161299. lajstromszámú szabadalom • Információrögzítő szerkezet főként szalaglyukasztókhoz

3 161299 4 kasztás közben a kijelölő mágneshez képest mozog, kedvezőtlen: egyrészt a szükséges nagy légrés miatt nagy gerjesztőteljesítményt igényel, másrészt a légrés mérettartása a mozgó kalapács és a kopások miatt kis toleranciával nem valósítható meg, a kopás a biztonságos légrés csökkenését, esetleg az álló saruk és a kalapács érintkezését vonhatja maga után. A kalapács vízszintes karj*a a másikhoz képest rövid, ez kritikussá és kopásérzékennyé teszi az alsó és felső határoló ütköző beállítását. A kalapácsok és a határoló lap alternáló mozgást végző mozgó lapon vannak elhelyezve, ezért nagy a mozgó részek tömege. A megfelelő merevség eléréséhez túlméretezett elemek szükségesek, ami az élettartam szempontjából káros. A feltaláló célja a találmánnyal az ismert megoldásokhoz képest kisebb mozgó tömegű, hosszú élettartamú, gyors működésre képes információrögzítő szerkezet megalkotása, amely jusztírozást nem igényel és kopásra nem érzékeny. A találmány szerinti megoldásban az információrögzítő szerkezet excenterrel mozgatott ütőkalapácsot, a mozgásnak a lyukasztókésre továbbításához a lyukasztókések számának megfelelő számú beütőféj et és beütőféj et tartó himbát tartalmaz, amelyet rugó távolít el a kijelölő elektromágnestől. A találmányra jellemző, hogy a himbának a tengellyel ellentétes részén a beütőféj csapágyazására való csapja és a beütőféj támasztására kiképzett felülete van, továbbá, hogy a beütőféj csap körüli elfordítására való rugót, a beütőfej emelésére való, az ütőkalapácshoz erősített emelőlemezt és az emelés határolására, valamint a felemelt beütőféj elfordulásának meggátlására való rögzített határolót tartalmaz, ahol a beütőféj csap körül billenthető olyan kétkarú emelő, amelynek himba felőli karján egyrészt ellentétes végén rögzített rugó van beakasztva* másrészt támasztó felülete van a fűmbán való feltámaszkodáshoz kiképezve, másik karjának alsó része lyukasztókés fölé nyúlik és annak beütésére való, felső része pedig egyrészt a határolón való ütköztetésre, másrészt úgy van kiképezve, hogy felemelt állapotában az ütőkalapács hatásvonalába nyúlik, kibillent állapotában viszont nem érheti el az ütőkalapács. A találmány szerinti megoldást részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, melyeken példakénti kiviteli alakot tüntettünk fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti információrögzítő szerkezet és a lyukasztó egy egységének vázlatos rajza a felső holtpontban; a 2. ábra a találmány szerinti információrögzítő szerkezet és a lyukasztó nem kijelölt lyukasztókéshez tartozó egységének .vázlatos rajza az alsó holtpontban ábrázolva. A forgó 1 tengelyre ékelt 2 excenter 3 rúdon át egyenesbe vezetett 4 ütőkalapácsot alternálva mozgatja. A 4 ütőkalapáccsal együtt mozog a hozzákapcsolt 5 emelő lemez és 6 kiemelő fésű. 7 tengelyen 8 lyukasztókések számának megfelelő számú 9 himba van csapágyazva. Minden 9 himbához 10 csap körül billenthető 11 beütőféj tartozik. Ali beütőféj egyik végével 8 lyukasztókésre támaszkodik, másik végén 12 rugó húzza. A 9 himbát 13 rugó lefelé húzza. Felső helyzetében a himba 14 vezérlő elektromágnes saruin gyakorlatilag felfekszik. A 8 lyukasztókés 15 vezetékben mozog, amelyhez 16 vágólaj. tartozik. Közöttük helyezkedik el a 17 lyukszalag. Az alternáló mozgást végző 4 ütőkalapácsra szerelt 5 emelő lemez az 1 tengely minden fordulatánál a 9 himbát a 11 beütőf éjnél fogva a 2. ábrán vázolt alsó holtponti helyzetből az 1. ábrán látható felső holtponti helyzetbe állítja. Az 5 emelőlemez ugyanakkor 11 beütőfejet vízszintes helyzetbe hozza, azaz bebillenti. Felső helyzetben a 11 beütőféj felütközik a 19 határoló ütközőn és feltámaszkodik a 9 himba 20 felületén. Ha ekkor a kijelölő 14 elektromágnes gerjesztést kap, úgy az 5 emelőlemez lefelé irányuló mozgásakor is felső helyzetben megfogva tartja a 9 himbát és így a 11 beütőféj et sem engedi 19 határoló ütköző elfordulni. Ezt az állapotot követően 4 ütőkalapács lefelé mozogva eléri a 11 beütőféj 18 részét és magával viszi a 11 beütőf ejet a himbával együtt, amely a 7 tengely körül elfordul. A 4 ütőkalapács 11 beütőféj közvetítésével 8 lyukasztó kést 17 lyukszalagba nyomja. A 2 excenter következő félfordulata alatt a 4 ütőkalapácsra szerelt 6 kiemelő fésű a felső holtpont felé halad és a 8 lyukasztókést a 17 lyukszalagból kiemeli. Felső holtpont felé mozog az 5 emelő lemez is, amely a 4 ütőkalapács által magárahagyott és a 12 rugó hatására kibillent 11 beütőféj et a 13 rugó hatására alsó helyzetben maradt 9 himbával együtt ismét a felső helyzetbe viszi. Amennyiben most 14 elektromágnes gerjesztést nem kap, az újra az alsó holtpont felé mozgó 5 emelő lemezzel együtt a 13 rugó hatására a 9 himba lefelé mozog és 12 rugó hatására a 11 beütőféj a 10 csap körül elfordul. A két mozgás együtt azt eredményezi, hogy a, 11 beütőféj 18 részét már nem éri el a lefelé mozgó 4 ütőkalapács, lyukasztás nem történik^ A találmány szerinti megoldás előnyös tulajdonsága, hogy az egyenesvonalú mozgást végző szerkezeti elemek tömege az ismert megoldásokhoz képest igen kicsi. Előny továbbá, hogy a kijelölő elektromágnessel érintkező himba a lyukasztásban csak közvetve vesz részt, kijelöléskor nem mozog, ez a megbízhatóságot növeli. A szerkezet megbízhatóságát növeli az a tény is. hogy a találmány szerinti megoldással a lyukasztásban résztvevő szerkezeti elemek {himba, beütőféj) „lyukaszt" ás „nem lyukaszt" állapota közötti különbség és az ehhez szükséges változtatás (elmozdulás) igen kis értékű, — ami lehetővé teszi azt, hogy a beütőféj és a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9