161371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadék- vagy gázelegyek valamely komponense koncentrációjának mérésére

161371 3 4 tartalmazó gázelegyek elektromos vezetőképessége a két gáz oldatának közel azonos ekvivalens vezetőképessége miatt nem teszi lehetővé egyik komponens koncentrációjának meghatározását sem. Kénhidrogén vizes ol- 5 datának elektromos vezetőképesség útján történő mérése a kénhidrogén oldat kis ekvivalens vezetőképessége miatt nem ad jól kiértékelhető eredményt. Kénsavoldatok vezetőképessége 30 súly% kénsavat tartalmazó víz esetében szélsőértéket mutat, ezért pl. a 15 súly%-os kénsavat tartalmazó víz fajlagos vezetőképessége megegyezik az 50 súly% kénsavat tartalmazó vízével. Azt találtuk, hogy folyadék- és gázelegyek valamely komponensének koncentrációja igen előnyösen meghatározható oly módon, hogy az elegyet valamely rossz vezetőképességű komplexképző vegyülettel hozzuk reakcióba, majd az ily módon keletkező komplexet tartalmazó reakcióelegy elektromos vezetőképességét meghatározzuk. A meghatározandó komponenst tartalmazó elegyhez hozzáadott „rossz vezetőképességű" vegyületen olyan anyagokat értünk, melyek vezetőképessége 1 normál oldatban 0,02 cm-1 ohm"1

értéknél kisebb. A leírásban szereplő „komplex" kifejezésen olyan vegyületeket értünk, melyek molekulái több atomot tartalmaznak, mint amennyi az atomok közönséges értelemben vett vegyértékének (a párnélküli elektronok számának) megfelel (Erdei-Gruz, Schay: Elméleti Fizikai Kémia I., Tankönyvkiadó, Budapest, 1962.). Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a mérendő komponens koncentrációja és az elegy elektromos vezetőképessége közötti összefüggést gyakorlatilag lineárissá tehetjük oly módon, hogy a mérendő komponenst tartalmazó elegyhez önmagában rossz vezetőképességű komplexképző vegyületet adunk, mely a mérendő komponenssel reakcióba lépve jó elektromos vezetőképességű komplexvegyületet képez, majd az elegy elektromos vezetőképességét meghatározzuk. A mérendő komponens koncentrációja és az elegy elektromos vezetőképessége közötti lineáris öszszefüggés következtében a mérés pontossága jelentős mértékben nő. Az elektromos vezetőképesség mérését önmagukban ismert módszerekkel végezhetjük el. (Willard, Mervitt, Dean: Instrumental Methods of Analysis, Van Nostrand 1965.) Eljárásunk igen előnyösen alkalmazható folyadék- vagy gázelegyek nehezen mérhető komponensei koncentrációjának meghatározására. Eljárásunk a gyakorlatban igen sok területen felhasználható és ezért csupán példálódzó jelleggel az alábbiakban néhány különösen előnyös alkalmazási lehetőséget ismertetünk. Eljárásunk egyik előnyös foganatosítási módja szerint folyadék- vagy gázelegyek ammoniatartalmát határozzuk meg. E célból az elegyet valamely gyenge savval reagáltatjuk, majd a képződő ammoniumsót tartalmazó reakcióelegy elektromos vezetőképességét meghatározzuk. Gyenge savként előnyösen szerves savakat, pl. benzoesavat, ecetsavat vagy tejsavat alkalmazunk. A képződő komplex a gyenge savtól függő aniont tartalmazó ammoniumsó, mely az elegy vezetőképességét gyakorlatilag meghatározza és ily módon a meghatározandó ammoniakoncentráciő és a mért elektromos vezetőképesség között lineáris összefüggést létesítünk. A találmányunk tárgyát képező1

eljárás további foganatosítási módja szerint folyadékvagy gázelegyek valamely amin-komponensét oly módon határozzuk meg, hogy az elegyet valamely gyenge savval hozzuk reakcióba és a képződő ammoniumsót tartalmazó elegy elektromos vezetőképességét meghatározzuk. A meghatározandó aminők primer, szekunder vagy tercier alifás aminők vagy aromás aminők lehetnek (pl. metilamin, etilamin, dimetilamin, dimetanolamin, trietanolarnin, anilin, toluidin stb.). Eljárásunk másik foganatosítási módja szerint folyadék- vagy gázelegyek valamely gyenge savkomponensét oly módon határozzuk meg, hogy az elegyet valamely aminnal reagáltatjuk és a képződő ammoniumsót tartalmazó reakcióelegy elektromos vezetőképességét meghatározzuk. Komplexképző reagensként ammóniát, primer alifás aminokat (pl. metilamint vagy etilamint), alifás szekunder vagy tercieraminokat (előnyösen dietilamint, trietilamint, dietanolamint vagy trietanolamint) vagy aromás aminokat (előnyösen anilint) alkalmazhatunk. A találmányunk tárgyát képező eljárás további foganatosítási módja szerint folyadékvagy gázelegyek valamely halogénezett alifás szénhidrogén-komponensének koncentrációját oly módon határozzuk meg, hogy az elegyet valamely szerves nitrogéntartalmú bázissal hozzuk reakcióba és az ily módon képződő ammónium-komplexet tartalmazó reakcióelegy elektromos vezetőképességét meghatározzuk. Nitrogéntartalmú bázisként előnyösen alifás aminokat (pl. metilamin, dimetilamin, trimetilamin, trietanolamin), aromás aminokat (pl. anilin), heterociklusos nitrogéntartalmú vegyületeket (pl. piridin) vagy imineket (pl. Schiff-bázisok) alkalmazhatunk. E foganatosítási mód különösen elegyek triklóretilén tartalmának meghatározására alkalmas, mikor is oly módon járunk el, hogy 29 25 30 35 40 45 50 55 60 2