161340. lajstromszámú szabadalom • Szilárd sugárhajtóanyagú szeizmikus rezgéskeltő berendezés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. V. 6. Közzététel napja: 1972. III. 23. Megjelent: 1973. VI. 30. (MA—2096) 161340 Szabadalmi osztály. Nemzetközi osztály: G 01 V 1/02 Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Posgay Károly geofizikus (30%), Priskin László gépészmérnök (25%), Sédy Loránd geofizikus (20%), Budapest, Pótári Ferenc gépészmérnök (15%), Táborfalva és Szajkó István vegyészmérnök (10%), Fűzfő Tulajdonos: M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest Szilárd sugárhajtóanyagú szeizmikus rezgéskeltő berendezés A találmány tárgya szilárd sugárhajtóanyagú, szeizmikus rezgéskeltő berendezés. A szeizmikus méréseknél a mesterségesen keltett talaj rezgéseket regisztrálják. Az így kapott szeizmogrammokból következtetnek a felszín alatti kőzetek szerkezetére. A rezgéseket általában fúrt lyukakban elhelyezett robbanóanyaggal keltik. A fúrási munka nagy technikai apparátust igényel és ezért ezt a módszert mindjobban elhagyják. A módszernél ugyanis a rezgéskeltés hatásfoka rossz, mert az energia jelentős része a töltet-környéki kőzet roncsolására és olyan frekvenciájú rezgések keltésére emésztődik fel, amelyek a talajban gyorsan csillapodnak. E hátrányok kiküszöbölésére a felszíni rezgéskeltő eljárások terjedtek el. Ezeket az eljárásokat geograph, impaktor, terrapack, dynapulse, dinoceis, vibroseis stb. néven jelöli a nemzetközi irodalom. Módszerük különböző: súly leejtésével, rugórendszerrel gyorsított tömeg ütésével, sűrített levegővel vagy felrobbantott gáznak egy földre helyezett tartály alsó részére gyakorolt nyomásával vagy hidraulikusan mozgatott tömeggel keltik a rezgéseket. A vibroseis kivételével valamennyi eljárás ütésszerű hatást fejt ki. Szárazföldi használat esetén ezeknél a talajba táplált energiának határt szab a terepen mozgatható tömegek súlya. A kívánt energiát csak sokszoros (kedvezőtlen 10 15 20 25 30 viszonyok között többszázszoros) ismétléssel és csak a felvételek összegezésével lehet elérni, hátránya még, hogy az általában ellensúlyként használt terep járművet körülményesen kell csillapítani, hogy berezgése ne keltsen a mérést zavaró utólagos hullámokat. A vibroseis eljárásnál viszonylag hosszú — 7 mp — ideig tart a rezgéskeltés, ezért nagyobb energiát tudnak a talajba táplálni. A szeizmikus impulzus spektrumát időben széthúzva kell betáplálni, és később a regisztrátum és a jel keresztkorrelációs eljárásával lehet az impulzusalakot kialakítani. Ez viszont azzal a hátránnyal jár, hogy a felvétel alatt az erősítők erősítési foka nem változtatható, azaz a nagy mélységből 5—6 mp-nél jövő kis amplitúdójú beérkezéseket és a kis mélységű nagy amplitúdójú beérkezéseket azonos erősítéssel lehet csak regisztrálni. Ezekhez hasonló szerkezetet tárgyal a 3 338 330 lajstromszámú amerikai szabadalmi leírás (Gas exploder having trust nozzle reaction means, 1967), amely szerint gázrobbantással hozzák létre a felszínen a rezgés keltéséhez szükséges energiát. Szelepes megoldása miatt nem tökéletes, mert a nagy erővel visszafelé áramló felrobbantott gáz a szelepszerkezetet rendkívül nagy mértékben igénybeveszi és rongálhatja. Gyakorlati alkalmazásának valószínűleg ez is egyik gátló tényezője. Célunk az, hogy a fent említett hátrányokat 161340