161334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány előállítására kérődzőállatok számára

161334 féle mennyiségű aldehiddel (formaldehid, acetaldehid) kondenzált karbamit, mely változó mennyiségű állati enyvekkel (kazein, húsdarabok és proteolitikus hidrolizátuma stb.) és növényi enyvekkel (kukorica, szója stb.) van keverve. A szálas szerkezetű cellulóz alapanyagot (szalma, faágacskák, algák, kukoricacsutka stb.) megőröljük, és szódával vagy mésszel főzve egy többé-kevésbé ligninmentesített cellulóz pépet kapunk. A cellulózpépet ezután a karbamidos állati vagy növényi enyvekkel keverve egy szokásos papírgyártó gépsoron vezetjük át, ily módon egy cellulóz lemezt kapunk, mely a szalmapapírlaphoz hasonlít, és amelyet hengerformára tekercselünk fel. A pépet zöld takarmányokkal egészítjük ki, melyek emészthetőségük miatt főzést nem igényelnek, ennélfogva a hollanderen, dörzsölőgépen stb. a péppel jól elkeverhetők. A takarmány aromás anyagai, a karotének, a xantofillek, a klorofill a pépben eloszlanak, és a hozzáadott karbamidos állati és/vagy növényi enyvek az oxidációtól megvédik. Más, hasznosítható cellulózanyagok nyerhetők ki a kérődzők és az egygyomrúak ürülékéből, mely főként emészthetetlen részeket tartalmaz. Az említett ürülékeket úgy hasznosíthatjuk, hogy formaldehidet tartalmazó vízben való diszpergálás után 100—130 C-on sterilizáljuk. A masszából a cellulózszálakat szűréssel vagy szűrőcentrifugálással választjuk ki. Az így kapott cellulózszálakat a péphez adjuk. A megmaradt folyadékból a kolloid szuszpenzióban levő anyagokat (keményítők, nyalkák, klorofill, protozoák stb.) úgy nyerjük ki, hogy oldható foszfátot és meszet adunk a folyadékhoz abból a célból, hogy a di- és trikalciumfoszfátot lecsapjuk. A csapadék magával rántja a keményítőket, a nyalkákat, a klorofillt, a protozoákat stb., és így ezt az egygyomrúak (baromfi, sertés stb.) táplálására lehet felhasználni. Az egygyomrúak ürülékéből, például a baromfiürülékből hígított savval (pl. sósav, kénsav, salétromsav, ecetsav, foszforsav stb.) való 40—90 C° közötti hőmérsékleten, formaldehid jelenlétében végzett hidrolízissel a kérődzők számára megfelelő takarmányt kapunk. A savfölösleget lúggal semlegesítjük, mely lúgot a szalma és más cellulóz alapanyagok főzésénél kaptunk, és amely oldott állapotban tartalmazza a lignint, a pentozánokat, a hemicellulózokat, az ásványi sókat stb. Az így kapott semlegesített anyagot 100—120 CT-on szárítjuk, majd porítjuk azzal a céllal, hogy a kérődzők táplálására visszanyert lisztként használjuk fel az alábbiak szerint. 10 15 20 25 30 35 40 50 55 60 Azokat a cellulóztermékeket, melyek nem szálas szerkezetűek (pelyva, hüvelyesek héja, olajos héjak, mandulahéj stb.) és ennélfogva nem adhatók a péphez, hogy lemezt állítsunk elő belőle, porítjuk és aldehiddel (formaldehid, 35 acetaldehid stb.) kistebb vagy nagyobb mertékben kondenzált karbamiddal átitatjuk. Az ilyen állapotban levő karbamidot a kérődzők fokozatosan emésztik meg, és így elkerülhető a vér nitrogéntartalmának káros növekedése, melyet a takarmányban jelenlevő karbamid okoz. A karbamid asszimiláció fokozatosságát nemcsak az aldehiddel való kondenzáció kisebb vagy nagyobb fokával szabályozzuk, hanem a szerkezetet módosítani képes anyagok hozzáadásával is, ilyenek pl. az állati vagy növényi enyves anyagok vagy az olyan termékek, melyek képlékenyítő vagy keményítő hatásúak (pl. acetil-cellulóz, hexamin, ricinusolaj, észterek stb.). Az így kapott keveréket a végtermékbe való bekeverés előtt szárítjuk. A fentiek szerint tehát kaptunk: a) egy cellulóz lemezt, melyet felhengerítve tárolhatunk, és amely így kevés helyet foglal el a kiinduló nyersanyagokhoz képest, b) egy lisztet, melyet az egygyomrúak ürülékéből kaptunk, és amely nitrogént nem tartalmazó hidrolizátumokat, protozoákat és ásványi sókat tartalmaz, c) cellulózlisztet, mely többé-kevésbé kondenzált karbamidot tartalmaz. A kérődzők tökéletesített és ésszerűbb táplálása céljából ezt a három anyagot oly módon keverjük össze, hogy a természetes takarmánynak megfelelő szerkezetet kapjuk. Figyelembe kell venni azt, hogy a takarmányszárak lényegében csöves szerkezetűek. A felaprózott szárak a gyomorba kis hengerekként kerülnek, és ott folyamatosan keverednek és tovább őrlődnek, ezáltal átadják a belsejükben levő tápanyagokat a baktériumoknak. Ennek analógiájára a cellulóz lemezt akár sík, akár redőzött formában összekapcsoljuk egy másik, akár sík, akár redőzött lemezzel úgy, hogy közéjük a két cellulózliszt komponenst paszta formájában helyezzük el. A liszteket különféle zsírokkal, élesztővel, sörseprővel, cukorrépaszelettel stb. pasztává alakítjuk. A sík lemez használatával egyfajta „ostyát" kaphatunk, míg redőzött lap esetén csőszerűén töltött „lécet", mely a széna szárához hasonlít. A redőzött lemeznél a töltet mennyisége növelhető. Az elkészítési módszer lehetővé teszi az alapanyagok kis helyen hosszabb ideig való tárolását, és azt, hogy a takarmány a felhasználás idején állítható össze. Ily módon vitaminokat, antibiotikumokat, emésztő enzimeket, aromás anyagokat károsodás nélkül adagolhatunk a pasztához. A következő példa a találmány szerinti eljárást világítja meg közelebbről az oltalmi kor korlátozása nélkül. A következő tételeket egy kis, folyamatos működésű berendezésben kezeltük a szalmapapír előállítása céljából: 200 kg szódával főzött szalma, megfelel 52 kg szárazanyagnak, 2