161426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reverzáló szalaghengerművek szabatos véghelyzetekben történő megállapítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: I960. XI. 25. (VI—653) Közzététel napja: 1972. III. 28. Megjelent: 1974. IX. 30. 161426 Nemzetközi osztály: B 21 b 37/00 Feltaláló: NAGY Zoltán oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Villamos Automatika Intézet, Budapest Eljárás reverzáló szalaghengerművek szabatos vtéghelyzetekben történő megállítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására A találmány tárgya eljárás reverzáló szalaghengerművek szabatos véghelyzetekben történő megállítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására. Mint ismeretes, a reverzáló szalaghengerművek olyan berendezések, amelyeken szalagokat két csévélődob között fölállított hengerállvány hengerei között váltakozó irányban vezetnek át, miközben a hengerek közötti hézagot, az úgynevezett hengerelési rést a hengerek ágyazásának elállításával a szűkítés értelmében változtatják. Ennek következtében a szalag vastagsága minden átvezetés — szúrás — után kisebb lesz. Minthogy pedig a hengerlés a szalagra gyakorolt húzás közben történik, a méretcsökkenés a vastagságra szorítkozik, és a szalag szélessége gyakorlatilag nem változik. Az egyes szúrások között természetesen gondoskodni kell arról, hogy a hengerelt szalagot idejében megállítsák, nehogy arról a dobról, amelyről éppen lecsévélődik, leszakadjon, és vége a hengerek között a hengerállvány másik oldalára kerüljön. Ez ugyanis nemcsak azt jelentené, hogy a szalagot a hengerek között újból át kell fűzni és a kérdéses csévélődobon rögzíteni, hanem azt is, hogy a hengerek közé a rés vagy hézag szélességét túlságosan meghaladó vastagságú szalagrész kerül, aminek következtében a hengerek megsérülhetnek. Az ilyen sérülés a költségektől eltekintve hengercserét von maga után, és jelentős időveszteséget okoz. A reverzáló szalaghengermű-hajtások lefékezésének, illetőleg megállításának hagyományos 5 módja az, hogy a hengerművet kiszolgáló hengerész a hajtást fokozatosan kúszósebességre fékezi le, és amikor a lecsévélés alatt álló tekercs a végéhez közeledik, parancsot ad a megállításra. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy bármi-10 lyen gyakorlott kezelőszemély vezérelte is a hengerlést, biztonsági okokból mindig korábban fékezett, mint erre egyébként szükség lett volna, és ezzel elkerülhető időveszteséget okozott. A nehézségeket fokozta, hogy a fékezés úthossza 15 nemcsak a hengerlés sebességétől, hanem a szúrással járó alakítástól és a hengerek közé befutó szalag vastagságától is függ. Ezeknek a tényezőknek figyelembevétele a kezelőszemélyzetet nagymértékben igénybe vette. 20 E nehézségek kiküszöbölése végett javasoltak már olyan önműködő fékező- és megállító berendezéseket, amelyek a megállítást viszonylag szabatosan és így gazdaságosabban végzik el, a kezelőszemélyzet tehát mentesül az ellenőrzés és 25 intézkedés nagy figyelmet igénylő, fárasztó feladata alól. Az ilyen ismert önműködő vezérlőberendezések közös vonása, hogy a fékút kiszámítására analóg számítógépük van, amely a hajtásnak kellő időpontban fékezési parancsot ad ki. 30 A megállítás szabatosságának fokozása végett a 161426