161408. lajstromszámú szabadalom • Relé

161408 4 végbe, melyet az üzemi viszonyok szabnak meg, pl. a szükséges mennyiségű gáz keletkezésekor az edényben létrejövő ellenelektromotoros erő. A fent ismertetett megoldású relé sokkal gyorsabban működik, mint a hagyományos relék. 5 Fontos azonban, hogy az elégési folyamatot megindító gyújtást igen rövid jel váltsa ki. így pl. a relé elektronikus számológépekhez használható, minthogy a gyújtást ezekből kapott igen rövid villamos impulzusokkal lehet kiváltani. 10 Az edény az 1. ábra szerinti megoldástól eltérően, melynél merev falakat és egy rugalmas diafragmát alkalmazunk, a 2. ábra szerinti 31 ránczsákból állhat, mely az elektrolitot tartalmazza, és amelynek 32 végfala mint nyomásérzékelő, az 15 elégés folyamán önmagával párhuzamosan mozdul el. Az edény a 3. ábra szerint a manométerelv alapján is működhetik olyképpen, hogy a 42 üreges kar mint nyomásérzékelő kiegyenesedik, amikor a nyomás megnő, és így pl. villamos 20 érintkezőket működtetni képes. Az edény teljes egészében is lehet rugalmas henger vagy gömb, melynek egész felülete kiterjed, de lehet az edény olyan henger is, amelyben dugattyú jár. Az 1. ábrán feltüntetett relémegoldást olyan 25 érintkezőszerkezet működtetésére is felhasználhatjuk, amely pl. az egyik elmozdulásnál zár, a másiknál pedig nyit, miként ez a nyomógombos kapcsolóknál történik. Az említett megoldásban szereplő nyomásérzékelő pl. gumiból készülhet, mely 30 a nyomás megszűntével visszatér nyugalmi helyzetébe. Ha tartóáramú működést kívánunk, melynél a továbbiak folyamán egy közös érintkező váltódik ki, akkor a 4. ábra szerinti megoldást választhatjuk. 35 A 4. ábra szerinti szerkezet abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy az 1 edénynek két zárt tere van, egy-egy 12 diafragmával, mint nyomásérzékelővel, melyek pl. rugalmas fémlemezből készülhetnek. E diafragmák felváltva két stabilis 40 helyzetet vehetnek fel, nevezetesen behorpadhatnak és kidomborodhatnak. A két edény között középen a 17 kétkarú emeltyű van ágyazva, mely attól függően, hogy melyik diafragma domború, két váltakozó helyzetet foglalhat el. Ha most az 45 ábra baloldalán levő edény gázkeverékét gyújtjuk meg, a 13 érintkezők záródnak és a diafragma rugalmasságának hatására zárt helyzetben maradnak. Ha a 13 érintkezőket nyugalmi helyzetükbe akarjuk visszaállítani, akkor az ábra jobboldalán 50 levő edény gázkeverékét gyújtjuk meg, mire az visszabillenve átállítja a diafragmát az ellenkező stabilis helyzetbe. A 4. ábra szerinti készüléket bistabil billenőkapcsolóként is használhatjuk, ha a 4. ábra jobboldalán levő edénnyel szemben to- 55 vábbi 23 érintkezőket rendezünk el. Ily módon a 12 és 23 érintkezőket felváltva működtethetjük és azok bármelyike a működő helyzetben tartható mindaddig, míg a másik érintkezőcsoportot nem hozzuk működésbe. 60 Á fent ismertetett kiviteli alakoknál az elektrolit meghatározott felületű folyadék volt, melybe az 5a, 5b elektródpárokat merítettük. Az elektrolittal való takarékos gazdálkodás szempontjából azonban előnyös lehet az elektrolit felszívatása 65 valamely hordozóba, melybe az elektródákat beillesztjük. Az ismertetett példákban az elektrolitok célja az volt, hogy a vizet hidrogénre és oxigénre bontva oxihidrogéngázt fejlesszünk. Ha ezzel szemben valamely halogén hidrogén vegyületéből, pl. sósavból álló elektrolitot használunk, akkor olyan gázelegyhez juthatunk, amely fénysugarakkal robbantható. Ily módon a gázelegy gyújtása többféleképpen történhetik. így az oxihidrogéngázt az edény terében elhelyezett két elektróda között átugró szikrával gyújthatjuk meg, amint ezt a közölt példák ismertetik, vagy pedig elegendő erősségű áramot vezethetünk át az említett térben az elektrolit mellett elhelyezett izzószálon keresztül. Amint említettük, a gyújtást fényhatással is elérhetjük. Ilyen esetben a fényforrást az edény terében vagy amennyiben az edény anyaga átlátszó, az edényen kívül, annak közelében is elhelyezhetjük. A fenti példákban a vezérlőszerveket mint villamos áramkörök működtetésére alkalmas érintkezőket ismertettük. A találmány szerinti relé azonban ugyanúgy alkalmas pl. hidro- vagy aerodinamikus folyamatok vezérlésére is, melynél csőrendszerekben levő szelepeket vagy fluidisztorokban levő folyadék- vagy gázáramokat befolyásolunk. Az 5. ábra 50 fluidisztort szemléltet, melyben az áramlást felváltva vezérelhetjük az 59 baloldali elágazással vagy a 60 jobboldali elágazással. A fluidisztort két db 51 ill. 52 relé a találmány szerint a 61 ill. 62 működtető csatornák közvetítésével vezérli. Mindegyik relé edényében egy db 53 ill. 54 fényforrás mint gyújtószerv, és a hozzájuk tartozó áramkör helyzekedik el. Az elektrolitot, a választott példában sósavat, az 55 ill. 56 hordozó abszorbeálva tartja. Mindegyik edénynek 57 ül. 58 diafragmája mint nyomásérzékelője van, mely a nyomás növekedtével kidomborodik. Tegyük fel, hogy valamely pillanatban a fluidisztor folyadék -vagy gázárama az 59 baloldali elágazáson át folyik és hogy az 51 relé edényének gázelegyet gyújtjuk meg, ekkor az 57 diafragma kidomborodása megnöveli a nyomást a fluidisztor baloldali 61 működtető csatornájában, minek hatására a folyadék- ül. gázáram a jobboldali 60 elágazásba terelődik el. Az áramlásnak a baloldali elágazásba tereléséhez az 52 relét kell működtetni. Szabadalmi igénypontok: 1. Relé, melynek elektromos vagy mechanikai szerveket működtető része és olyan, zárt edénye van, amelynek egy fala, legalább részben, a vezérlőszerveket működtető helyzetben kifelé mozgatható, ahol is az edény beléje vezetett villamos áram hatására gázelegyet fejlesztő elektrolitot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az edény (1) zárt terében — melyet az edény falai és az elektrolízisből származó nyomásra még érzéketlen nyomásérzékelő (2; 12; 32; 42; 57, 58) határolnak — vagy adott esetben e zárt téren kívül, gyújtószerv (6; 53, 54) van. 2. Az 1. igénypont szerinti relé kiviteli alakja, 2