161426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reverzáló szalaghengerművek szabatos véghelyzetekben történő megállapítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására
161426 hajtást először ugyancsak meghatározott kúszósebességre fékezik le, és csak kúszósebességgel megtett meghatározott szakasz után adnak parancsot a megállításra. Az ismert berendezéseknél is fennáll tehát a kúszósebességgel járó időveszteség. Minthogy továbbá a 'befutó szalag vastagságának megfelelő fékútmódosítást csak durva közelítéssel veszik figyelembe, a számított és a rendelkezésre álló fékút közötti különbség miatt a fékezés ismét a szükségesnél korábban kezdődik. Ezért a fékezési folyamatot meg ka"1 , szakítani, ami ugyancsak időveszteséget okoz. Ehhez járul, hogy az ismert önműködő megállító berendezésekben viszonylag sok helyileg fölszerelt készülék van. Ezeket a hengerállványokra kell fölszerelni, ami gyakran jelentős és költséges gépészeti módosítást tételez föl. A helyileg fölszerelt készülékek azonban a nehézüzemi környezetben, amilyen például egy hengermű, könnyen megsérülhetnek, és ekkor javításuk végett az üzemet szüneteltetni kell, mert magával az üzemi berendezéssel vannak mechanikai kapcsolatban. A helyileg fölszerelt készülékek által szolgáltatott információ alapján az analóg számítógép kiszámítja a fékutat. A fékútnak megfelelő szalaghelyzetben megkezdődik a fékezés. Ennek során a szalag hengerlési sebessége kúszósebességre csökken, majd amikor a szalag a kúszósebességgel bizonyos helyzetet elért, a megállításra végső fékezési parancs érkezik. Minthogy azonban a befutó szalag vastagságát nem veszik figyelembe és a sebességet ennek megfelelően nem befolyásolják, biztonsági okokból itt is viszonylag hosszabb kúszóutat iktatnak be, ami a fékezési szakasz vagy periódus átlagsebességének csökkentésével növeli a fékezés időtartamát. A találmány célja a fentiekben vázolt nehézségek kiküszöbölése, nevezetesen reverzáló szalaghengerművek szabatos véghelyzetekben történő megállítására való olyan eljárás létesítése, amellyel a megállás kúszósebességgel megtett szakasz közbeiktatása nélkül közvetlenül foganatosítható. Ezt a célkitűzést elektronikus úton kívánjuk elérni, ami kizárja a mechanikai elhasználódást, és lehetővé teszi a gépi berendezéstől (a hengerállványtól) való elkülönítést. Ezért csak kisszámú és csak olyan perifériális jeladót alkalmazunk, amely a hajtómotorok tengelyére szerelhető, és így nem igényel gépészeti módosítást. Minthogy pedig a hajtómotorok a hengerészek által használt munkatértől távol vannak, még ezek a helyileg fölszerelt készülékek sincsenek különösebb sérülési veszélynek kitéve. A találmány abból a meggondolásból indul ki, hogy a nehézségek alapvető oka a befutó szalag vastagságának figyelmen kívül hagyása. Jóllehet a befutó szalag vastagságának befolyása a fékezési úfihosszra általában kisebb, mint a többi fékútmódosító tényezőé, amilyen a hengerlési sebesség vagy a hengerlési alakítás, mihelyt ez a vastagság a csévélődob sugarához viszonyítva már nem hanyagolható el, befolyása a fékezési úthosszra annál nagyobb, minél nagyobb a lecsévélés oldalán a fékezési szakaszba eső menetszám. Ha tehát sikerül olyan megoldást találnunk, amellyel a befutó szalag vastagságának a 5 fékútra gyakorolt befolyását viszonylag egyszerű eljárással figyelembe tudjuk venni, módunk van a fékezés szempontjából optimális feltételek biztosítására. A találmány szerinti megoldás lényegének ismertetéséhez látnunk kell azt a matema-10 tikai gondolatmenetet, amelynek középpontjában a szalagvastagság, az alakítás és a menetszám függvényében az optimális fékút megkezdéséhez tartozó szalagsebesség van. Ez a szaiagsebesség a hengerlési rést közre-15 fogó hengerek kerületi v sebessége. A henger kerületén mért s fékút, a fékezésre jellemző állandó értékű negatív a gyorsulás, a szalag befutó ágának di vastagsága, a kifutó ág d2 vastagsága, a lecsévélés oldalán elrendezett dobon az 20 M menetszám és a csévedöb D átmérője meghatározható. Ekkor a henger kerületén vagy a szalag kifutó ágán mért fékút az egyenletesen gyorsuló mozgás törvénye alapján: 25 /2 /2E (1). A szalag befutó ágának hosszában mért fékút d2 /di aránnyal mint szorzótényezővel kisebb, mint a kifutó ág hosszában mért fékút, mert a 30 szalag szélessége gyakorlatilag nem változik. A befutó szalag ágában mért fékút tehát s' = s • d2 /d| = v 2 /2a • d2 /dj (2). 35 A szalag befutó ágának hosszában mért fékút a lecsévélő dobon még visszamaradt M menetszámnak és a közepes L menethossznak szorzatával is kifejezhető: s' = M • L (3). 40 Ennek a kifejezésnek előnye, hogy a mérés a csévélődob tengelye által megtett fordulatok számlálásával könnyen foganatosítható. Ha a lecsévélendő menetek vastagságát elha-45 nyagoljuk, a közepes menethossz L = D • JT, és így s1 = M • D • n (4). A (2) és (4) egyenletek jobb oldalát egymással 50 egyenlővé téve v2 /2a • d2 /di = M • D • n (5). Ha a lecsévélendő menetek vastagságát is fi-55 gyelembe vesszük, akkor a közepes menethossz L = (D + Mdi)7r (6). Ha ebből az egyenletből L menethossz értékét 60 [amely az (5) egyenletben csak közelítő Dx értékkel szerepelt], az (5) egyenletbe behelyettesítjük, akkor v2 /2a • d2 /di = M(D + Md^ (7). 65 Ha ezt az egyenletet az M menetszámra meg-
