161224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L-leucil-L-leucil-L-valil-L-tirozinol és savaddiciós sóinak előállítására
3 , líthatjuk, pl. az 500 830 sz. japán szabadalmi leírásban ismertetett eljárással. Észterként előnyösen rövid szénláncú alkilésztereket, így metil-, etil- és propilésztereket használunk, alkalmazhatjuk azonban a többi szokásos észtereket is. A tetrapeptidészter terminális a-aminocsoportja előnyösen egy acilcsoporttal, pl. benziloxikarbonil,csoporttal, t-butoxikarbonilcsoporttal vagy t-amiloxikarbonilcsoporttal lehet védve. Az észterek redukcióját bármely ismert módon megvalósíthatjuk. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az észtert alkalmas oldószerben nátriumbórhidriddel kezeljük. Alkalmas oldószer pl. a vizes metanol, vizes etanol és hasonlók. A nátriumbórhidrid előnyös mennyisége mólokban számítva kb. 5—15-szöröse, különösen 6—10-szerese a kiindulási anyag, a tetrapeptidészter mennyiségének. A reakciót tág hőmérséklethatárok között, pl. 15 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. Ha a keletkező tirozinol-vegyület védett terminális a-aminocsoporttal rendelkezik, ezt a védőcsoportot eltávolítjuk. A védőcsoport eltávolítását bármely alkalmas módon megvalósíthatjuk, a módszer a védőcsoporttól függ. Néhány erre a célra ismert eljárást megemlítünk: katalitikus redukció (katalizátor pl. palládium/szén) szobahőmérsékleten savas körülmények között vagy hidrogénbromiddal végzett kezelés szobahőmérsékleten, ecetsavban kb. egy órán keresztül, ha a védőcsoport benziloxikarbonilcsoport; hidrogénhalogeniddel végzett kezelés szobahőmérsékleten vagy megnövelt szobahőmérsékleten 10—30 percen át, ha a védőcsoport t-butoxikarbonil- vagy t-amiloxikarbonilcsoport. A találmány szerinti eljárással előállított L-leucil-L-leucil,-L-valil-L-tirozinolt bármely ismert eljárással könnyen gyógyászatilag megfelelő savaddíciós sóvá ailakíthatjuk. A gyógyászatilag megfelelő savaddíciós sók példái: hidroklorid, hidrobromid, nitrát, szulfát, foszfát, szukcinát, citrát, acetát, malonát stb. A tirozinol-vegyület és sói a szokásos gyógyszerkészítmények alakjában adhatók be a kezelendő betegnek, pl. steril, injektálható, a betegség fokától függően 0,1—1,0% hatóanyagot tartalmazó vizes oldat alakjában. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa 10,3 g (18 mmól) etü-L-leucil-L-leucil-L-valil-L-tirozinát-hidroklorid 260 ml 50%-os etanollal készített oldatát cseppenként hozzáadnak 6,81 g (180 mmól) nátriumbórhidrid 200 ml 50%-os etanoUal készített oldatához. Az adagolást 45 perc alatt, 6—8 °C-on végezzük. Az elegyet 22 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldat pH-ját 80 ml 10%-os sósavoldattal, hűtés közben 2,0-ra állítjuk be. Ezután az oldat pH-ját káliumkarbonáttal fí v.~ .cu;^,,v v>e, és az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk. 4 A maradékhoz 200 ml vizet adunk. A vizes oldat pH-ját káliumkarbonáttal 10-re állítjuk be, és n-butanollal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk és szárítjuk, majd hozzáadunk 9 ml 3 4 n száraz, etanolos sósavat és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot etanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. Így 7,58 g L-leucü-L-leucill-L-valil-L-tirozinol-hidrokloridot (1/2 C2 H 5 OH) kapunk. Olvadáspont: 242 °C (bom-1? lás); MD = —47,5° (c=0,74, 1=0,5, metanol); kitermelés: 76,3%. 2. példa 15 5,36 g (8 mól) etil-N-benziloxíkarbonii-L-leucil-L-leucil-L-valíl-L-tirozinát 250 ml 80%-os etanollal készített oldatát hozzáadjuk 1,82 g (48 mmól) nátriumbórhidrid 125 ml 80%-os etanol-20 lal készített oldatához. Az adagolást 12 percen át végezzük —5 2 "C-on. Ezután cseppenként hozzáadjuk 2,08 g (48 mmól) lítiumklorid 105 ml, 80%-os etanollal készített oldatát 15 perc alatt, —3 2 °C-on. A reakcióelegyet 18 érán 25 át szobahőmérsékleten keverjük, majd pH-ját 10%-os sósavoldattal, hűtés közben 2-re beállítjuk. Ezután az oldat pH-ját káliumkarbonáttal 6-ra beállítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz 200 ml vizet adunk. A vi-30 zes oldatot etilacetáttal extraháljuk, az extraktumot egymást követően 10%-os sósavval, vízzel, 1 n káliumkarbonát-oldattal és vízzel mossuk. Az oldatot szárítjuk, és az oldószer eltávolítása céljából bepároljuk. így 4,63 g N-benziloxi-35 karbonil-L-leucil-L-leucil-L-valil-L-tirozinolt kapunk nyers kristályok alakjában. A kapott termék 1 g-ját szilikagél oszlopon kromatografálva tisztítjuk (oldószer: kloroform-etilacetát-metanol 5:5:1), majd metanol és etilacetát elegyéből átkristályosítjuk. így 0,41 g N-benziloxikarbonill-L-leucil-L-leucil-L-valil-L-tirozinolt kapunk. Olvadáspont: 201—203,5 °C; 45 WB= —46,4° (c=0,345, 1=0,5 metanol) 43 mg (0,686 mmól) kristályos termék 15 ml etanollal készített oldatát összekeverjük 0,1 ml 4,9 n száraz, etanolos sósavval és 10 ml 10%-os 50 palládiumot tartalmazó szénnel. Az oldatba 200 percen át szobahőmérsékleten hidrogéngázt vezetünk. A reakció befejeződése után a katalizátort szűréssel eltávolítjuk, és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot éter-55 rel mossuk és szárítjuk. Így 32 mg L-leucil-L-leucil-L-valil-L-tirozinol-hidrokloridot kapunk; kitermelés. 84,9%. A kristályokat etanol és etilacetát elegyéből 60 átkristályosítjuk. Így 22 ml 241—242 °C-on olvadó (bomlás) kristályos terméket kapunk. MD= —66,9° (c=l,ll,s 1=0,5, metanol). Az így kapott kristályok infravörös abszorp-65 ciós spektruma és vékonyréteg-kromatogramja 2
