161359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosítható polisztirol gyöngypolimérek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. XII. 5. Közzététel napja: 1972. III. 28. Megjelent: 1973. VI. 30. (NI—124) 161359 Nemzetközi osztály: C 08 f 7/04 Feltaláló (k): Benczik Jánosné oki. vegyész, 25% Balatonalmádi Koch Imre vegyészmérnök, 25% Füzfőgyártelep Tóth András vegyésztechnikus 14% Fűzfőgyártelep Madarasi Papp István méri. könyv., 12% Füzfőgyártelep Szommer László vegyészmérnök, 12% Füzfőgyártelep Ballangó János gépésztechn., 12% Füzfőgyártelep Tulajdonos: Nitrokémia Ipartelepek Füzfőgyártelep Eljárás habosítható polisztirol gyöngypolimérek előállítására A találmány tárgya eljárás habosítható po­lisztirol gyöngypolimérek előállítására. Ismeretessé vált gyöngyalakú sztirol polime­rizátumok előállítására olyan eljárás, amely szerint a sztirolmonomért vizes szuszpenzióban egy védőkolloid jelenlétében polimerizálnak. Ennek az ismert eljárásnak a jelentősége külö­nösen a habosítható sztirol polimerek egyre fo­kozódó elterjedése miatt megnövekedett. A ha­bosítható sztirol polimer valamely könnyen illó ún. hajtóanyagot is tartalmaz. Hajtóanyagként főként könnyen illó szénhidrogének vagy szén­hidrogénkeverékek, továbbá nyomással csepp­folyósítható gázok, például bután, pentén vagy CC12 F 2 , petroléter stb. jönnek számításba. A hajtóanyagtartalmú gyöngypolimér feldol­gozásával széles körben alkalmazható, rend'Li­vül kedvező hő- és hangszigetelő tulajdonságok­kal, tetszetős külsővel rendelkező és kis térfo­gatsúlya értékes műanyagok állíthatók elő. A habosítható, sztirolbázisú polimerizátumok előállítására kidolgozott ismert eljárások egyik csoportja szerint a hajtóanyagot az előre elké­szített polimerizátumba kebelezik be. Ez az el­járás azon alapszik, hogy a hajtóanyagként használt, alacsony forráspontú szénhidrogének a kész polisztirolt nem oldják, csak duzzasztják. Ennek következtében a granulált polisztirol hajtóanyag abszorbeálására képes, amelyből megfelelő kezeléssel habanyag állítható elő. A 10 15 25 30 hajtóanyagot a kész polimerbe környezeti hő­mérsékleten történő áztatással vagy pedig nyo­más alatt, a hajtóanyag forr pontjánál maga­sabb, de a polisztirol lágyuláspontjánál alacso­nyabb hőmérsékleten lehet bevinni. Ilyen eljárásokkal foglalkoznak a 2 857 339 és 2 857 340 sz. USA, 938 639 sz. brit, 936 955, 951 299, 956 808, 1 009 391, 1 203 460 sz. NSZK szabadalmi leírások. A hajtóanyag utólagos be­vitelének hátránya, hogy igen körülményes és hosszadalmas, például 90 óra hosszat tartó mű­veleteket igényel, emellett nem biztosítja a po­limerizátum szemcséiben a hajtóanyag egyenle­tes elosztását, emiatt a kész polimerizátum szi­lárd, hajtóanyagmentes zárványokat tartalmaz, amely a felhasználási tulajdonságokat jelentő­sen rontja. Az ismert eljárások másik csoportja szerint a hajtóanyag egyenletes eloszlatása céljából azt a monomerben oldják, így magának a hajtó­anyagnak a jelenlétében végzik a szuszpenziós polimerizációt. A szuszpenziós polimerizációnál ismeretes módon a kiindulási anyagként hasz­nált monomert vagy ezek keverékét erős me­chanikus keveréssel egy másik folyékony fázis­ban cseppenként diszpergáljuk. A diszpergálás­hoz használt közegben, mely többnyire víz, mind a monomer, mind a polimerizátum gya­korlatilag oldhatatlan. A polimerizációt állandó keverés közben végzik, és adják hozzá azokat 161359

Next

/
Oldalképek
Tartalom