161435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfor-(foszfon)- ill. tionofoszfor-(foszfon)-savészterek, -észteramidok, ill. -diamidok előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticid, akaricid és fungicid szerek

161435 izo-propil-, -n-butil-, izo-butil-,. -szek.-butil-, -terc.-butil- vagy -fcniípiridin 2-halogén-3-cián-, ill. 2-hidroxi-3-cián- származékai. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható (tiono)-foszfor- (foszfon)-savdiamidok vagy -észterhalogenidek pél- 5 dáiként az alábbiakat adjuk meg: bisz-(N,N-dimetiD-, -(N.N-dietil)-, -(N .N-dipropil)- -(N,N-diizo-propil)-foszforsavdiamidkíorid UL a megfelelő tionoanalógok, N,N-dimetiI-0-metil, -O-etil-, -O-propil-, -O-izopropil-, N,N-dietil-0-metil-, -O-etil, -O-propil-, -O-izopropil-, 10 -O-butil- és N,N-di-izopropil-0-metil- foszforsav-észteramidklorid, ill. a megfelelő tionovegyülctek, ezenkívül a bisz-(N* metil-)-, -(N-etil-)-, -(N-izopropil)- foszforsavdiamid- klorid, N-mctil-O-mctil-, N-mctil-O-etil-, N-etil-O-etil-, N-izopropil-O-etil- foszforsavészteramidklorid és azok tiono- analógjai, 15 O-mcttl-metán-, O-etil-etán-, O-izopropil-etán-, O-etil-O- butánfoszfonsavészterklorid, ill. tionoanalógjai, O-metil- fenil-, O-etil-fenil-, O-izopropil-fenil(tiono)- foszfonsav-észterklorid, 0,0-dimetil-, 0,0-dietil-, O-metil-O-etil-, O-etil-O-izopropilfoszforsavészterklorid-, N,N-dimetil-metán, N,N-dimetil-etán-, 20 N,N-dimetil-fenil-, N-metil-metán-, N-metil-etán-, N-metil-izopropán-, N-izo-propil-fcnil-foszfonsavészteramidklorid és tioanalógjai, valamint az N-metil-N', N'-dimetil- és N-metil-N', N'- dietilfoszforsavdiamidklorid. A kiindulási anyagokként alkalmazott (III) és (V) ál- 25 talános képlctű (tiono)- foszfor-(foszfon)- sav-származékok ismertek és ismert módszerekkel állíthatók elő, ugyanúgy, mint az irodalomból már részben ismert (II) általános képletű 2-OXÍ-3- cián-piridin-származékok, amelyeket pl. 1,3-ketoaldehidckből és cianacctamidból kaphatunk. A (IV) általános 30 képletű 2-halogén-3-cián-piridin-származékokat könnyen és jó kitermeléssel kapjuk a megfelelő hidroxivegyületek, foszforoxiklorid és dimctilanilin reakciójával. A különböző eljárások esetén higitó-, ill. oldószerként az összes olyan szerves oldószer szóbajön, amely a reagensekkel 35 szemben közömbös. Ide tartoznak pl. az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, benzin, toluol, xilol, klórbenzol, kloroform, széntetraklorid, az éterek, így dietil- vagy dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok és nitrilek, így aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizo- 40 butilketon, előnyösen acetonitrilt alkalmazunk. Savmegkötőszerként az összes szokásos savmegkötőszert alkalmazhatjuk. Különösen alkalmasak azonban az alkálikarbonátok, így nátrium- vagy káliumkarbonát, alkálialkoholátok, pl. nátrium- vagy káliummetilát vagy -etilát, 45 továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, pl. trietilamin, dimetilamin, dimctilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A rcakcióhőmérséklcteket széles hőmérséklethatárok között változtathatjuk. Általában 40 C° és 120 C° közötti, 50 előnyösen 70 C° és 90 C ° közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakciókat általában normál nyomáson valósítjuk meg: Az eljárások megvalósításakor a reagenseket ekvimoláris arányban reagáltatjuk valamely megnevezett oldó-, ill. higítószerben, adott esetben savmegkötó'szerek jelenlétében, a 55 megadott hőmérsékleteken. A reakcióelegyet általában ezt követően még néhány órán keresztül megnövelt hőmérsékleten keverjük, majd a szokásos módokon feldolgozzuk. A találmány szerinti hatóanyagok részben mint kristályos vegyületek színtelen vagy gyengén sárgára színezett olajszerű 60 anyag alakjában keletkeznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, azonban oly módon tisztíthatók, hogy hosszabb ideig csökkentett nyomáson kissé megnövelt hőmérsékleten melegítjük őket, hogy az illó alkotórészeket eltávolítsuk. Jellemzésükre mindenek előtt a törésmutató és 65 az elementar analízis szolgál. Amint a fentiekben már ismertettük, a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek kitűnő hatást mutatnak a növényeket és a raktározott készleteket károsító vagy az egészségre nézve káros rovarokkal szemben, különösen a szívó 70 és maró rovarok és atkák esetében. Egyidejűleg fungicid hatást is mutatnak különösen a rizsnövények fitopatogén gombáinak, pl. a Piricularia oryzae-nak esetében és fitotoxicitásuk csekély. A peszticid hatás gyorsan bekövetkezik és soká tart. Inszekticid és akaricid hatásuk tekintetében a '75 találmány szerinti hatóanyagok egyértelműen felülmúlják az analóg szerkezetű ismert anyagokat és ezért a technikát gazdagítják. