161418. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hiányosan nyomtatott, helyesen nyomtatott, vagy túlfestékezéstől eltorzúlt tipográfiai jelek automatikus felismerésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. VII. 3. (VA-1268) Közzététel napja: 1972. III. 28. Megjelent: 1975. II. 15. 161418 Nemzetközi osztályozás: G 06 k 9/08 Feltaláló: VARGHA Zsolt műszaki ügymté/.<",, Budapest Eljárás hiányosan nyomtatott, helyesen nyomtatott, vagy túlfestékezéstől eltorzult tipográfiai jelek automatikus felismerésére 1 A találmány tárgya: eljárás hiányosan nyomtatott, helyesen nyomtatott, vagy túlfestékezéstől eltorzult tipográfiai jelek automatikus felismerésére etalonsorozat segítségével. Tipográfiai jelek felismerésére számos rendszer 5 ismeretes. A szakterület jellemzésére a jelenleg leghatékonyabb két módszert, a konturkövetéses formaanalízist, és a koherens fénnyel működő optikai korrelációs szűrést említjük meg, Valamint összehasonlítás kedvéért röviden ismertetjük a 10 klasszikus maszkos eljárás néhány változatát. I. A konturkövető eljárásra jellemző az igen nagy flexibilitás. Meghatározott feltételek mellett kézzel írott jeleket is képes azonosítani. Legnagyobb problémája a multifont gépekre általában 15 jellemző költséges elektronika (Pl. I.B.M 1278). II. Az optikai korreeláiós szűrés csak tipográfiai, jelek azonosítására alkalmas. Jellemző rá, hogy a korreláció a dukomentumsík minden pontján egy- 20 idejűleg jön létre. Az S jelnek megfelelő szűrő tehát egyszerre jelzi a dokumentumsíkon jelenlevő öszszes S jelet. Ez az egyébként kitűnő tulajdonsága komoly illesztési problémákat jelent a output számára, mert a párhuzamosan kapott információkat 25 különböző okok miatt csak néhány egyszerű feladatnál tudjuk párhuzamosan továbbítani. A módszer előnyeit jól kihasználó berendezés előállításához számtalan technológiai problémát kell még megoldani. Mint az optikai korrelációs módszerek- 30 re általában, erre is jellemző, hogy nem igényel operatív memóriát. III. Az egy-maszkos eljárás a legrégibb és leg egyszerűbb, de legkevésbé használható. Alapelve az, hogy a jelek negatívjainak megfelelő optikai maszkokon átvetítjük a jeleket, s ha egyezés van, a kimeneten fényminimumot kapunk. Két alapvető gyengéje van. Egyrészt egy tipográfiai jelkészlet számos olyan jelet tartalmaz, melyek egymás elemei (pl. egy pont maszkja valamennyi jelre fényminimumot jelez), másrészt a fényminimumok rendkívül kritikusak, mert a felületétől függően minden jelnek más a fényminimuma, s a jelek gradációs változásaival együtt ez olyan rossz jelzaj viszonyt eredményez, mely önmagában is lehetetlenné teszi a rendszer gyakorlati alkalmazását. IV. A két-maszkos eljárás elvben képes megkülönböztetni bármely jelkészlet jeleit. Ez esetben a negatív maszknál fényminimumot kell kapni, ugyanakkor a pozitív maszk környezetében nem szabad fényszint csökkenést észlelni. Az eljárás nélkülözi az előző módszer egyszerű realizálhatóságából származó előnyöket, ugyanakkor a rossz jelzaj viszony, valamint a jel és jelkörnyezet gradációs változásai miatt éppúgy nem használható. Nincs tekintettel továbbá a nyomdai torzulásokra sem. V. A két-maszkos eljárás változatának tekinthető az a megoldás, melynél a jel-zaj viszony javítása érdekében mátrix elemekre bontják a jeleket 161418 1