségét. Feltételezve, hogy az Y világosság jel legalább közelítően ismétlődik, két egymást követően bontott képsor mentén — és általában ez az eset a gyakorlatban — akkor a diafótia hibák különösen a különbségi fázisnál közelítően azonosak lesznek az ezen két képsorhoz tartozó At és A2 színjelek számára. Ha K t és K 2 azonos előjelűek, az R—Y és B—Y színkülönbségi jelek befolyásolása azonos értelemben történik, míg ha a Kj és K2 ellentétes előjelűek, akkor ellentétesen történik ezek befolyásolása. Vagyis a színháromszög használatával és számításba véve a szem színérzékenységét, általánosan ki lehet mutatni, hogy a szem érzékenyebb lesz a színhibákra akkor, ha az R—Y és B-—Y színkülönbségi jelre azonos előjelű hiba hat, mint ha a rájuk ható hibák ellentétes előjelűek. Jelen találmány fontos alkalmazása lehetővé teszi, hogy a Kj és K2 együtthatókat ellentétes előjelűeknek tartsuk és emellett nagymértékben megőrizzük a zaj elleni védelmet olyan zajok esetén, amelyek a diafótikus zajtól eltérnek és amelyet akkor kapunk, ha az I« frekvenciát eltoljuk azon pillanatnyi frekvencia felé, amely |tte$felel algebrai értékében az R—Y színjei maximuma átvitelének és egyszerié azon pillanatnyi frekvencia felé, amely megfelel a B-—Y színjei maximális algebrai értéke átvitelének is. Számításba véve hasonlóképpen más megfontolásokat, amelyeket a későbbiekben fogunk részletezni, a találmány egy kielégítő alkalmazási módja a figyelembe vett rendszernél a következő adatoknak felel meg: Kt negatív érték és értéke —0,525 és K2 pozitív érték és értéke + 0,67. Az Aí és A 2 moduláló jelek videofrekvenciás 5 előkiemelése a következő összefüggés szerint történik &,(f) = * + (f/f * )2 ahol ^ = 85 kHz; 1" ha az f értéke kHz-ben adott, és k = 3, míg gp(f) az előkiemelő szűrő erősítése f frekvencián. A kódoló szűrő karakterisztikája az F függvényében a következő: 15 <».«-}*:?£•- k Ü..0 F 20 és Gc (F) a kódoló szűrő erősítése az F frekvenciánál. Ez a két karakterisztika jellemzi a teljesítmény erősítését (valóságos arányok, nem pedig decibel). F6 =282.F t =4,40625 MHz 25 F«J = 272.F L = 4,250 MHz ahol FL = 15,625 kHz a sorfrekvencia 625 soros kép és másodpercenkénti 25 teljes kép számára. Valójában a rendszer, amely a színsegédvivő 30 láthatóságának csökkentésére szolgál, olyan kapcsolási elrendezést használ föl, amely megköveteli, hogy a nyugalmi frekvenciák értéke a sorfrekvencia többszöröse legyen. Ilyen módon a „korlátozott" frekvencialöke-35 tet úgy definiáljuk, mint a színsegédvivő pillanatnyi frekvencia változásénak azt a szakaszát, amely az előkiemelt A| (i =* 1 vagy 2) jel — 1 és + 1 közön belül való változásának felel meg. Megjegyessűk, hogy ez a változási szakasz azo-40 nos minden egyes A t és A 2 jel változásával, amikor nincs előkiemelés. Ilyen módon a korlátozott frekvencialöketek a következők: F0 — 280 kHz-től % + 280 kHz-ig az A t jel 45 számára, F<5 — 230 kHz-től $ + 230 kHz-ig az A2 jel számára. A „teljes" frekvencialöket (a pillanatnyi frekvencia teljes változásának szakasza) lényegileg 50 azonos a két Jel számára és F2 = 3,900 MBE-től Fi = 4,756 MHz-ig terjed és körülbelül F0 — 500-tól F 0 + 350 kHz az At számára« míg F<J — 350-től % + 500 kHz-ig az A2 számá-55 ra. A teljes frekvencialöket többlete a korlátozott frekvencialokethez képest csak a nagy értékű előkiemelt csúcsok átvitelénél van kihasználva és a jelek limitálása határolja ezeket a 60 csúcsokat olyan értékekre, amelyek átvihetők. Az ig frekvencia értéke 4 290 kHz. Természetesen itt csak számpéldáról van szó. Hogy megmutassuk azt a módot, ahogy a találmányt általánosan alkalmazzuk, ismertetjük 65 azokat az okokat, amelyek arra indítottak ben-4