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket tehát jó eredménnyel alkalmazhatjuk kártevőírtószerekként a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint az egészségvédelem területén. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae). így a zöld őszibarackfa-levéltetű (Myzus p< rsicae), fekete répalevéltetű (Doralis fabae), zablcvéltetű (Rhopalosiphum padi), borsólevéltetű (Matrosiphu pisi)és burgonyalevéltetű (Matrosiphum solanifotii), valamint a ribizlilcvéltctű (Cryptomyzus korschelti), almalevéltetfi (Sappaphis mali)) szilvalevéltetű (Hyalopterus arudinis) és a fekete esercsznyefa-levéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), pL az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehely pajzstétű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus ' maritimus; a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips fcmoralis és a poloska-félék (Heteroptcra), pl. a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdcrcus intermedius), ágyipoloska (Cimex lcctularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák (Homoptera), így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. • A maró rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella niaculipennis), a gyapjas lepke (Lymantria dispar), aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) gyűrűsszövőpille (Malacosoma neustria), továbbá a káposztabagolypillc (Mamcstra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segutum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia brumata), a tölgyilonca (Tortrix viridana), gyapothernyó (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapothernyó (Prodenia litura), továbbá a pókhálós szilvamoly (Hyponomeuta padella), lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), pL a gabonazsizsik (Sitophilus granarius = Calandrá granaria), a burgonyabogár (Leptinotarsa deccmlincata),. sóska-levélbogár (Gatrophysa viridula), torma-levélbogár (Phaedon cochleariae), repce-fénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), babzsizsik (Buchidius = Acanthoscelides optectus), nyakszegélyes porva (Dermestes frischi), gabonaporva (Trogoderma granarium), vörösesbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), kukoricazsizsik (Calandrá vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobiurri paniceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a fogasnyakú gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajták, pl. a pattanóbogarak (AgrioteS spec.) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatel)a germanica), amerikai csótány (Periplaneta americana), a Laucophaea vagy Rhyparobia madeiráé, konyhai csótány (Blattá orientális), óriás csótány (Blaberus giganteus) és a Blaberus fuscus, valamint a Henschoutedenia flexivitta, az egyenesszárnyúak (Orthoptera), pl. a házi tücsök (Acheta domesticus), a termeszek, így a földi termesz (Reticulitermes flavipes és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák, így a fekete fahangya (Lazius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lényegében a legyek (Muscidae), így a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), földközitengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), házilégy (Musca domestica), kis házilégy (Pannia canicularis), kék döglégy (Fhormia aegina) és a kék dongólégy (Calliphora erythrocephala), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), a szúnyogok (Culicidae), pl. a sárgalázszúnyog (Aedes aegypti), dalosszúnyog (Culex pipiens) és a maláriaszúnyog (Anopheles stephensi). Az atkákhoz (Acarina) tartoznak különösen a fonóatkák (Tetranychidae), így a babfonóatka (Tetranychus telarius = Tetranychus althaeae vagy Tetranychus urticae) és a gyümölcsfafonóatka (Paratetranychus pilosus * Panonychus ulmi), a gubacsatkák, pL a ribizligubacsatka (Eriophyees ribis) és a tarzonemidák, pl. a Hemitarsoncmus latus és a ciklámenatka (Tarsonemus paliidus), végül a kullancsok, így az Ornithodorus moubata. 2